Székely Nép, 2009 (44-45. évfolyam, 57-58. szám)
2009-09-01 / 58. szám
A SZÉKELY AUTONÓMIA A NEMZETÁLLAM Az 1919-1920 táján mesterségesen kreált "nemzetállamok", Csehszlovákia, Jugoszlávia felbomlottak. A hajdani kisantant államai közül egyedül Románia maradt ki az európai újrarendezésekből, új államok és autonómiák létrehozásának folyamatából, törvényszerű tehát, hogy bekövetkezik az ajóslat, ami elhangzott 1989. december 23-án reggel a Székely Mikó Kollégium kujában, a tanárok egy csoportja előtt: lesz Székelyföldnek autonómiája, de csak akkor, amikor az autonómiakérdés egész Európában megoldódott. Sokan csóválták a fejüket, kételkedtek a székely területi önkormányzat megvalósíthatóságában, mások telve voltak bizalommal. Jogos-e a népszavazás? Azóta közel húsz év telt el. Bebizonyosodott, hogy a székely nép - nem nemzetiség, nem kisebbség - autonómiája csak hosszú és kitartó muka eredményeként jöhet létre. Hogy valójában milyen nagy nehézségekkel kell szembenézni, arra csak akkor döbbnetünk rá igazán, amikor a kilencvenes évek elején Sepsiszentgyörgyön többen bírálták Király Károly állítólagos "helytelen tettét", azt, hogy az alkotmány első cikkelyének - Románia egységes nemzetállam - megszavazásakor tiltakozásként elhagyta a román parlamentet. Valójában akkor kezdett derengeni igazán, hogy a parancsuralmi rendszer agymosása miatt a nemzettársak történelmi ismeretei, politikai kultúrája annyira felszínes, hogy ez a továbbiakban az autonómia kiharcolásának egyik akadálya lesz. Akkkor nekünk felfoghatatlannak tűnt, hogy létezhet olyan magyar ember, aki elitéli Király Károly tiltakozását akkor, amikor a székelység és az erdélyi magyarság megmaradásának egyetlen útja az autonómia kivivása lehet. Ha törvénybe iktatják, hogy Románia egységes, homogén jellegű nemzetállam, akkor ezzel olyan eszköz kerül a román nacionalista elit kezébe, amely által hosszú évtizedeken keresztül megakadályozhatja a székely önkormányzat megteremtését. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselőinek akkor nem csak tartózkodniok kellett volna a szavazástól, hanem Királlyal együtt kellett volna kivonulniuk a parlamentből. Sajnos Romániában ez említett törvényre hivatkozva akadályozzák nem csak az autonómia létrehozását, hanem a szabad véleménynyilvánítás jogát is. A román állam helytartói, prefektusai, törvényszékre küldik az önkormányzatok azon határozatait, amelyek népszavazás megtartásáról intézkednek. Ez azért jogtalan, mert a népszavazások mem az autonómiáról kémek döntést, csak a települések polgárainak véleményét kéméi ki arról, hogy szeretnék-e ha a Szkelyföld autonómiát kapna Nos a nyolcvanszázalékos többséget alkotó székely népnek Romániában még véleménynyilvánítási joga sincs. Struccpolitika. Ki kell mondani, a román nacionalista politikai elit hiába folytat struccpolitikát, köztük Háromszék, újabb nevén Ko vászna megye helytartója, hiába nem vesz tudomást a székely népcsoport létéről, mert ez akkor is létezik. Kézzelfogható tény a 700 000 fős székely nép létezése a történeti Székelyföldön, a mai Kovászna, Hargita és Maros megye területén. Hiába gondolja a Sepsiszentgyörgyön székelő új román prefektus, a román kormányzat nacionalista politikájának megbízottja, hogy ő egy román tartomány korlátlan ura, mert az akkor is a sepsi, orbai és kézdi székelyek nemzetiségei által - nyolcszáz éven át - vérrel védelmezett szülőföld, haza az itt élő őslakosok számára, függetlenül attól, hogy az 1920-ban Trianonban a nép feje fölött, megkérdezése nélkül ezt a területet a nagyhatalmak az akkori negyven éve fennálló román királyságnak adományozták a "hajlékony" politika gyümölcseként, jutalomként. Ha a prefektus valóban a népségnek a javát akarja, s pártatlanul szeretné igazgatni, akkor felhagy azzal a beidegződött gondolkodással, hogy a helyi lakosságot másodrendű polgárságnak tekinti. Sajnos, egyre nyilvánvalóbb az, hogy továbbra is a megszokott módon, gyarmatként szeremé kezelni a székelyeket, az elődei, a korábbi román prefektusok, valamint a parancsuralmi rendszer páttitkárai módjára legfőbb feladatának a románositást tartja. A Háromszék napilap legutóbbi számában közölte, hoy az új prefektus létrehozta az "elrománositó névadó bizottságot", és az új cimerbizottságot is. Aki ismeri a kinevezett személyeket, az azt is tudja, hogy az újságíró által használt megnevezés szomorú valóság. Az öttagú nyelvadó bizottság három román tagja nem csak távoli tájakról érkezett, de a helybeli, a 75 százalékban magyatrlakta terület népének érdekeivel ellentétes értékrend képviselője. Az öttagból álló cimerbizottság négy tagja is román. E nemzetségi arányok tükrözik a helyi, az őshonos magyar lakosság hátrányos helyzetét. E magyar lakosságtól idegen szemléletű személyek akadályozhatják az intézmények, utcák névadását. Elsősorban az olyan nevekben fognak ellenkezni a mi Ci oldal
