Székely Nép, 2009 (44-45. évfolyam, 57-58. szám)
2009-09-01 / 58. szám
NYELVBŰNÖZÉS Sylvester Lajos Új felvidéki fogalommal ismerkedünk: nyelvbűnözés. Szlovákiában a szeptemberben életberontó törvény szerint gyakorlatilag a bűnözés elkerülhetetlen: a közéletben, közhivatalokban a magyarul megszólalók azokon a településeken, ahol húsz százaléknál kevesebb a kisebbségek számaránya, az anyanyelven kiejtett szó ára nagyon megszökött, akár 5,000 eurót, az,az 7,000.00 dollárt is elérhet. Szlovákia az egyetlen ország a világban, ahol az ország nyelvét úgy próbálják megmenteni, hogy súlyos bírságot húznak azokra, akik magyarul beszélnek. A szlovák szavakat helytelenül használók is nyelvbünt követnek el. A nyelvbünözés miatt, valószínű a tót nyelvhelyességi szótár legfrissebb kiadását kell a kisebbségnek mindig magánál tartania, és mielőtt ajka szólásra nyilnék, végig kell nyálaznia azt. A félmilliós szlovákiai magyarság körében, különösen Dél- Szlovákia plogárai körében, amelynek majdnem szinmagyar lakosságát a betelepítésekkel hígították, máris jelentős a felháborodás. Gombaszögre és Pozsonyra hirdetést hirdettek, de mindenfelé röpködnek panaszos szavak is: a magyar lakosság egyrésze lapít és sunyit, az értelmiség nem áll egységesen ezeknek a megmozdulásoknak az élére. Az önemésztő önmarcangolás ilyen esetben szinte természetes, és talán jó is, hátha kirázza közönyből a nyelvtörvénnyel nyomoritottakat. Más oldalról közelítve a felvidéki közállapotokhoz: a nyelvtörvény még életbe sem lépett, de a gátlástalan kormány- és a parlamenti szintről dirigált nacionalista, alapvető emberi jogokat bemocskoló politikai kurzus máris fertőz, kitermelte a hétköznapi nacionalizmust. A parlamenti szónokot, Slotat, aki gyakran magyar szakembereket használ fel munkára, a felesége is magyar volt, megkérdezték, hogy miért csinálja ezt a cirkuszt. Kijelentette, hogy neki a magyarokkal semmi baja nincs, azonban a pártjában ezt akarják hallani és ezért mondja nekik azt, amit hallani akarnak. Ebből meglátszik a fő alkati vonása, az alattomosság. Ezért nem lehet őt és párttagjait normális európai emberekként kezelni. Ki tudná megmondani, hogy az állati ősök milyen génje uralkodik bennük? Magyar munkás panaszolja, hogy a munkahelyén sem beszélhet anyanyelvén. Az öccsével is kénytelen szlovákul beszélni, mert különben kirúgják mindkettőjüket. A neve elhallgatását kérő panaszos mondja: "Tegnap még a fasiszta szlovák bábállamból ismert mondással formedtek ránk a villamoson, hogy Na Slovensku pe slovensky, vagyis Szlovákiában tessék szlovákul beszélni. Lassan már odajutunk, hogy csak odahaza beszélhetünk az anyanyelvűnkön" Az államnyelvtörvénynek nevezett sovénnacionalista förmedvény rendeltetése világos: felgyorsítani az asszimilációt, a magyar mellett a cigány, a rutén, a lengyel lakossági réteget is a szlovák eredetmitosz elfogadtatásával bekebelezni. Csonkaországi - a baloldali körökhöz tartozó - vitapartnerem, D.L, villámpostán üzeni: "A legnagyobb baj, hogy nincs megfelelő magyarságvédő politikánk. Se jobb-, se baloldalon! Mindig mi engedünk, mindig túljárnak az eszünkön, és gátlástalanságaikat nem Ítéli el az Európai Unió, mert csak piacnak kellettünk. Ezek az úgynevezett kisantantállamok igencsak követik a francia példát, ugyanis, aki Franciaországba bevándorol, lehet kameruni, szenegáli vagy reunioni, az fracia és kötelező rá az államnyelv! Ez ám a nemzetállam! Nincs nemzetiség! Ezért szeretik ezt kedves szomszédaink is. Istenem! Mikor fogunk már össze, jobb és baloldal, hogy ugyanazon reális magyarságvédő politikával méltó választ adjunk e magyarfaló gyűlölködő országok politikusainak." A testes idézettel témánkat a hazai - Kárpát -medencei - közös fonni való szálaihoz kötöttük. A magyar nemzettest egyrészét a törvény köntösében bujtató pusztító inzultus érte, éri. Legalább akkora összmagyar felháborodásra van szükségünk, mint a romániai falurombolások iején, amelynek hullámai elérték az európai és amerikai metropolisok lakosságát. Az anyanyelvrombolás pusztitóbb lehet, mint a falurombolás. A mostani tiltakozás nem öltött tömegméreteket, emiatt képtelen fellármázni a világot. "A magyarok puhák- írja egy révkomáromi férfi -, Szlovákia, sajnos, már rég nem jogállam, hanem jogálom, csak egyetlen nemzet, a szlovákok alkotmányos jogát gyakorló egynemzeti diktatúra." "Ha a magyar polgárok még arra is bénák, hogy éljenek azokkal a jogokkal, amelyeket a törvény biztosit számukra, akkor egyáltalán miről beszélünk?" - záija a gondolatsort B.J., amelynek arra kellene késztetnie mindannyiunkat, az írott és elektronikus médiát, a közvélemény egészét, hogy emiatt a (nemzet)részt pusztító, antihumánus, az alapvető emberi jogokat nacionalista mocsokba tiporó törekvéseknek a világot fellármázva nyakát szegesse. Tőkés László, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) elnöke, a kisebbség és magyar-ellenes szlovákiai államnyelv- törvény visszavonását kérte az Európai Parlamenttől. Tőkés szerint az Európai Unió nem csupán gazdasági és politikai rendszer, hanem egyben a sokszínűségen és sokféleségen alapuló kulturális közössége is a tagországoknak, ezért a szlovák kormányt sem a többségtől eltérő kultúrák és nyelvek elnyomása, hanem azok megbecsülése és óvása kellene, hogy vezérelje. A KMAT elnöke szerint a magyar nyelv használatának és a magyar kultúra gyakorlásának visszaszorítása több évtizedes hagyományra tekint vissza a volt kisantant államaiban. Úgy véli, hogy az európai közösségen belül is tovább tart az erőszakos asszimiláció eszközeinek igénybevétele, a homogén nemzetállam megteremtéséért folytatott állampolitika. Tőkés szerint amennyiben az EU brüsszeli intézményei közömbösen nézik a közép-európai kisebbségek további elnyomását, akarva-akaratlanul az európai integráció szellemiségével ellentétes gyakorlat meghonosításához járulnak hozzá, amely a társadalmi békétlenség és feszültségek gerjesztése által minden tekintetben kárára szolgál Európának. Hangsúlyozza, hogy a szlovák állam nyelv-törvény ügye, valamint a volt kommunista országokban újból és újból feléledő állam nacionalizmus nem tekinthető belügynek, mint ahogy a nemzeti, etnikai, nyelvi és vallási közösségek védelme is európai ügynek számit. "Joggal szorgalmazzuk egy Európai Kisebbségvédelmi Egyezmény megalkotását, amely biztonságot, jogot, méltóságot, valós és tényleges jogegyenlőséget nyújthat azon közösségeknek, amelyeket a történelem az anyaországok határain kívül kényszeritett" - olvasható a nyilatkozatában. Párhuzamba állítva a szlovákiai helyzetet az erdélyi helyzettel, Tőkés intervjut adott a Mladar Fronta Dnes című csehországi liberális napilapban: "Ha valaki azt a következtetést kívánná levonni - mondja a püspök - hogy a majdnem kétmilliós magyar kisebbség helyzete optimális, gyorsan helyreigazítom. Kitartva a hibás következtetések mellett ugyanis csak azt a téves hivatalos román magyarázatot támogatja, hogy a kisebbségek helyzete országunkban egyszer s mindenkorra megoldódott. Szlovákiában is ez a hivatalos magyarázat." Románia, akárcsak Szlovákia sohasem teljessitette azokat a kötele-zetségeket, amelyeket a kisebbségekkel kapcsolatban az első világháború utáni békeszerződésekben vállaltak. A romániai magyar kisebbség csalódott, mert a rendszerváltási utáni sorsa nem úgy alakult, ahogy azt elképzelte. A magyar kisebbségnek az Autonómiához való egyetemes joga román területen nacionalisták össztüze alatt van, akárcsak Szlovákiában." "Ezen a területen a kormánypárti, az ellenzéki és a nacionalista pártok között szinte nincs különbség. Egész Romániában, a társadalom összes rétegében sikerült tömeges méretű kellemetlen magyar ellenes hangulatot kelteni. Ezért a magyar kisebbség problémáit csak szélesebb európai összefüggésekben lehet megoldani." "Kelet és Nyugat között továbbra is jelen van a virtuális berlini fal. A keleteurópai országoknak még nem sikerült felszámolniok a kommunista rendszerek örökségét, s a kommunimus és a demokrácia közötti küzdelem, vérontás nélkül ugyan, de folytatódik." 3 oldal
