Székely Nép, 2009 (44-45. évfolyam, 57-58. szám)
2009-09-01 / 58. szám
ÖTVEN ÉVE SZÁMOLTÁK FEL A BOLYAI EGYETEMET SOHASEM ADHATJUK FEL! A Bolyai Egyetem 1945-től 1959-ig működött, és kitermelt felszámolása, erőszakos beolvasztása a dominánsan román nyelvű Babes-Bólyai Egyetembe egyike volt Ceausescu személyes politikai győzelmeinek. Huszonhárom ország hetvenkilenc tudósának aláírását gyűjtötte össze a Bolyai Kezdeményező Bizottság az önálló magyar egyetem támogatásáért az európai Bizottság elnökének, Basescu államelnöknek, valamint C. Popescu Tariceanu miniszterelnöknek küldött levelében, mely a Tanuláshoz Való Jog címet viselte. Reményt keltőén jó hallani, hogy az Európai Parlament tud a magyar oktatás, benne a felső oktatás aggasztó helyzetéről, hogy a magyar oktatók 85% támogatja a Bolyai visszaállítását, hogy a diákok úgyszintén, és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség máris a leendő Bolyai Egyetem diákszervezetének takinti magát. A Bolyai Egyetem volt hallgatói ötven év múltán sem tudnak lemondani iskolájukról. Kelemen István hja: "Nehéz visszagondolni egy olyan egyetemre, amelynek falai között annyi minden történt, és most még csak nem is létezik. Álomszerűnek hat az egész, hiszen emlékkép adott nekem egyetemi diplomát." "Sokat gondolkoztam azóta is, mikénét történhetett meg ilyen egyszerűen a beolvasztás. Az elvtársak jól végezték a dolgukat. Az elvtársak jól egyeztettek. Szólni kevesen mertünk, tenni még kevedebben. Az akkori rendszer nem engedett szavakat, tetteket. De azért voltunk, akik nem adtuk fel. Két nagyszerű oktatót magával sodort az "önkéntes" egyesítés. Ők példát mutattak kiállásból, hazafiságból, tudományosságból." "Akkor azt hittük, hogy egyszer majd lejár az a sötét kommunista korszak. Nem tudtuk mikor és hogyan. Csak bíztunk. Aztán eltelt a néhány év és csak lassan bontakozott ki ez a hires demokrácia. De egyetem sehol. Felső oktatás magyar nyelven sehol. Majd később a Sapientia a magyat állam pénzén. De a román állam nem adta nevét semmihez. Vagy talán a nevét itt-ott igen, de pénzt nem adott. És még mindig ott tartunk, hogy nincs államilág támogatott magyar egyetem." "A gyermekeimből is értelmiségit akartam "faragni". A helyzet borús volt. A tudományosságot nem nézték sehol, nem volt szempont. A reményt még sem adtam fel. Azt hittem, hogy fiam tanulhat ismét 4 oldal egy magyar intézményben. Naivan hittem, hogy a politikai érdekek felett győz a tudományosság. Még eddig nem győzött, de a reményt még sem adjuk fel." Vass Zsolt az akkor még magyar "kolozsvári csodára" emlékezik: "Szerettem azt a várost, és amikor először átléptem az egyetem küszöbét, a hideg futkosott a hátamon." "Tiszteltem az intézményt, felnéztem tanáraimra, és olyan érzés kerített hatalmába, amilyent azóta sem éreztem. Ott voltam először igazán büszke érdemeimre. Minden csupa álomszerű, pedig ezt az ötvenes évelo-ől nem igazán lehet elmondani. Nekem mégis az a néhány év csoda volt. Azt hittem a csoda nem ér véget. Aztán ahogy haladtam a diákévekkel, lassan kezdett eltűnni minden. Már szinte végzős voltam, amikor egy napon megijedve észleltem, hogy hamarosan vége lesz ennek a "senki szigetnek". Mint az akkori diákszervezet tagja, benne voltam mindenben, amiben éremes volt benne lenni.. Segítettem, ahol csak tudtam. Csodás évek voltak. Bántam, amikor elvégeztem." "Éveknek kellett eltelniük, mire értékeltem, milyen szerencsés is voltam. Szerencsés voltam, hiszen én még bólyaisként végezhettem. 1959-ben bekövetkezett az, amire csak rémálmainkban gondolhattunk. Jött az egyetemegyesités. A kommunizmus mindenkinek rossz volt abban az időben, de minket, magyarokat még jobban sújott a teher. Úgy éreztem, ismét ők nyertek, nincs többé Bolyai Egyetem. Ceausescu ismét learatta a babérokat. Minket büntettek. Nem vették figyelembe az akaratunkat." "Hallgatás övezte az ügyet. Csend volt sokáig, de bennünk élt a megfosztottság érzése. A "kolozsvári csoda" megsemmisült. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a demokrácia elején ismét hangoztatta az Állami Magyar Egyetem ügyét, de csakhamar letett róla. Elfeledte, hogy annak idején mit Ígért. Peddig ez rendkívül fontos, nem csak számomra, nem csak az erdélyi magyarok számára, hanem mminden magyar számára fontos kell, hogy legyen. Ahol csak tehetem, mindig támogatom, hogy legyen Magyar Egyetemünk. Nem olyan, amelyet a Magyar Köztársaság pénzel. Olyan, amelyben az én adóm,a gyermekeim adója és az unokáim adója is benne van. Amely egy kicsit az enyém, kicsit a tiétek, kicsit a miénk, erdélyi magyaroké. Ezt az álmot nem adom fel, ez a küzdelem minden nap eszembe jut." A Bolyai Egyetem egykori hallgatóinak érzelmes beszámolói után, mintha egy csöbör jeges vizet öntöttek volna rájuk, úgy hatott Nagy Ernő beszélgetése egy volt román egyetemi hallgató társával. Gh. C.-vel régi ismerősként beszélgettek, amikor a román minden apropó nélkül váratlanul kijelentette: "Ne képzelje, hogy a Bolyai Egyetem valaha is vissza lesz állítva". Arra a kérdésre, hogy mi késztette erre a kijelentésre, nem minden ingerültség nélküli válasza a következő volt: "azért nem, mert állam volt az államban!" Nagy megdöbbenése dacára, Nagy Ernő igy válaszlt: "Jó szakemberek kerültek ki onnan, akik minden szakmában megállták a helyüket munkában is. Valamennyien megtanulták a román nyelvet (más nyelvek mellett). Abból pedig, hoy anyanyelven tanultak és gondolkodtak, senkinek sem volt kára, mert anyanyelven lehet a legjobban tanulni és gondolkodni. Sok Nyugatra került tudóst nem gátolt meg a szakmai hírnév elnyerésében az, hogy anyanyelvén végezte tanulmányait (esetleg románul, vagy magyarul vagy bármely más nyelven.) A hajdani iskolahálózat, valamint a Bolyai Egyetem léte hosszú időre kitolta "elcsángósodásunkat". Ennek az Egyetemnek köszönhetem, hogy az évtizedekig tartó "apartheid" csak iszonyatot és nem gyűlöletet váltott ki lelkűnkben. Más szóval, ott tanulgattuk a demokráciát, valamint a különböző társadalmi jelenségek megértését." "Tudnia kellene mindenkinek, hogy az államhatalmak határainak tiszteletben tartásával az egyazon nyelvi és kulturális közösséghez tartozóknak joguk van ahhoz, hogy szabadon építhessék az együvé tartozás tudatát. Ezeknek az emberi jogoknak a biztosítása egyben a világbéke záloga." "Ezzel a gondolattal önnek és minden önhöz hasonlóknak előbb-utóbb meg kell barátkozniok, saját népük érdekében, mert nem lehet szabad az a nép, mely másokat elnyom. "Hogy Gh. C. hallgatott-e az érvelésre, vagy még jobban felháborodott, azt nem tudjuk. De az erdélyi magyarság Nagy Ernővel együtt vallja es allitja, amit a roman allam alkotmányának 22. szakasza mond, mely igy szól: "Romania Szocialista Koztarsasagaban a nemzetisegeknek biztosítva van a színházak működése és mindenfoku oktatás a saját
