Székely Nép, 2009 (44-45. évfolyam, 57-58. szám)
2009-03-01 / 57. szám
SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 44.évfolyam 2009 március 57.szám MAGYAR MEGMARADÁS AMERIKÁBAN Dr. Havadtőy Sándor Az amerikai magyar élet mindig az óhazai magyar élet tükre. Amilyen erős volt a nemzeti összefogás, a magyar öntudat, vallásosság és közösségi társadalmi élet, nem szükségszerűen a hivatalos, hanem a valóságos szinten, olyan volt a magyarság arcképe és élete az emigrációban is. Az első nagyobb bevándorlás Amerikába a 48-as szabadságharc után történt, amikor 1849-től kezdődően mintegy 1, 000 szabadságharcos érkezett Amerikába. Az amerkiai társadalom és egyházak lelkesen fogadták őket. A szabadság harc szelleme és lelkülete benne élt az újonnan jöttékben. Hamarosan egységes közösségekbe forródtak, falusi közösségeket, sőt egyházat is alapítottak. A szabadság vágya olyan élesen élt bennük, hogy az 1862-ben kitört Polgárháború idején önként jelentkeztek a szabadság zászlaja alá és Lincoln elnöknek kitűnő tisztjeivé és huszárjaivá váltak. Öten közülük tábornoki rangra emelkedtek és az északi hadsereg legfényesebb csatáiban tüntették ki magukat. Az első nagy huszárcsatát Zágonyi századas vezetése alatt vívták ki Missouri államban. Amint az Óhazában a magyar élet a Habsburg elnyomás alatt elsorvadt és elszegényedett, úgy itt Amerikában is a magyar emigrációs csoportok, egyesületek, a new-yorki magyar egyház, a délnyugaton épített farmok elsorvadtak. A 67-es kiegyezés után sokan visszaköltöztek Európába. Az amerikai magyar élet kihalt. A nagy bevándorlási hullám akkor indult el, amikor Kanadában feltalálták az arató gépet. Nyolc-tiz pár keménykötésű paripa húzta az arató gépeket, az újonnan bevetett szűz nyugati préri pedig öntötte a búzát. Két hatalmas vasútvonal is épült keletről nyugatra, keresztül az újonnan bevetett földeken, és igy a gabona szálitás problémája is megoldódott. Az 1870-es és 80-as években a kanadai búza elárasztotta az európai piacot, ami azelőtt a magyar búza vásári területe volt. A magyar gazdák hiába vitték piacra a termésüket hétről-hétre, az bizony nem kellett senkinek. Hiába volt jó sikertartalmú a magyar búza, a kanadai többlettel nem tudtak versenyezni. Addig az időig a magyar falusi nép nem kívánkozott Amerikába. Látva azonban a kárpátaljai ruszinok és a felvidéki szlovákok sikeres kivándorlását Amerikába, ők is elindultak szerencsét keresni az Újhazában. Hiába volt a kivándorlás ellen az állam, a jegyző, a hivatalos egyház, a pap, a gazdasági helyzet arra kényszeritette őket, hogy vándor botot vegyenek kezükbe. Senki közülük nem akart itt Amerikában letelepedni. Nem úgy jöttek, mint a nyugateurópai bevándorlók, hogy örökre itt maradjanak. Csupán azt akarták, hogy megjavítsák életüket és családjuk, gyermekeik életét. Annyi pénzt akartak keresni, hogy megvásárolhassák az eladó földeket, és új házat és csűrt építhessenek maguknak, hogy hazajőve kényelmesebb életet biztosítsanak a maguk és gyermekeik számára. Eleinte a pennsylvaniai és virginiai bányák vidékére igyekeztek menni, ahol a abban az időben a legtöbb pénzt lehetett keresni. Később a keleti partok felé jöttek, ahonnan könnyebb volt haza hajózni, majd később a középnyugati nagy városokba, mint Cleveland, Detroit és Chicago. A pittsburghi papjuk, Kovács Ferenc biztatására, többen átmentek Kanadaba, ahol a nagy kelet-nyugati vasutak szomszédságában 400 hold földet biztosítottak számukra és egyben jó megélhetést, ha kibírták az észak-nyugati teleket. Mindezek ellenére 70%-uk visszatért az Óhazába. A magyar bevándorlók élete híven tükrözte az otthoni életet. Magukkal hozták a kárpátaljai és felvidéki fehérre meszelt templomok hitét, vallásosságát, kultúráját és életfelfogását. Csak négy-öt évet jártak iskolába, de az elegendő volt arra, hogy szivükbe oltsák a keresztyén hitet, a nagy irók és költők legszebb verseit és a magyar öntudatot. Keményen dolgozni, egyszerűen élni és megadni egymásnak a keresztyén testvéri segítséget. Ez volt az az elv, mely Amerikát is naggyá és gazdaggá tette, ez volt a magyar bevándorlóknak is az életstílusa. Mielőtt maguknak házat vettek volna, igyekeztek templomi közösséget és templomot építeni a maguk számára. A szerencsétlenül járt családok és árvák megsegítésére biztositó, úgynevezett testvértsegitő egyesületeket szerveztek és azokat évről évre erősítették. A német, skót és hollandus egyházak papjai, látva a magyarok vallásos hitét és igyekezetét, próbálták felvenni a kapcsolatot az óhazai hivatalos egyházak vezetőivel, de azok bizony nem nagyon figyeltek rájuk. Az elvük az volt, hogy mindenképpen meg kelll akadályozni a falusi nép kivádorlását. De amikor látták, hogy több mint egy millió magyar vándorolt ki az országból, gróf Dégenfeld vezetése alatt egy küldöttséget küldtek ki Amerikába, hogy a helyzetet megállapíthassák. Ekkorra azonban már tizenöt év telt el azóta, hogy a magyar egyházakat megszervezték és a templomokat a magyarok pénzéből és a helyi egyházak segítségével felépítették. Mintegy negyven magyar református egzházközség virágzott már. A katolikus egyházakról nincsenek pontos adataink. Azt azonban tudjuk, hogy a helyi katolikus püspökök látva azt, hogy a magyarok tömegesen a magyar templomokba járnak, még akkor is ha katolikus vallásuak, igyekeztek a református templomok mellé katolikus templomokat is felépitetni. Az óhazai hivatalos egyház kései beavatkozása az adddig, legalább is lélekben, egységes egyházakat alaposan felkavarta és kezdetét vette az évtizedekre kinyúló viszálykodásnak. Az Első Világháború után a magyar bevándorlás Amerikába valósággal megszűnt. Csak azok tudtak idejönni, akik itt születtek és akiket szüleik a háború végeztével hazavittek. A magyar bevándorlók nagytöbbsége Kanadába 1 oldal
