Székely Nép, 2007 (42. évfolyam, 53-54. szám)
2007-09-01 / 54. szám
SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 42. évfolyam 2007 szeptember 54. szám Az Első Világháború után a Vesailles-i és a Trianon-i Békekötés Erdélyt, a Királyhágó Mellékét és Bánát egy részét, mely nagyobb terület, mint a megmaradt Magyarország, 3 millió magyar lakossal Romániának adta. A feltétel az volt, hogy Románia biztosítani fogja a magyarok emberi jogait és híven megőrzi nemzeti intézményeit és iskoláit. Ezeket a feltételeket a Békeszerződés 1920-évi aláírásától kezdve, az egymást követő román kormányok sohasem teljesítették. Világos példája ennek a kolozsvári magyar Bolyai Egyetem ügye. Az erdélyi magyar egyetem gyökerei visszanyúlnak a középkorba. A magyar kormányok az évek során gyönyörű épületeket, kórházakat, termeket, laboratóriumokat építettek Kolozsváron a felnövekvő magyar iju nemzedék nevelésére. Ezeket az egyetemi épületeket, a felszereléssel együtt, a román kormányok egyszerűen kisajátították és a magyarokat belőle elűzték. Az örökös nemzeti elnyomás és megaláztastás ellenére, manapság még mindg 1.5 millió maügyar él Erdélyben. Ez az ország lakosságának 6.6%. A magyar egyetemi hallgatók száma 4.4%-a az ország egyetemekre beiratkozott ifjúságának. A magyar egyetemisták száma azért olyan alacsony, mert a legnagyobb magyar állami intézetünket, a Bolyai Egyetemet beolvasztották 1959-ben a román nyelvű Babes Egyetembe. A beolvasztás azt jelentette, hogy az egyetem vezetősége és adminisztrációja kizárólag román kezekbe került. A román kormányok büszkén kürtölik szét a nagyvilágban, hogy nekik “többnyelvű és több kultúrájú” egyetemük van. Példaként rendszerint megemlítik a Babes-Bólyai Egyetemet. A valóság azonban az, hogy ez az Egyetem a nemzeti türelmetlenség melegháza. Az egyetem a román hatóságok számára kitűnő eszköz az erdélyi magyarság asszimilációjára. Az Egyetem beolvasztásával elvágják annak a lehetőségét, hogy az Egyetem melegágyából újabb és újabb értelmiségi vezetők nevelkedjenek. Erőss és életképes nevelési központ hiányában, melyben a jövő értelmiségét képezhetnék, a nemzeti közösség nem tud fennmaradni. Az egyetemes emberi jogok pedig előírják, hogy minden népi csoportnak joga van ahhoz, hogy nyelvét és kultúráját megőrizze. Romániában minden 400,000 lakosra esik egy egyetem. Ha a román kormányok az emberi jogokat tiszteletben tartanák, akkor a magyarok számára 4 egyetemet kellene felállitaniok. A szomorú az, hogy Románia egyetlen magyar nyelvű egyetemet sem tart fenn. Sőt még ebben az agyon dicsért “több-nyelvű és több-kulturájú” Babes-Bolyai Egyetemben a ma-gyar professzorok és diákok állandó megalázást és elnyomást szenvednek. A román nyelvű Babes Egyetem fél a versenytől, amit a Bolyai Egyetem jelent a számára. A magyar középiskolások minden tanulmányi versenyben felülmúlják a román iskolák növendékeit. Ez természetes is és nem lenne szabad, hogy féltékenységet okozzon. Egy olyan nép, mely legalább 500 éves tanulási tradícióval rendelkezik, nyilván felülmúlhatja azt, mely csupán 100 egy néhány éves iskolázottságra tekinthet vissza. A válasz erre nem a Bolyai Egyetem megszüntetése kell, hogy legyen, hanem a Babes Egyetem felemelése, a demokrácia és szorgalom szabad játéka szerint. Annak az afrikai mentalitásnak, mely szerint a nagyobb törzs kiirthatja és elpusztihatja a szomszédos kisebb törzset, csak azért, mert más a nyelve, szokása , kultúrája, nin-csen helye az Európai Unióban, de sehol a nagy világban. 1. oldal A Bolyai University entrance
