Székely Nép, 2007 (42. évfolyam, 53-54. szám)
2007-09-01 / 54. szám
SAVANYÚ SZÜRET CZEGŐ ZOLTÁN Nevezzük nevén a dolgokat, a történéseket, melyek szinte naponta rengetik meg alapjaiban a magyarországi életvitelt, a gazdaságot, legfőképpen a demokráciát. Hadd tegyem itt eme zárójelbe, hogy többen fogalmztak úgy mostanság: “ez a Magyarország és ez a magyar nép, annyi évtizednyi szovjet elnyomás után, nem volt és ma sincs felkészülve a demokráciára.” Ezt én tagadom, ugyanis ez a nép és nemzet 1848 óta, a rettenetes Kun-Szamueli féle úgynevezett Szovjet Tanácsköztársaság után, 1947 és 1956 után is sóvárogta a demokráciát, nevezetesen azt az államformát, amelyben a nép és haza áll mindenek előtt és nem a párt meg a pártok. Olvasó és olvasott nép voltunk egykor és nem a vállvonogató, nem a legyintések népe. Épp ezért és ezért is, a hosszú elnyomás után is volt fogalma a magyar népnek a demokráciáról. Lidérces álmunkban sem gondoltunk arra, hogy 1990 után még ide jut ez az ország és ez a nép, hogy diktatúrát éljen újra, zuhanván gazdaságilag és népügyek napi meggyalázásában, a mélybe. Van fogalmunk a demokráciáról. Ám ami itt történik most és ami történt március 15 alkalmával is, a szentséges magyar ünnepen, az példátlan a mindenféle demokráciák mostanságában. Egy országot fegyvereztek fel, a világ egyik legjobban eladósitott (!) országát a saját nemzeti ünnepére, annak ellenében. Kormányszinten indították el a mérgezett hazugságot: “Az Orbánféle jobboldal szövetkezett a csőcselékkel és fegyveres támadásra készül a magyar Parlament ellen! Külföldről megrendelt fegyvereket gyűjtenek és tárolnak az országban, hogy március 15-én támadjanak.” Tegyük hozzá a legszégyentelenebb cselekedetet a kormány és iszonyúan fölfegyverzett rendőrség részéről, azt, hogy képesek voltak belövetni, önnön megrendelésre, a rendőrségi palotába, bizonyítván, hogy “ime, megmondtuk...” Ami volt, elmúlt. Ám akik mindezt megcselekedték a nép és nemzet ellen, azok nem múltak el és nem mentek el. Magunk pedig azon tűnődünk a Duna- Tisza közén, a Tiszántúlon meg a Dunán-túlon, hogy mi a teendő, meddig és miért kell mindezt elszenvednünk. Ahogy az elmúlt év a kormányterror jegyében telt el, meg az egész országot befogadó tüntetések szomorú összhangjában, úgy éltük meg ezt az új évet is. Mintha az istenek és nem a környezetszennyezés, a légköri egyensulybomlás rendezte vona úgy, hogy enyhe volt az időjárás és mérsékelte a rettenetesen magas gázemelést. Elektromos energia, gáz, fűtés - a képtelenségig emelték az árakat. Ugyanez történt minden szinten. A legképtelenebb adórendszert vezette be a kormány. Az egészségügyi ellátás terén ismét meglepetést szereztünk az Európai Uniónak azzal. hogy bevezették itt az úgynevezett vizitdijat, a receptkiadási dijat, égbe szöktek a gyógyszerárak, családi jogon, gyermeknevelési időben levő anyák és egy sor más kategóriába tartozó védtelenek nem kapnak már ingyenes gyógykezelést. A nyugdíjas kussol, a diák éhezve-utazva tandijaz. Nem sorolom. A legújabb próbálkozás, melyet szintén az egz nép ellenében tesznek, a korházak, a korházhálózat beszűkitése, kórházépületek eladása magánkezekbe, mitán kitelepítették onnan a beteget, az orvost. Különös hangsúlyt kapnak a budai hegyoldalakban működő impozáns, palotának és szállodának igen jól megfelelő épületek, - azoknak nagy a kelete, nagy a felháborodás és a tüntetéssorozat a betegek, civilek részéről. Ez a megveszekedett antidemokratikus kormány azonban elszánt. Nevezik ezt odafönn következetességnek, reformnak, és a “nép érdekében végzett” reformrendszemek. Mindent, a mi a nép ellátása, valamelyes jobbléte ellen (!) történik, azt - pontosan úgy, ahogy a kommunidta diktatúrák idején és országaiban - a nép boldogságának, jólétének neveznek szürkére reménytelenedéit honunkban. Ezt cselekedte Rákosi és csapata, ezt Ceausescu és bandája Romániában, ez történt mindenütt, ahol megvetette lábát a szocialista demokrácia... És annyi - annyi- minden után most azt kell látnunk, hogy ugyanaz a párt nemzedék, párt apparátus és annak fiai vezetik ma is Magyarországot, képviselik az Európai Unióban, másutt! Az egykori, nem is olyan régi, kommunista Magyarország Kommunista Szervezetének egyik vezére, megszállott kommunista titkár, Gyurcsány Ferenc diktál ma, Ítél eleveneket és holtakat kormányfőként. Ez másutt hihetetlen, és még a szomszédos országok is rémülten figyelik, nálunk ahonnét 1989-ben elindult a szocialista tábor lebontása és a rendszerváltás. A reménytelenséget ne terjessze senki, ám a valót és annak okait, a helyzet meghatározását tudatni kell azokkal, akik messzire nem látnak ebben a sajtódiktaturában. Négy, öt lap van nálunk, ezek próbálják a valóságot, az ok-okozati összefüggéseket, a külföldi és belső parancsolatokat és azok indítóit fölmutatni. A többi néma csend, már ami az igazmondást illeti. A hazugság zsibong. Ami a legsajnálatosabb a magunk, irók részéről, a hallgatás. Az értelmiség szószólói ezen az oldalon, a nemzetién, halkan és ritkán szólalnak, vagy egyáltalán nem. Diktatúrában kényszerhelyzetbe került az írótársadalom, és a túlnyomó többség vállalta a hallgatást, a hódolást —zsoldért. Nevén kell neveznünk a hazát, megszólítanunk e jobb sorsra termett nemzetet azzal, hogy nevén nevezzük a mostani állapotunk okait és okozóit. Babits Mihály Jónásának igéit éljük ismét ebben az álságos, égig hazudott művi demokráciában, azt, amikor vétkesek között cinkos, néma, hallgató és elhallgató emberek táplálják nemzet és haza ellen a garázdákat. így vagyon ez minálunk. Tekintsetek ránk valamelyes tisztelettel azért, testvéreink, akár a kiszemelt vértanukra, de sose szánalommal. Élünk, erőben. És hittel, sokáig. Budapest SAVANYÚ SZÜRET 6. oldal
