Székely Nép, 2007 (42. évfolyam, 53-54. szám)
2007-09-01 / 54. szám
Gyarapodó magyarok B. Kovács András Gyuri Nagy István annyira szerette az agyagot, hogy egész élete hozzákötötte, mint az ebet a karóhoz. Pedig az , agyagosban nehéz volt a munka. Új eletet is az agyagosra építette fel, és ha belefárad, ide tér meg megpihenni. Ha eljön az ideje, akkor is az agyagosba tér megpihenni. Pista bátyánk a következőket mesélte el élete egy szakaszáról: Az úgy vót, hogy még ‘89-be béjött vót apám az ágyam mellé s aszongya: kejj mán fel no, met a nép es felkelt Bukarestbe! Hát abbiza régecske vót, mikor Illyefalván még Als^eg nem vót Felszeg, mint most. Én azzét vóttam a zágyban, mert északás vótam az Imaszaba, s éppen aluttam. Hát akkor nekünk eróssen rossz vót, met a rományt nem lehetett magyarul tanulni, mint most. Bár ezeknek a gyermekecskéknek se könnyű, met olyan könyvből tanulnak, mint a rományok. No szóval, akkor kiszöktem vót a zágyból, mint a bolha gagyából s elmentem külföldre szerencsét próbálni. Vót es szerencsém, met rögtön kaptam munkát. Hullamosó vótam Olaszországban egy hullaházban. Én, kéremszépen minden munkát, illetve hullát elvállaltam. Nappal a hullákat mostam, festettem es pket, s frizurát es csináltam nékik. Éjjel egy vendéglőbe mosogattam. így nem es kellett lakást fizessek. S életemre sem kötöttem, met mosogatás előtt megettem a vendéglői maradékot. Szállásra nem vót szükségem, met két észtedéig, amig ott vótam, addig nem es igen aluttam. Illetve, azett néha lábon állva szunnyadtam egy-egy kicsit. Apámék ezalatt itthon kinlódgattak a kicsi főddel a balkonyon. Met belőlük blokklakót csinált vót az akkori világ. Apám csinált egy kicsi ekécskét, s fogott két bolhát, azokat fogta a járomba. Azok se bírták a nehéz munkát, s sokszor megszöktek. Olyankor másokot keltett fogjon. De a bolhák se vótak a régiek, met az a sok vegyszerelés s a műtrágya irtotta őket. No szóval, én odakünn gyűjtögettem a pénzt. Az összegyűjtött pénzből vettem egy fíínyiro gépet, amit mikor hazajöttem, átalakítottam kaszáló géppé. A megmaradt pénzből itthon vettem két kiló fődet. így kezdtem itthon gazdálkodni, a blokkba. A kaszállogéppel itthon, faluhejien másoknak es keztem kaszami. Nagyot kaszáltam vele. S osztán átalakítottam kombánnyá. A vót a nagy bót. A pénzből vettem még egy kicsi traktort, s azt felneveltem, amig nagy nem lett. A két kiló fődbe palantot kezdtem nevelni. A pénzből, ammit igy kaptam, vettem egy kiló pityókát s egy szem búzát. Na, azokat elültettem. A búza tizenhat szemet termett egy kalászon. A pityókát megettük, csak egy bogolyót hagytam meg, s azt elültettem. Abból lett egy nagyobbacska s hat kisebbecske. A nagyot esment megettük. Ezen élt a család egy évig. A többit esment elültettük. Másik esztendőbe esment. A búzával ugyanígy. Ebből két szemet hagytunk meg s a többiből kenyeret süttünk. S ez igy ment éveken keresztül. Közben vettem szorgalmason a fődet. Az agyagosból, met én mán ilyen vagyok, az agyagost szeretem. Mán a végén tíz kiló fődön gazdálkodtam. Nem lehet csak fődmüvelésből megélni, igy mondta az asszony. így vettünk egy disznyót, amit a fürdőszobába tartottunk. Az, kérem, tiszta vót. Estenként együtt tusoltam vele. A balkonyra meg vettem egy tehenyet. A tyúkokat a debaréban tartottuk. De a gazdaság egyre fejlődött, s egy részével apámékhoz kötöztünk, akik időközben visszakőtöztek, falura. Ott közben átalakítottuk a disznyópajtát. Most mán úgyse lehet disznyót nevelni, csak egyet a család részire. Szóval a disznyópajtát héberrel megemeltük, s a tehenyet kőtöztettük belé, met csak a bornyucskát hagytuk a balkonyon. A disznyót kikőtöztettük a kutyapajtába, met a kutyát az Eu-s normák szerint nem szabad megkötni, s előttük. Ettől erőssen felment a koleszterinem, de nem számit, met sokat kell dógozzunk, s asszongyák ettől leesik. A disznyópajta eurókonform lett, ebbe neveltük az új fajtehenyet, amit Sapard-pályázattal vettünk, s mivel nem vót pénzünk fejögépre, azét az asszonyt átalakítottam fejőgépnek. Ez jó vót, met áramot nem es fogyasztott. A teheny megborjuzott, lett egy bomyucskája. S minden esztendőbe lesz még egy. Reggelenként kihajtsuk a csordába A pampersz kerül kicsit sokba, amiket rejik teszünk met nem ganyézhat az aszfaltra. A gyermekek es .kiveszi a részüket a munkába. Ok oda vannak állítva csirát ölni. Ok ölik a csirákkot a tejbe. Met jőnek ezek a csiraszámoló számolóbiztosok, s ha több bennük a millió, mind amennyi kéne legyen, akkor nem veszik at. Ezt megeszik a faluturisták. A faluturizmust es kifejlesztettük. Jőnek a városiak, akik nem tudják a marhák s a tehenyek között mi a különbség. Igazi falusi környezetben vannak nálunk. Minden kényelem megvan. A kétmargarétás hotelt a szalmakaszaj tövibe a hármast a szénakaszajba rendeztük be. A zigényesebbek az odorba alusznak. De a zestállóba es aluhatnak. Ha nagyobb csoport turista jő, akkor a tehenyt s a borjucskákat bévisszük a tiszta szobába. így a turisták igazi környezetbe, az estállóba es aluhatnak. A má ötcsillagos. Folyó viz es vagyon a csatornából, mikor esik az essó. Csatornahálózat van a házon. A zidén, mivel a bárányt nem lehet levágni az állatorvos nélkül, s az nincs a faluban, azétt a szoszéd macskáját vágjuk le húsvétra, met azt szabad. Tyúkot nem tartunk, met azokat elviheti a madárinfluenza. A tavaly nekem es vót. Abból én meggyógyultam, de azétt vissszamaradt valami belőle, met néha jön hogy repüljek. Hát ezt a zéletet szerettem meg. Sokat dolgoztam, de mán egész jól megvagyok gyarapodva. “Háromszék.”
