Székely Nép, 2007 (42. évfolyam, 53-54. szám)
2007-09-01 / 54. szám
I A JÁTÉKOS elnök Álmai! A nagyfokú nyári hőmérséklet után teljes gőzzel folyik a poltikai csatározás az államfő és ellenzéke között. A távlati cél látszólg a kényelmes többség megszerzése a jövőre esedékes helyhatósági és parlamentáris választásokon, de egyben ezek októberre tervezett prelúdiumának, az európai parlamenti választásoknak a megnyerése is. Van azonban e mögött egy másik, sokkal nagyobb tétje is az egymásnak feszülésnek: a román politikai rendszernek a Traian Basescu államfő elképzelése szerinti átalakítása. Az elnök, akit a román alkotmány keretei gyakran zavarnak, egyfelől olyan félelnöki vagy elnöki rendszert szeretne, amelyben a végrhajtó hatalom jelentős része is az ő kezébe kerüljön, s a pártvonalon kívülről maga is pályára léphessen és a belpolitika teljes értékű játékossává válhasson. Mindezek érdekében az államfő az elmúlt időkben látványos politikai tervekkel állt elő. Olyan projektekkel - mit például a nagykorrupció ellen meghirdetett kíméletlen harc, a kommunizmus elitélése, a tikosszolgálati akták nyilvánossá tétele, a román politikai osztály megreformálását szolgáló egyéni választási rendszer bevezetése - amelyeket a sok esetben felületesen tájékozott választók többsége lelkesen támogat.' A kitűzött célokról azonban kiderül, hogy azok megengedhetetlenül nagy mértékben az államelnök politikai ellenfeleinek a lejáratását, háttérbe szorítását, a leszámolást mindenkivel, aki a Basescu féle “játékos elnök” doktrínával nem ért egyet. Miközben a felemelő célok kierőszakolásával az államfő rendkívül értékes százalékot nyer, mint a maga, mint pedig pártja, a Demokrata Párt részére. Mindez belefér a demokratikus játékba. Az elnök azonban ezt a keretet is túlságosan szűknek érzi. Tágításához, a korlátok lebontásához vezető román értelmiségiekhez - politológusokhoz, filozófusokhoz, újságírókhoz - folyamodott segítségért. A kialakult csoport, melyet Romániában Basescu gárdájának neveznek, s a melynek hangadó tagjai Gabriel Liiceanu filozófus, Vladimir Tismaneanu politológus, Horia Patapievici filozófus, Trian Ungureanu publicista, Andrei Plesu filozófus, Catalin Avramescu politológus. Közülük egyesek az elnök jól színlelt antikommunizmusát készpénznek véve, mások viszont puszta anyagi érdekekből álltak oda Basescu tervei mellé, s elméletileg igyekeztek megalapozni az elképzelt változásokat. Traian Ungureanu például kifejtette: a jelenlegi politikai rendszer már elavult, a pártok kifulladtak, a demokratákat is beleértve, s képtelenek új üzenetekkel előállni. Ezért politikai szempontból friss projektre van szükség, amelynek kezese természetesen Traian Basescu lenne, s amely “önálló nevű, széles politikai mozgalom” legyen. Ennél világosabban talán csak Vladimir Tismaneanu fogalmazott, aki szerint az új politikai erő a harmadik köztársaság szövetsége lehetne. Hamaarosan kiderült, hogy a “ harmadik köztársaság” gondolata gyakorlatilag egy olyan új poltikai mozgalom létrehozását célozza, amelynek segítségével az államfő kényelmesen megnyerheti majd a jövő évi választásokat. De az is , hogy az államelnöknek olyan új alkotmányt is kidolgoznak, ami neki kényelmesen tág, mindenféle politikai fickándozásra alaklmas tervet biztsitson. A Basescu testére szabott új alkotmány kidolgozásához a Vladimir Tismaneanu politológus és Gabriel Liiceanu filozófus vezette értelmiségi csoport már hozzá is látott. Hogy a román alkotmány sok szempontúból nem megfelelő, az nyílt titok, mint ahogyan az is, hogy az alaptörvényt annak idején Ion Iliescu és a Szociál Demokrata Párt testére és örökös uralmának reményére szabták: miközben a végrehajtó hatalom a miniszterelnök kezében összpontosul, a titkosszolgálatokat és az igaságügyi bűnüldöző szerveket az államfő kontrolálja. Sokszor pedig ezeket a kormány és annak tagjai ellen is beveti, ahogyan azt az éppen aktuális politikai érdekek megkívánják. A jelek szerint az államfő és a holdudvarába verbuvált bukaresti értelmiségiek a demokraták, a Basescuhoz átpártolt liberálisok, a műveletlen és populista Gigi Becaíi-féle Új Generáció Pártjába tömörültek, a loan Talpes volt titkosszolgálati igazgató köré összegyűlt szekusok, no és persze a kiábrándultak nagy tömegét vonnák egyetlen kézi vezérlet Basescu-párt szárnyai alá. Ez lenne tehát a “széles politikai mozgalom”. Egy ilyen teljesen homályos ideológiajú gyűjtő pártpopulista szlogenekkel nyerné meg az összes soron következő választást, és egyeduralomhoz juttatná a tengereken eltöltött évek során ehhez szokott hajós kapitányt. Ha az államelnök mindössze félelnöki köztársaságot és egykamarás parlamentet kíván, Liiceanu még ennél is tovább ment, s kij len tette: Romániában az elnöki rendszert kell meghonosítani, s nem kell félni attól, hogy az esetleg diktatúrához vezetne, a mai Európában már elképzelhetetlen. Ezek az ötletek a julius elején lezajlott fekete-tengerparti találkozón formálódtak, amelyre az államfő kizárólag a hozzá közel álló, már említett értelmiségieket hivta meg, s amelyre a résztvevőket különrepülővel szállította Bukarestből Konstancára. A megbeszélésen az az ötlet is felvetődött, hogy az új alkotmányt ne a jelenlegi parlament fogadja el, hanem egy alkotmányozó nemzetgyűlés. Az alapelv egyszerű: egy nemzet, egy párt, egy Führer. A hagymányosan jobboldali és a szélső jobbal összekacsintó román értelmiség egyébként az ilyen jellegű konstrukciót már a két világháború között kipróbálta. Akkoriban a “széles mozgalmat” Légionárius Mozgalomnak, avagy Vasgárdának hívták, s az is a nemzeti kizárólagosságon, az orthodox fundamentalizmuson és az egyszemélyes diktatúrán alapult. Az elképzelések, nyilván, azonnal megosztották a romániai elitet, úgy hogy az mamár a szóban forgó politikai terv megvalósítását Traian Basescunak elég a háttérből irányítania. Az elnök ellenzéke szintén a populizmushoz nyúlt. A szocdemekkel összefogott RMDSZ-kormány 43 százalékos nyugdíjemelést szavazott meg a törvényhozásban, amit Basescu azonnal elutasított, mondván: az a költségvetési egyensúlyt veszélyezteti. A kormány visszavágott, s kikotyogta, hogy miközben az államelnök ellenzi a nyugdijakra fordítandó 400 millió euró kiadását, 300 millió euróért két olyan repülőgépet akar megvásárolni, amelyek az amerikai Airforce One-nal vetélkednek. Mindeközben az utóbbi napokban az államelnök azzal fenyegeti a parlamentet, hogy amenyiben a legrövidebb időn belül nem fogadja el az egyéni választási rendszerre vonatkozó jogszabályt, szeptemberre erről is népszavazást kezdeményez. Augusztus hónap közepén Basescu ellátogatott a háromszéki Kovásznára, ahol a Ceausescu építette erdei kastélyban szállt meg. Vendégül hivta magához a háromszéki, csíki és udvarhelyi vezető férfiakat. Elismerte, hogy a Székelyföldet a kormány szándékosan elhanyagolta és nagy a szegénység, jóllehet a székelyek a legszorgalmasabbak és a legtöbbet dolgoznak az országban. Beismerte, hogy az utak el vannak hanyagolva és ezért a turisztika nem fejlődik, pedig a vidék rendkívül szép. Igazat adott, hogy a magyar diákoknak nem szabad a román nyelvet azon az alapon tanítani, mint a született románoknak, mert nekik az idegen nyelv. Ez az oka annak, hogy mig a magyarok az angolt örömmel, a román nyelvet sírva tanulják. Azt is elmondta, hogy a három vármegyét egy közös régióként kell adminisztrálni. Ilyen pozitív beismerések ellenére, sajnos a székely vezetőknek nem volt annyi ereje, vagy bátorsága, hogy a Székely föld autonómiáját felhozták és sürgették volna. Egy jelenlévő újságíró meg is jegyezte, hogy ez a mi nagy szegénységünk. Basescu megmaradt a beszélgetés ellenére hithű román nacionalistának. Tervei burkoltan az erdélyi magyarság érdekképviseletének a romániai politikai fővonalból való kiszorítását is célozzák. Az egyéni választási rendszer azt jelenti, hogy kevesebb lesz a magyar képviselők száma. Az egyetlen vigasz csupán az, hogy legalább azok, akiket beválasztanak, fiiggeni fognak majd a választóiktól és nem a párt érdekeit és a “kislépések” politikáját szolgálják, hanem azok érdekeit, akik őket megválasztják. Tibori Szabó Zoltán, Kolozsvár. 5. oldal
