Székely Nép, 2006 (41. évfolyam, 51-52. szám)

2006-11-01 / 52. szám

mikor láttuk, hogy amerikaiak és magyarok, akik különben soha sem vettek részt semmi közösségi megmozdulásban, előléptek és felajánlották szolgálatukat. Reménykedtünk a reménytelenség közepette, hogy talán a világ mégis csak megmozdul a magyar ügy mellett.

Eisenhower elnök, a legfontosabb személy ebben az ügyben, óvatos maradt. Nem nyilatkozott és nem adott utasítást az amerikai diplomáciának, hogy bármi lépést is tegyen a magyarországi ügyben. A választás volt a lényeges a számára és az oroszokkal való békés magatartás. Most már tudjuk a nyilvánossá tett moszkvai levéltárból, hogy Titon keresztül üzent Moszkvának: Nem kívánja megváltoztatni a közép-európai status quot. Ezek után kiment a golfpályára, hogy felgöngyölítse nem a vasfüggönyt, hanem a kis fehér golyót. Anthony Eden, angol miniszterelnök, felhasználva a magyar forradalmat, megtámadta Franciaországgal és Izraellel az egyiptomi Nassert, hogy vissza szerezze a szuezi csatornát. Eisenhower annyira feldühödött ezen, hogy megfeledkezve teljesen a magyarországi forradalomról, minden haragját Eden ellen fordította. Miután Eisenhower még diplomáciai segítséget sem nyújtott a hős magyarországi szabadságharcosoknak, az addig habozó oroszok eltiporták a forradalmat november 4- én. Jóllehet ez a kimenetel várható volt, a magyarok többsége mást remélt. Elosszú időbe telt, amire le lehetett csillapítani a felháborodott többséget, letörülni a könnyeket és felkészülni a menekültek befogadására.

Pedig a magyarok hozzá szokhattak volna ilyen kudarcra, mert a történelem folyamán minden szabadságharcuk végzetes bukással fejeződött be. Az 1514-es paraszt-lázadást kíméletlen kegyetlenséggel verték le. Rákóczi harcát a Habsburgok ellen 1705-1711 között az ausztriai zsoldos sereg győzte le. Az 1948-as szabadságharcot, amit minden év március 15- én ünnepelünk, az orosz cár seregei késztették megadásra. Ezek a vesztes forradalmak nem voltak ismeretlenek a nép előtt. De az 1956-os tragédia túl friss és túlságosan fájdalmas volt. 465 szabadságharcost végeztek ki, közöttük 16 éves gyermekeket születésnapjuk idején.Több mint 22,000 embert börtönöztek be, vagy vittek ki az orosz gulágba. 240,000-en vándoroltak el Nyugatra és Amerikába, közöttük egyetemisták, professzorok, mérnökök, orvosok, jól felkészült kézművesek, földművesek, akiket azután követett még egy félmilliónyi családtag, barát, ismerős. Ez az érvágás nagy sebet ütött a 10 milliós magyar népen, amit a mai napig nem tudott kiheverni. Nem is beszélve a megtorlásokról, amik évekig tartottak.

A menekültek megérkeztek végre Amerikába is. Az első repülő kizárólag izraelita magyarokkal jött, ami feltűnt még a New York Times főszerkesztőjének is. Azután jöttek a szabadságharcosok. Szerencséjükre a gazdaság virágzott, bőven volt munka lehetőség és hamarosan elhelyezkedtek az amerikai kialakult magyar közösségekben. Az egyházak külö-nösen kitüntették magukat azzal, hogy segítséget nyújtottak, szállást és munkát kerestek az újonnan jöttéknek. Hozzá kell tennünk, hogy az új bevándorlók hamarosan feltalálták magukat és igen értékes tagjai lettek az amerikai társadalomnak. Magyarország vesztesége kétségtelenül Amerika nyeresége lett.

A forradalom elbukása a legfájdalmasabban érintette az ország határán kívülre szakadt mitegy 3 millió magyart. A kommunista utódállamok vezérei, Erdélyben, Csehszlovákiában, Oroszországban, Jugoszláviában, jó ürügyet kaptak arra, hogy az ott élő magyarság életét elnyomoritsák. Csak Romániában ezreket zártak be, sokat kivégeztek: papokat, tanárokat, professzorokat, értelmiségieket, gazdákat és egyszerű embereket. A börtönök és a kényszermunka táborok zsúfolásig megteltek. A szamosujvári börtönben egyedül 50 lelkészt tartottak fogva egyidőben, valamennyit hosszú évekre elitélve. A Bolyai Egyetemet becsukták, a Székely Autonómiát megszüntették, templomokat becsuktak és lebontottak, iskolákat elvettek, az egyházak vagyonát elkobozták..A megtorlás 10 évig tartott, amig a magyarságot ki nem fosztották.

Az 1956-os Magyar Forradalom jó alkalom arra, hogy lélegzetet véve

hátra lépjünk és röviden átgondoljuk annak a jelentőségét a mi számunkra.

Meggondolhatjuk azt a tanítást, amit mindig ismertünk és mégis újból és újból elfektettünk, hogy a nemzetek közötti kapcsolatban csak az érdek számit. Egy nemzet sem áldozhatja fel magát egy másik nemzetnek az oltárán, bármennyire rokonszenves és barátságos legyen is.

Ebből a szempontból Amerikát nem hibáztathajuk, hogy nem sietett a magyar forradalom megsegítésére, mert az nem állt az érdekében. A Varsói Forradalmat sem segítették meg 1944-1945-ben, és a Shia Forradalmat sem támogatták 1991-ben, jóllehet biztatták, mert az nem állt Amerika érdekében. Az auschwitzi gázfürdőket sem bombázták le, jóllehet alkalmuk lett volna rá, mert nem volt a háborús vezetés érdekében. A nemzetek közötti beavatkozás elvét nagyon szigorú és rideg szabályok igazgatják, amiket egy nagyhatalom sem törhet meg anélkül, hogy ne okozna súlyos károkat önmagának. A vasfüggöny felgöngyölítésével Amerika csupán nyugtalanítani és zavarni akarta a Szojet Uniót, de soha nem gondolt komolyan annak katonai megsegítésére, vagy éppenséggel háborúra. Hogy ez a könnyelmű szólam milyen tragikus következményekkel járt egy kis nemzet életében, azzal a szerzői semmit sem törődtek.

A magyarok megérthetik, hogy nem támaszkodhatnak külső hatalmak biztatására, ha az nem közvetlenül közös érdeken alapszik. Nemzeti egység, hősies bátorság, hatalmas lelkesedés szimpatikus lehet a kívülállók előtt, de eredményt nem érhet el, ha az nem alapszik józan meggondolás és számotvetés alapján. Egy hirtelen vállalt forradalom a nemzet pusztulását okozhatja. Szeretni a nemzetet, az igazi patriotizmus annyit jelent, hogy alaposan átgondolni és megfontolni a nép helyzetét, a vállalkozás esélyét, az esetleges veszteségeket és kihasználni minden apró és nagy lehetőséget a nép érdekében. Ezt ajánlotta Gróf Szécheny István, amit a magyarságnak kínált, de az soha nem fogadott el. Az 1956-os Forradalom 50-éves Évfordulója jó alkalmat kínál arra, hogy ezt a magyarság jól átgondolja.

2. oldal