Székely Nép, 2006 (41. évfolyam, 51-52. szám)
2006-03-01 / 51. szám
demokraták egy része is a többségi uralom nevében utasítják el a magyar kisebbség önrendelkezési jogát. Emlékeztetni szeretnénk, hogy jellegzetes esete volt ennek az alakoskodásnak a kolozsvári magyar egyetem visszaállítása körüli - immár elég régi - huzavona. Noha Bukarest szemforgató módon többször tett ígéretet erre, nyomban az Ígéretek elhangzása után jól hangzó kibúvókat keresett, hogy ne kelljen teljesítenie adott szavát. Leggyakoribb érvük az volt, hogy az önálló magyar egyetem visszaállításába előbb bele kell egyeznnie a meglevő Babes-Bolyai Egyetem szenátusának, amelyben - éppen a beolvasztott hajdani Bolyai Egyetem maradványainak tervszerű elsorvasztása nyomán - a románok behozhatatlan arányú többségben vannak. De áldását kell adnia a magyar egyetem létrehozására mondjuk a krajovai egyetem rektorának is, mint a rektori testület tagjának, aki talán életében sem járt Kolozsvárott. Még ha lelke mélyén meg is értené a magyar kívánságot, miért szegülne szembe az egyértelműen magyarellenes hangulattal? Hiszen az erdélyi magyaroknak Marga professzorban, a közoktatási miniszterben is csalódniok kellett, aki pedig a diktatúra idején liberális szellemű professzor volt Kolozsvárott, s akiban eleinte magyar tanárok is megbíztak volna. Egyébként a rektori tanácsnak 40 tagja van, lévén annyi egyetem, főiskola Romániában. Mindegyik a magyar egyetem ellen nyilatkozott. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy éppen a negyven román egyetem analógiájára - félmillió állampolgárnak egy főiskola - három, de inkább négy egyetem járna a romániai magyarságnak. A mai román elit - pártkülönbség nélkül - a demokráciának csak egyféle változatát ismeri el: a többség uralmát minden vonatkozásban, a demokrácia fontos tartozékát, a kisebbség védelmét, már nem. Hatalmi gőgjében - és balkáni módszereiben bizakodva - eszébe sem jut, hogy valójában ezzel áshatja alá országa olyannyira féltett biztonságát. Kós Károly 1921-es “kiáltó szava” nem jut el a mai román értelmiséghez: "... nemzeti autonómiát akarunk, aminek birtokában bennünk Nagy-Románia megbízható polgárságot fog nyerni.” Egyelőre hiába hangzanak el a józanabb román figyelmeztetések is. Emlékeztetnünk kell e vonatkozásban egy Ioana Lupea nevű publicisztára, aki évekkel ezelőtt a rangos bukaresti napilap, a Cotidianul hasábjain, alapos tárgyismeretre valló tanulmányt közölt, és abban meg akarta nyugtatni olvasóit, hogy a “területi autonómia csak szélső esete a kollektiv jogoknak, a föderalizálódás pedig szélső esete az autonómiának.” A szerző nyíltan támogatja a kisebbségek anyanyelvű oktatásának igényét mint a 18 romániai kisebbség egyik elsőrendű követelését - , és feltette a kérdést: Miért is ragaszkodik az RMDSZ az önálló magyar egyetemhez? Válasza: “Mivel az egyetem az a hely, ahol egy társadalom értelmisége találkozik, az elitek kialakításának műhelye, márpedig a saját elitje nélkül a magyarság lefejezett közösség lenne.” Ha az önrendelkezés eszméje s még inkább a gyakorlata önmagában annyira gyönge, hogy megvalósítása az ellenérdekelt nacionalizmusnak “belátásától” függ, akkor az ezredforduló után mi lehet igazi támasza? A Nyugat számára a nemzetközi biztonság a fontos, amiért hajlandó kényszerű engedményeket tenni. Jóllehet ezekkel az engedményekkel saját biztonságát gyöngíti. A jugoszláv polgárháborúk kezdetén az amerikai külpolitika rossz beidegződéssel a szétválni kívánó népek önrendelkezési joga ellen, az “egységes” jugoszláv állam fenntartása mellett állt ki. Mi lett a következménye? A féltett biztonság helyett a balkáni háborúk sorozatának bizonytalansága, amelybe végül az USA fegyveres erejének kellett beavatkoznia. Wilson elnök nagyon csóválná a fejét! Nemzeti kisebbségek és anyaországiak viszonylatában a tökéletesen megvalósuló kisebbségi önrendelkezés sem menti fel utóbbiakat történelmi felelősségük alól. A kisebbségi közösségek rendszerint rá vannak szorulva anyaországuk szellemi, kulturális, vagy éppen anyagi támogatására. De ez talán a kérdés csak egyik, talán nem is a legfontosabb oldala. József Attila gyönyörű hasonlatára gondolunk: “A nemzet: közös ihlet”. Nem testi, hanem szellemi, lelki egység. A lélek törvényei szerint láthatatlan, de sérülése, csonkítása a testi sebeknél is fájdalmasabb, néha egyenesen gyógyíthatatlan. Ez a fájdalom pedig a közös emlékezetben, a történelemben jelentkezik. Az elmúlt hetekben a napvilágra kerülő titokzatos örökség után - kiderült egy idős nagynéni több mint egymillió dollárt hagyott a volt miniszterelnökre, ( 2000 - 2004 ), a parlament elnökére, Adrian Nastase úrra, - a bukaresti sajtóban valóságos össztűz zudult a politikusra s vizsgálatot kezdett az országos Korrrupció Ellenes Ügyészség is. Nastasa meggazdagodásának egyre szövevényesebb története s e történet elképesztő részletei pártja politikusainak bírálatát is kihívták. Politológusok szerint eljött az idő a “megtisztulásra”. Mircea Genoana, Miron loan Russ, a volt miniszterelnök nagy pártbeli ellenlábasai “lemondtak” Nastaseról. Az Eveneimentul Zilei-ben több politikai elemző is lesújtóan nyilatkozott Nastase nem is olyan titokzatos vagyongyarapodásának ügyéről. Cristian Ghinea például kijelentette, eljött az alkalom, hogy a Szociál Demokrata Párt megszabaduljon a korrupt jelzőjétől. Megszólalt az ügyben Nagy-Britannia bukaresti nagykövete, Quinton Quayle is ( ! ), felháborodásának adva hangot bizonyos román politikusok és honatyák érthetetlen vagyongyarapodása miatt. De miről van szó? A parlament tagjainak friss vagyonnyilatkozatai közzététele után derült ki, hogy Adrian Nastase egy idős nénikéjétől több mint egymillió dollárt örökölt ... Ez országos felháborodást váltott ki - s noha Nastase személyesen fordult Ilié Botos főügyészhez az ügyben, - “politikai lejáratási kampánynak” nevezve a támadásokat, a bukaresti sajtó egyre másra közölte a leleplező részleteket a titokzatos vagyongyarapodásról. Ezek szeinr a 97 éves korában tavaly elhunyt nagynénitől a Nastase család mintegy 250,000 dollár értékű területet örökölt. Ezenkívül a nagynéni több százezer dollár értékben adott el festményeket és ékszereket Alexandra Bittner bukaresti üzletembernek - aki ezzel akart örömet szerzni hitvesének, “ha felrakja az ékszereket, mindenki 4. oldal A MTAREAN KORRUPCIÓ HAZAJA Bogdán László Simó Erzsébet
