Székely Nép, 2006 (41. évfolyam, 51-52. szám)
2006-03-01 / 51. szám
hasra esik a társaságban!’ - aki később három bukaresti ingatlant is vásárolt tőle, ezek később mind a Nastase família tulajdonába kerültek. Hogy Adrian Nastase felesége vagyonbevallása szerint e házakat már eladták, a Cotidianul kiderítette, hogy a kormányfő felesége továbbra is rendszeresen megkapja a három bérleti dijat. ( ! ) Az Evenimentul Zilei azt is kiderítette, hogy Adrian Nastase felesége 1996-ban 2,600 dollárért vásárolt földeket, noha ezek valós értéke akkor 26, 000 dollár volt, s ma 2,4 millió dolcsit érnek! Továbbra is előtérben vannak több, mint gyanús üzleti kapcsolatai Roxana Bichellel, aki jeletékeny üzletekhez segítette hozzá a titokzatos nagynénit is, másképpen egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy kis nyugdíjas öreg hölgy vagyona évek alatt hogyan érhette volna el az egymillió dollárt... A botrány olyan hullámokat vetett, hogy - amint említettük - az Országos Korrupció Ellenes Ügyészség is elkezdte a vizsgálatot a Nasta család vagyongyarapodásának ügyében. Valerian Stan független szakértő szerint a • román képviselőház elnökének vagyongyarapodását illető nyilatkozatai, egyáltalán nem hitelesek. Szerinte Nastase már 1991-ben külügyminiszterként megszegte a hatályos törvényeket, amkor saját lakását átengedte apósának, s ő miniszteri rezidenciába költözött. Nastase nyilatkozatai megkérdőjelezhetőek - állítja a szakértő - szavahihetősége szintén. Az Evenimentul Zilei szerint az exminiszterelnök vagyona eddigi becslések szerint ! - több mint tiz millió euróra rúg... A vagyon gyanús eredetét vizsgálják, bár kérdéses, jutnak - e eredményre. Nastse után, a Szociál Demokrata Párt ügyvezető titkára, Dan loan Popescu, volt ipari miniszter mondott le pártfunkciójáról, hogy elszámoljon tizenhat év alatt gyűjtött hatalmas vagyonáról. Az eddig magát az elesettek és szegények pártjaként meghatározó, valójában az ország leggazdagabb embereit csoportosító politikai alakulat ezek után vagy darabjaira esik vagy megszabadül még néhány, velejéig korrupt emberétől, például Miron Mitrastól, Viorel Hrebenciuctól, de magától Mircea Geoanatól is, a jelenlegi pártelnöktől, akinek nem csak forradalmár anyósának vagyonéhsége malomkő a nyakán, hanem százezer olyan dollár, melyet választási kampányában gerebélyeztek össze és később elfelejtette azt a pártkasszába betenni. Különben kár is neveket emlegetni. Számtalanok, de nem névtelenek. Románia politikai elitje - bizonnyára felbátorodva néhány nagyétvágyú család és pártvezető példáján - olyannyira belefulladt a korrupcióba mind országos, mind megyei, sőt nagy és kisvárosok vezetői szintjén is, olyan természetessé vált a kenőpénzek kisajtolása az esetleges vállalkozni akaró emberekből, vagy a kormány által leosztott pénzek lefölözése, egy-egy éppen hatalmon lévő helyi politikus holduvarának gazdasági felfuttatása - bizonnyára ugyancsak csúszópénzek lefizetése ellenében - , oly szembetűnően gazdagokká váltak tehát a rokonok, feleségek, nagykorú gyermekek, anyósok és apósok, sógorok, testvérek és nagynénik, akik majd a tisztára mosott pénzt visszajuttatják az eredeti tulajdonosnak, annyira átitatta a meggazdagodási vágy a döntési pozícióban lévő embereket, hogy orcátlanul lefölöztek mindent, lett légyen az beruházás, gyermek vagy idős védelem, korház vagy járóbeteg-gondozó. Gátat vetni ennek a nemzeti sporttá vált kiterjedt lopásnak és csalásnak akkor lehet, ha az igazságszolgáltatás most végre, amikor a két nagy ágyú a kezére került, s amikor törvényes eshetőségük is adott vagyonuk felülvizsgálására ( létrehoztak ugyanis a pénzügyminisztériumban egy ilyen osztályt ) teszi a dolgát, és kideríti, hogyan lehet 10 -13 millós vagyont harácsolni politikusként állami fizetésből, vagy 47 millió milliárd lej értékű ingatlanbefektetést végrehajtani ugyanennyi időalatt. Természetesen korrupcióval, és okosnak tűnő megoldásokkal, például Popescu esetében milliárdokat kereső könyvelő feleséggel, Adrian Nastase meg szegény kilencven év körüli nagynénik, külföldről hazatelepedett pénzes barátok, hűséges, de később jől hoző állami állásokkal megfizetett alkalmazottak segítségével, s a közvéleménnyel és a törvények teljes lenézésével, az előző rendszerből örökölt, nekem minden szabad magatartással, és a cselédlánnyá alacsonyitott igazsászolgáltatás, a megvesztegethető rendőrség és csendőrség segítségével. Most látjuk, nem volt véletlen, amikor három - négy évvel ezelőtt a rendőrök vagyoni helyzetét ellenőrizték, elhitették, nyilvániságra hozták, a közvéleménnyel lenyelették, hogy hatalmas házaikat, luxusautóikat rokonoktól kapott kölcsönből vagy nagylelkű ajándékokból építették. Aljas elnéző magatartásu önös érdekből lekenyerezték a rendőrséget, az ügyészséget, válogatott, de köreikhez közelálló és magukat makulátlannak sem nevezhető személyekkel töltötték fel a bíróságokat. Nekik állt a világ. Ha az igazágszolgáltatás most és az elkövetkező években tisztességét és társadalmi megbecsültségét vissza akarja szerezni, nagy lépésre kell szánnia magát, a bekötött szemű Justitia istenasszony parancsa szerint, igazságosan ítélkezni kis és nagy tolvajok előtt. Nos, ezt a rabló bandát ültették a Szövetséges és Társult Nagyhatalmak az erdélyi magyarság nyakába, akik megfosztva emberi jogaiktól, egyházi javaiktól, iskoláiktól, kollégiumaiktól, egyetemüktől, és sok esetben saját magántulajdonuktól, egyszerű megélhetésüktől, rettegve nézik, mint megrémült juhok a farkascsorda előtt, hogy mikor falják fel őket teljesen. Azt hogy a Szövetséges Nagyhatalmak egykedvűen nézik ezt a rablást, szerződéses Ígéreteik ellenére, még le is nyeljük, mert nem várhatunk tőlük semmi jót. De az a tény, hogy a Csonkaország és annak lakói passzívan szemlélik a nemzet egyharmadának megsemmisítését, sőt néha cinkosan rákancsitanak a tolvajokra, hogy Mindszenty kardinális szavait használjuk - az “szégyenteljes skandalum”. 5. oldal
