Székely Nép, 2006 (41. évfolyam, 51-52. szám)
2006-11-01 / 52. szám
tikai tevékenysége, mint az amerikai propaganda. Az ország elszegényedett, lerongyolódott, lemaradt. Igazságot kell szolgáltatni a magyar népnek, a munkásosztálynak, parasztságnak, értelmiségnek." így tehát először éppen a népi baloldal minősítette nemzetileg cinikusnak és nemzetellenesnek a kommunista baloldalt ötvenhat nyarán. A hazai pártállami döntéshozók már ötvenhat július 2-án gondol-tak Nagy Imre és hívei esetleges letartóztatására. A határozat a jobboldali támadás visszaverése címet viselte.- Mit tekintett a baloldal a jobboldaliság mércéjének?- A kommunista baloldal sérthetetlenségét. Magyarország vesztére ebből az álcsoportból kerültek ki a katonai bizottság és az úgynevezett mozgósítási stáb tagjai. Ez a két testület irányította aztán az alkotmányos és az alkotmányon kívüli hazai fegyveres szervezeteket. Persze a két testület maga is titkosan és alkotmányon kívül működött. Tevékenységüket csak a hasonló birodalmi szervek vezetőivel egyeztették. így történhetett meg, hogy a katonai bizottság és a mozgósítási stáb maradék tagjai szovjet védettségben szervezkedtek október 23-a és november 4-e után is. Többek között fegyveres műveletekre adtak parancsot. Október 23-ától december 22-ig mintegy hatvan sortüzet zúdítottak fegyvertelen tüntetőkre, önszervező utcai csoportokra és tömegekre. A magyar nemzeti önrendelkezést vérbe fojtó kommunista baloldal saját érdekét, hatalmát, sérthetetlenségét tekintette mércének.- Novemberben és decemberben a kommunista baloldalon a bosszúállás, a vádaskodás, a visszarendeződés indulatai tomboltak...- November 22-e és 24-e között a visszarendeződés igazi erejét a szocialista tábor, a Román Kommunista Párt küldöttsége képviselte Budapesten, Gheorghe Gheorghiu-Dej vezetésével. Előbb megleckéztették a hazai kommunista baloldalt, majd következett az erőszak bátorítása. „Ütni kell! A pártnak ütnie kell a legnagyobb erővel. A fasizmus uralomra jutásának megakadályozása összhangban van Magyarországnak az 1947-es párizsi békeszerződésben vállalt kötelezettségeivel. Ez Románia és Magyarország érdeke." - jelentette ki a román pártvezér. A nemzet önrendelkezési akaratát így ott és akkor először azonosították a fasizmussal. Ebből a hazug azonosításból faragtak akkor is, azóta is vádat. December 5-én éjjel a frissiben kimondott vádat már foganatosították is. Letartóztatták az Értelmiségiek Forradalmi Bizottságának és a nagy Budapesti Munkástanácsnak az elérhető 188 tagját. Ezt a rögtönítélo népbírósági és katonai bírósági tanácsot a rendőrségi és ügyészségi szervek, az intézményi és munkahelyi fegyelmi bizottságok sorozatos határozatai követték. A tisztikar tagjaiból és önkéntesekből szabadcsapatok alakultak. Nem egy ilyen szabadcsapat halálbrigádnak nevezte saját magát. Magyarországon 1960 végéig politikai okokból 450-460 embert végeztek ki, 23-24.000-et ítéltek börtönre, 140- 150.000-et büntettek vagy bélyegeztek meg internálástól elbocsátásig, áthelyezésig, kizárásig, nyilvános figyelmeztetésig. Menekülésre kényszerült 240.000 no és férfi, köztük 2.000 család. A politikai megtorlás legalább másfélmillió embert érintett, családtagokat és a második nemzedék tagjait is. A megtorlás felelőseit és kiváltságosait ugyanakkor még a lelkiismereti teher alól is igyekeztek fölmenteni. Horn Gyula pártelnök-miniszterelnökként 1995. január 25-én egy szigorúan zárt tanácskozáson céltudatosan és gyakorlatiasan szabta meg a legújabb átalakulást. „Baloldali érzelmű tőkésosztályt kell létrehozni." Az új hazai baloldali érzelmű tőkések csoportja csak a vagyonbővítés és a zárt hálózatépítés útján járhatott és járt. Ragaszkodik az átmentett gazdasági és uralmi kiváltságokhoz, de nem vállalja az érdemi társadalmi igazságosságot, a nemzeti azonosulást és felelősséget. Magatartását neoliberális nézetek és glo-balizációs érdekek határozzák meg. A kommunista nemzetfeletti hatalom így torkollott és torkollik bele a globalizációs nemzetfeletti érdekhálózatba, a kis magyar átváltozások módján.- Az idei emlékév is nyitott kérdések tömegétől terhes...- Az 1956-os nemzeti összetartás hagyományát senki sem sajátíthatja ki. Feltámasztását viszont mindenki támogathatja. Ez azon múlik, hogy a nemzet megosztásának nyilvános felelősségét végre az viselje, akinek viselnie kell. Ha az 1956-os megtorlás és megosztás tetteseinek kiváltságaik máig öröklődnek, a felelősség is átszáll az örökösökre. Rajtuk múlott és múlik, hogy ennek a kérdésnek tisztázó lezárása máig elmaradt. 1956 igazsága a nemzetről és a nemzet által szóljon! A nemzet akarta 1956-ot, és erre most a nemzetnek keli emlékeznie. Most, az emlékév kezdetén tegyük mérlegre a két szellemi és közéleti szándékot. Az előkészület jelképes napján, 2005. november 7-én hozták nyilvánosságra az 1956-os Kárpátmedencei Emlékbizottság budapesti, debreceni, marosvásárhelyi, ungvári rendezésű állásfoglalását. Ez így hangzik: Megbékélést akarunk. Azoknak a megbékélését akarjuk, akik életükkel, rabságukkal, megnehezített és megalázott sorsukkal fizettek az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc természetes emberi és közösségi nemzeti céljáért. Ehhez a megbékélési szándékhoz a 2006-os emlékévre készülve mindenki, minden nemzet mindenütt csatlakozhat. De azt senki, sehol semmikor ne várja, hogy 1956 áldozatainak, meghurcoltjainak, megbélyegzettjeinek nevében valaki is csatlakozzon a megtorlók és örököseik saját megbékéléséhez, a felmentés megbékéléséhez. Ez 1956 nemzeti közakaratától és méltóságától idegen magatartás volna. Ne a megtorlás és a meghamisítás oldaláról állítsanak feltételt a megbékéléshez. Ott inkább a bunbánatnak és a bocsánatkérésnek van helye. Mert ugyan mi is várható az ötvenhatos megosztás és megtorlás túlélőitől és örökségétől? A Kádárrend-szerhez való hozzákötöttség nem állt összhangban egy nyugat európai mintát követő, polgári demokratikus értékrendet valló párttal, mivel az államszocialista kurzus éppen ezeknek az értékeknek a tagadására épült. Az alapvető ellentmondásra a szocialisták válasza máig a hallgatás, a múlt elemzésének elmulasztása. Megtorlás, megosztás, nemzettől idegen szemlélet egyazon oldalnak a felelősségét terhelik, a kommunista nemzetfeletti hatalom felelősségét. Ez a felelősség nem évül el. Hiába minden hallgatás, ezt a felelősséget soha nem lehet elhárítani. Aniszi Kálmán 5. oldal
