Székely Nép, 2005 (39-40. évfolyam, 50-55. szám)
2005-04-01 / 55. szám
Dr. Alexander Havadtőy legutóbbi háromszéki gyermekkori pajtásához és régi barátjához, dr. Szőts Dánielhez küldött levelében megköszönte a '48-as tábori papokról küldött beszámolóját és a tölgytalevelet a vártemplomi tölgyfáról, megjegyezve, hogy az utóbbi már nagyapám szolgálata alatt is legalább 100 éves lehetett. Dr. Havadtőy Sándor tiszteletes úr, a teológiai tudományok professzora a továbbiakban elismeréssel nyugtázza a pontos demográfiai adatokat, amelyeket a háromszéki reformátusság létszámának alakulásáról kapott. "Bizony fogyunk otthon is és itt is - jegyzi meg. A legszomorúbb az, hogy a csonkaországi-magyarság is elveszítette nemzeti öntudatát és az összmagyarság iránti felelősségét. Bármi rosszat is mondanak a 20-as és 30-as évek magyar vezetőiről, a nemzeti egység fogalmában gondolkoztak, ami ma sajnos hiányzik. Mi azonban az “összetartás tudatát”, amint írod, soha fel nem hagyjuk. Havadtőy tiszteletes úrnak személyes emlékei is vannak azokról a 20-as, 30-as évekről. 1924-ben született a háromszéki Kovásznán -az idén tölti a 80. évét, édesapja, ugyancsak Havadtőy Sándor Körősi Csorna Sándor szülőfalujából indult, Zabolán majd Kovásznán volt református lelkész. Neves publicistaként és karizmatikus közéleti emberként vált híressé, olyannyira hogy az erdélyi magyarság az 1946-os sorsdöntő választáson a román parlamentbe, küldte választott képviselőjeként, ahol 1948-ig szolgálta a magyarságot, mindaddig, amíg a kommunista diktatúra vezetői szét nem kergették az országgyűlést. Beke György a dr. Havadtőy Sándorral készített életút-interjúban érzékelhető kedvvel időz egy, a kovásznai papi család-ra jellemző háború utáni epizódnál. “Ki tudná elfelejteni azokat a jeleneteket, amikor Skultéty Csaba - később a Szabad Európa Rádió Márton Gazdája - és annyian mások átvergődtek a Kátpátokon Fok-sánytól Kovásznáig? Hova is mentek volna, mint a parókiára, ahol nem fogják őket elárulni vagy letartóztatni? Fáradtak voltak, rongyosak, tetvesek. Megálltak az ajtóban, de nem mertek a tetvek miatt a házba belépni. Az istálló padlásán, a finom szénában jókat aludtak az út izgalmai után. 1944 telén és 1945-ben négy kétszáz kilós disznónkat fogyasztották el az érkező foglyok. Tiszta ruhát és iratokat kaptak, így szabadabban utazhattak haza. Volt közülük olyan, aki harminc év után merte csak megköszönni szüleim vendéglátását és szeretetét.” Dr. Havadtőy Sándort a kolozsvári teológia elvégzése után az Egyházak Világtanácsának ösztöndíjával Bázelbe küldik. “így kerültem abba a szerencsés helyzetbe - vallja -, hogy míg a szüléimét és a kovásznai gazdákat kulákozták és kancsukálták, én folytathattam tanulmányaimat a svájci Bázelban, ahol 1951 ősszén németül megírt disszertációm alapján doktoráltam. " Közben a román hatáságok visszavonják királyi útlevelét azzal az indokkal, hogy a svájci tartázkodása idején otthon kikiáltott Köztársaság útlevelével térhet haza. Máig sem tudja, hogy ezt egyedül ő miért nem kaphatta meg. Amerikai évfolyamtársai unszolására áttelepedik az Óceán túlsó partjára. Előbb Kanadába, majd az Egyesült Államokban telepedik le. Mintegy élete tapasztalati summájaként ugyancsak Beke Györgynek vallja: “Az európai emberek nem értik meg azt, hogy az amerikai társadalom az egyházak köré csoportosul. A különböző etnikai csoportok, márpedig mi valamennyien kivétel nélkül valamelyik etnikai csoporthoz tartozunk, a maguk temploma körül gyü-lekeznek. Minden jóravaló ember igyekszik népének templomához tartozni. Még akkor is, ha hivatalosan nem tagja az egyházának, szívében és érzésében egy bizonyos etnikai templomhoz tartozónak tartja magát, és ha bajba kerül, oda fordul. A magyarság ott maradt meg, ahol élő templom volt. A templomon kívüli egyletek, politikai alakulatok, szövetségek, klikkek előbb-utóbb felmorzsolódnak és megszűnnek. Az egyház az, ami az egymással szemben álló csoportokat össze tudja fogni Az egyházban mindenkinek helye van, és mindenki egyenlő. A pásztor feladata, hogy az egyház kapuit nyitva tartsa mindenki számára, és hogy az egyenlőséget minden körülmények között .fenntartsa.” Tíz év múltán ezt a gondolatot a már idézett “tölgyfaleveles” levelében így folytatja: “Gyönyörű templomokat és gyülekezeteket építettünk az elmúlt 100 év alatt, de olyanok lettek, mint az úszó jégtáblára ültetett virágoskertek. Az európai bevándorlás teljesen leállt, az 56-osok közül sokan visszatelepedtek Magyarországra, az ifjúságot 80 százalékban egyetemre küldtük, akik diplomát szerezve szétszóródtak Amerikában. Diplomával a kezében, nagyon csekély az esély arra, hogy egy fiatal fiú, vagy lány visszajöjjön szülővárosába. Sok múlik azon is, hogy milyen a pap.... A jól felkészült pap a semmiből is tud egyházat teremteni. A rossz pap, még a jó egyházat is tönkre teszi. Ahogy Kovásznán mondták: Ha jó a kocsis, jól húznak a lovak. A mi környékünkön negyven évvel ezelőtt öt virágzó magyar egyházunk volt. Két református, két katolikus és egy görög katolikus. Ma csak három lábadozó van és csak egyben van magyar istentisztelet, és az is beteges." Havadtőy tiszteletes úr leveleit Milfordból címezi. “Nem tudom írtam-é, hogy városunknak 17 kilométer hosszú tengerpartja van, gyönyörű sétányokkal és deszka utakkal a sások felett és közvetlen a víz partján. Nekünk van a legtöbb vízimadarunk, amikben néha órák hosszat elgyönyörködünk.” Az ember várná a folytatást, hogy az idős erdélyi ember mintegy kompenzációként a magáénak vélhesse az Újvilág természeti csodáit. De nem ez történik, egy szinte csattanó snitt után, akárcsak a filmszakmában a milfordi tengerpartról erdélyi szülővárosa fölött a Kárpátok gerincén találjuk. “Mennyire örülök, hogy Kommandón szép református templomot építettek. Nagy élmény lehetett a pünkösdi istentisztelet, amin a családtagokkal együtt részt vehettél. Az édesapám 47 éven át szolgálta be ezt a gyülekezetét, egy hónapban egyszer, Kovásznáról. Nekem is sok szép emlékem van azokról a napokról, amikor elkísérhettem őt, vagy kirándulni mentünk és jókat fürödtünk a Baszka patakában.” folytatás a következő oldalon 5. oldal Sylvester Lajos: Erdélyi tölgyfalevél Amerikába
