Székely Nép, 2005 (39-40. évfolyam, 50-55. szám)

2005-04-01 / 55. szám

dolga a bizonyítás, nem pedig annak a dolga, aki ellen vádat emeltek. Apámnak bizonyára az lenne a véleménye, hogy az erdélyi rehabilitáció kulcskérdése az, hogy sikerül-e felülkerekedni a romániai sovinizmuson, a múlt átkos örökségén. Azt kellene ugyanis a román átlagembernek tudtál adni, hogy Wass Albert soha nem volt a román nép ellensége. O csak azok ellen mutatott barátságtalanságot, akik meg akarták fosztani a nemzetiségeket attól a joguktól, amelyet az isteni gond­viselés az ott élők számára egyformán megadott. Gyakran mondta, hogy az erdé­lyi városok, erdők, mezők, hegyek szeretete nem lehet kizárólagos, mert azok az ott élő magyaroknak, románoknak, szászoknak, zsidóknak, örményeknek, cigányoknak egyformán a szülőföldjük része. Reménysége volt az a gondolat, hogy minél közelebb kerül Románia az egyesült Európa gondolatiságához, annál biztosabb lesz a demokrácia megvaló­sulása, mely garantálja a kisebbségek jogait és egyenlő lehetőségeket ad minden állampolgára számára. Azt a tévedést is szét kell oszlatni, hogy Wass Albert antiszemita volt. Szeretnénk végre ezt a rossz szellemet palackba zárni. Csupán azt a kijelentést kell megcáfolni, hogy Wass Albert írásaiban antiszemitiz­mus lenne. Wass Albert műveiből nem bizonyítható antiszemitizmus. Mi, a fiai, akik életét közelről ismertük, szintén iga­zoljuk, hogy semmi ilyesféle megnyil­vánulását soha nem tapasztaltuk, sőt ennek az ellenkezőjéről vallottak szavai és tettei. Részünkről nem lenne akadálya, hogy egy nyílt és elfogultság nélküli eszmecserét kezdjünk azokkal, akik ebben az állítá­sunkban kételkednek. Végre szeretnénk, ha napfényre jönne mindaz a bizonyság, ami miatt ezt a bélyeget rásütötték az íróra, mert emiatt vesztegel jó hírnevének a tisztázása, többek között a budapesti szo­bor nem állhat még a helyén emiatt az alaptalan rágalom miatt. Bizonyos vagyok abban, hogy amíg fény nem derül arra, hogy Wass Albert nem volt antiszemita, a hivatalos magyar, román és amerikai hatóság az író tiszteletének nem fog zöld utat engedni! Mit tenne Wass Albert? Kitartana a nemes ügyekért való küzdelemben. Ezek közül az egyik a reha­bilitációja lenne - csakhogy ez annak a korrupt igazságügyi rendszernek a rehabil­itációja lenne, amely ot igazságtalanul háborúsbunösnek bélyegezte. Az ő reha­bilitációja nem azt jelenti, hogy ot újra kel­lene vizsgálni. Ehelyett azt a hamis ítéletet kell az útból félreállítani, ami lehetetlenné teszi az ügyben az igazság teljes feltárását. Nekünk, az író fiainak nincs más választásunk. Amit ebben kockáztatunk az több, mint ami pénzzel mérhető. Mi apánk látomását szentül őrizzük arról, hogy min­den magyar javát nézzük - bárhol éljenek is - azzal a vággyal, hogy politikai és kul­turális szabadságuk és gazdasági felemelkedésük elérésében örömük legyen. Még egy dolgot tenne Wass Albert. Megfordítaná a kérdést: mit várok el én az én nemes magyar olvasóimtól? Elvárom, hogy ezekben a méltó célokban velem együtt küzdjenek, és elvárom, hogy tiszteljék egymásban az értéket. A vissza­élések orvoslását nem lehet küzdő egyénekre hagyni, mert ezt nekünk közösen kell megoldani." (Fordította: Lukácsi Éva, Miami) “Dögöly meg Magyar” ahogy Voivodinában írják Térkép Magyarországról és Romániáról Protestáns Theologiai Intézet SLOVAKIA' .UKRAINE MOLDOVA Budapest HUNGARY Bucharest V $*<*:

Next

/
Thumbnails
Contents