Székely Nép, 2005 (39-40. évfolyam, 50-55. szám)

2005-10-01 / 50. szám

hogy teleszüljétek, benépesítsétek! Mert tudjátok meg, nem azé az ország, aki fegyverrel megveszi, hanem aki bené­pesíti, belakja." A maga immoralitásában zseniális gondolat. Tessék csak elolvasni meggyőződés végett Nyirő Józsefnek a Mezőség elrománosítását ábrázoló Néma küzdelem című" regényét. A szocialista iparosítás burkolt legfőbb célja: hogy elproletárosodott, zsel­lérsorba süllyesztett Kárpátokon túli románokkal duzzassza fél a magyar több­ségű erdélyi városokat és falvakat, drasz­tikusan megváltoztatva ezáltal Erdélyben a történelmileg kialakult etnikai arányokat. Jóllehet az etnikai arányok mesterséges megváltoztatását nemzetközi egyezmény tiltja, de ezért az erőszakos beavatkozásért soha egyetlen nagyhatalom, még az anya­ország (!) sem emelte fel a szavát. A magyar polgári kormány volt kor­mányfője azt szorgalmazza, hogy a jövő­ben sokkal erőteljesebben kell képviselni a magyar külpolitikában azt a véleményt, hogy az Európai Unión belül a kettős mérce nem fogadható el. Ha a régi Európában a kisebbségi autonómia teljesen magától értetődő Katalóniától Dél-Tirolon át Finnországig, akkor az újonnan csat­lakozott európai uniós országokban is ugyanilyen magától értetődő követelésnek, soőt közösségi jognak kell lennie. A Kárpát-medencében a magyarok rovására tapasztalhatunk etnikai arányok megvál­toztatására irányuló törekvéseket. Ez nem fogadható el. Találkozhatunk olyan törek­vésekkel, amelyek a magyarlakta vidékek adminisztratív szétdarabolására töreked­nek. Találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek a magyarok fizikai megfélem­lítését célozzák (elegendő, ha a Délvidékre gondolunk). Ezek ellen határozottan fel kell lépni. A magyarországi politikai acsarkodás, széthúzás, kihatva az erdélyi magyarságra is, felaprózta erőit. Ennek haladéktalanul véget kell verni, összefogni és radikalizálódni a jogos követelések tel­jesítéséért. A kettős állampolgárságról tartott 2004. dec.5.- i népszavazás a Gyurcsán­­kormány nemleges magatartása miatt ered­ménytelen volt. Az erdélyi és mind a határon kívül élő magyarság csak most kezd ocsúdni a döbbenetből. így utólag, de azért nem túl későn mondjuk ki, hogy szé­gyenkezve véssék agyukba: Azok, akik a 2004. decemberi népszavazáson eltaszítot­ták maguktól oltalmat kereső külhoni nemzettestvéreiket; azok, akik Trianon nyomán kisebbségi sorba kényszerült mag­yar felebarátaiktól megtagadták a lehe­tőséget, hogy kettős állampolgárokként a nemzettesthez szervesüljenek; azok, akik ahelyett, hogy a kisebbségi lét viszon­tagságaitól testileg megviselt és anyanyelvűkben megalázott, megtiport külhoni magyarokat gondolkozás nélkül magukhoz ölelték volna, hogy nyolcvan­­négy évnyi kilátástalanság után - szülőföldjükön maradva - immár az anya­ország védőszárnyai alatt testben és lélek­ben megerősödjenek újabb küzdelmekre a kirekesztő fészekfoglalókkal szemben; azok, akik ahelyett, hogy agyonázott, didergő lelkű" nemzettestvéreiket, kopog­tatásra, szó nélkül beengedték volna házukba, farizeuskodva, így bátorították őket: „Tartsatok ki!", s ,jó szándékuk" jeléül legfeljebb egy hitvány, szakadozott kis esemyo"t nyújtottak volna oda nekik a fergeteg ellen, tehát akik ezeket tették, megbocsáthatatlan bűnt követtek el; és akár undok önzésből követték el, akár azért, mert gátlástalan politikacsinálók rútul becsapták őket, tettükkel az emberiét aljára süllyedtek, és nincs fórum, amely lemoshatná róluk ezt a gyalázatot! A hamis prófétákról nem is szólva!... Ám ezek a szegény megtévesztettek Magyarország lakosságának bár nem is elenyésző, de mindenképp kisebbik hánya­da. El tehát a remény, hogy a kettős állam­­polgárság hamarabb vagy késo"bb élő" valósággá fog válni, és ismét egységes nemzet lesz a magyar. A státustörvényhez hasonló merész, bátor, Európában elfogad­ható kisebbségvédelmi, ha kell, egyoldalú lépéseket is vállalnunk kell majd - vetítette előre a volt és reményeink szerint leendő miniszterelnök. - Éppen ezért a Magyar Állandó Értekezletre továbbra is szük­ségünk van. Elfogadhatatlan, hogy a Magyar Állandó Értekezletet hosszú idő óta nem hívja össze a magyar kormány. Sőt, nekünk majd abban kell gondolkozni a jövőben, hogy a Magyar Állandó Érteke­zletet hogyan lehet továbbfejleszteni vala­mi össz-világ magyar képviselet irányába, amelynek a mainál sokkal jelentősebb konzultatív és talán néhány esetben döntési jogot is érdemes lesz majd átadni, illetve amelyre érdemes lesz ilyeneket ráruházni. Az állampolgárság kérdése nem kerül le a napirendről akkor sem, ha Románia belép az Európai Unióba. Azért sem, mert a Szerbiában, Kárpátalján és Horvát­országban élő magyarok, úgy tűnik, még hosszú évekig nem lesznek tagjai az Európai Uniónak. Tehát a kettős állampol­gárság Erdélyországon kívül néhány más fontos százezres nagyságrendű magyar közösségeknek továbbra is érdekük. A magyar igazolvány sem válik fölöslegessé a jövőben. Akinek van, nagyon vigyázzon rá, mert rövid időn belül ez lesz a Kárpát­medence legértékesebb dokumentuma. Egy Erdélyországban élő" magyar számára anyagi értelemben, jogosítványokat, isko­láztatást, gyermektámogatásokat tekintve a státustörvény és az annak nyomán létező magyar igazolvány többet jelent, mint a kettős állampolgárság. A kettős állampol­gárság idejében a szülőföldjükön maradó magyarok támogatásának továbbra is a magyar igazolvány lesz a legfontosabb jogosultsági dokumentuma majd. Sokkal több, mint kuriózum, egyene­sen jelzésértékű volt Orbán Viktornak a baloldalról, annak vezéreiről kifejtett véleménye: A XX. században megjelent a modem baloldal Közép-Európában, aminek eredményeképpen, amikor erre lehetőséget kapott, rárontott a saját nem­zetére. így rontottak rá a sajátjaikra 1919- ben Kim Béláék, így rontottak a saját faj­tájukra Rákosiék. Ugyanezt tették 1956- ban azok, akik rárontottak a forradalomra. És ha nem is ilyen harcias eszközökkel, de 2004. december 5.-e is tulajdonképpen egy kormányzati rárontás volt a saját nem­zetünkre. Mindazáltal nekünk a baloldalra a jövőben szükségünk lesz: nemzeti egy­ség nincs a baloldal részvétele nélkül. Stratégiai célok állandósága nincs egy nemzetileg elkötelezett baloldal nélkül sem. A hosszabb távon is kiszámítható nemzetegyesítési törekvések állandó­ságához arra is szükség van, hogy a mag­yarországi baloldal nemzeti fordulatot hajtson végre. Az Európai Uniónak vannak olyan tagállamai, ahol számban megegyező, hasonló történelmi gyökerekkel és hoza­­dékkal élő nemzeti közösségek élnek kisebbségben - pl. Dél-Tirol, Katalónia, Finnország stb. -, mint amilyen az erdélyi magyar nemzeti közösség. Ha esetükben az autonómia tartós megoldást jelentett, akkor - oly sok hányattatás után! - miért ne hozhatna megoldást és nyújthatna jövő­képet az autonómia az erdélyi magyar nemzeti közösség számára is. Az autonómia tulajdonképpen eszköz arra, hogy hosszú távon gyarapodással teli jövőképet kapjon a magyar nemzeti közösség - ennek a véleményének adott hangot Gáli Kinga Európa parlamenti képviselő. Az erdélyi magyar nemzeti közösség gyarapodása aztán jótékonyan hatna ki egész Romániára. Ha ezt kérdést ilyen természetes módon közelítjük meg, nehéz lesz ellenvetést találni Romániának arra, hogy miért nem lehetséges autonómia Erdélyben. De ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy az Európai Unió auto­nómiát fog adni az erdélyi magyarságnak. Ne higgyük, hogy az Európai Unió csat­lakozási feltételként szabja Romániának az autonómia megadását. Ám az uniós orszá­gok létező modelljei, alapelvei katalizáló tényezőként hathatnak. Az autonómiát magának az erdélyi magyar közösségnek kell kitárgyalnia a mindenkori román hatalommal. Ezért fontos, hogy Tusnádon idén nyáron először sikerült egy asztalhoz ültetni Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Ta­nács elnökét és Markó Bélát, az RMDSZ elnökét. Az erdélyi magyar közösség érdekképviselőinek nem kell feltétlenül mindenben egyetérteni, és egyformán nyi­latkozni, de mindenképpen közösen kell eldönteniük, melyik legyen az az irány, amerre vállvetve kell hogy tolják valamen­nyien az erdélyi magyar nemzeti közösség szekerét. Ha ebben nem tudnak mege­gyezni, akkor a szekér sem fog elindulni. Biztos, hogy csatlakozás előtt kön­nyebb a feltételeket betartatni, mint utána. Éppen ezért annyira fontos, hogy a betar­tatás ne csak kívülről, hanem belülről is jöjjön. Ha végignézzük az európai uniós 6. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents