Székely Nép, 2005 (39-40. évfolyam, 50-55. szám)
2005-10-01 / 50. szám
BALKÁNI ZŰRZAVAR Bogdán László Bár megtanulhattuk, hogy a hazai belpolitikában teljesen felesleges jóslatokba bocsátkozni, hiszen fordított Cassan-drává válhatnak a jósolgató politikai elemzők, kiderülhet, hogy a jóslatoknak még az ellenkezője sem válik be! Induljunk ki azonban abból, hogy a kormány lemondása végleges, a helyzet kiélezett, a pártok készülnek a kampányra, s így Traian Ba(sescu államfő nagy álma, az előrehozott választás mégis sorra kerül október 16- án. Hogy milyen eredménnyel? S hogy idén, a viharok és árvizek esztendejében, amikor a lakosság ismét világosan érzékelheti, hogy magára marad, hogy a választott politikusai önmaguk ügyeivel és a hatalommal vannak elfoglalva, egyszerűen ésszerű-e kitenni az ezer sebből vérző ország lakosságát az újabb parlamenti választások kockázatának — nagy kérdés. Szerintünk nem, s ennek még gyászos következményei lehetnek, de most kanyarodjunk vissza az árvízi katasz-trófákhoz és a politikai teklimeklik miatt kialakuló áldatlan állapotokhoz, miszerint mi lesz itt októberig (?!). S most álságosán nem is csak az uniós csatlakozás előkészületeiről lenne szó — kik és hogyan fogják továbbvinni ama reformokat, amelyek nélkül az integráció esélytelen? —, hiszen erről a taláros testület azzal, hogy visszautasította a csatlakozásban döntő jelentőségű" jogi reformcsomag bizonyos cikkelyeit, már döntött. A csatlakozás előreláthatólag késni fog... Ezen túlmenően azonban az igazi kérdés most az — s itt fogalmazódhat meg igen élesen a civil társadalom nagy dilemmája is —, hogy ebben a helyzetben kik és milyen hatásfokkal, hatékonysággal vezényelhetik az országot? A civil társadalom a nagy remények után — kísértetiesen ugyanúgy, mint 1996-ban — szembesül azzal, hogy az általa támogatott ellenzék sem jobb a Deákné vásznánál, hogy a hatalmi érdekek, az önös érdekek, a presztízs és a kiharcolt előjogok fontosabbak, mint a közügyek, hogy az ország kormányozhatatlanná válhat, s ilyen helyzetben egyszerűen milyen hatékony-sággal működhet az előrehozott választásokig az ún. ügyvezető kabinet. Ezt a kérdést annál is inkább illik élesen feltenni, mert a korrupció és a bürokrácia szövevényes, összefonódó viszonyai miatt az ország túlélése szempontjából is lényeges. A kormány — bizonyítva, hogy még a helyén van — a múlt héten maratoni kormányülésen több sürgősségi törvényjavaslatot is elfogadott, ezekről a héten dönt a parlament két háza. Nézzük meg, milyen ügyekben akar a még helyén lévő" Ta(riceanu-kabinet sürgősségi törvényrendeletekkel dönteni. Számunkra igen lényeges például a történelmi magyar egyházak által is ellenjegyzett formában elfogadott felekezeti törvénytervezet, amely biztosítja az egyházak autonómiáját, leheto"séget teremtve minden szinten a felekezeti oktatás kiépítésére, hangsúlyozandó: állami támogatással. Új kritériumrendszert dolgoztak ki az ún. ANL-lakásokra, előnyt biztosítva a többgyermekes családoknak, a 35 év alatti fiataloknak kidolgozott lakásprogramban. Döntöttek arról is, hogy mégis lesz bérkiigazítás a közszektorban, hogy mégiscsak részesülnek hatszázalékos béremelésben a közalkalmazottak októberben. Döntöttek az állami támogatásokról is hőközpont vásárlására, támogatva ama alacsony jövedelmű családokat — az ország nagyobb részét tehát! —, amelyek jelenleg is csempekályhával fíítenek, hogy kazánokat vagy gázkonvektorokat vásárolhassanak. Autonóm intézmény lett továbbá az Országos Egészségbiztosító Pénztár, a sürgősségi törvényrendelet értelmében az orvosok megvásárolhatják a jelenleg állami vagy helyhatósági tulajdonban lévő rendelőiket. Minderről azonban még a parlament két házának is döntenie kell. Az azonban, hogy brüsszeli látogatása után lemond-e Ta(riceanu kormányfő és a kormány, továbbra is nagy kérdés... Ha igen, akkor beköszönthet a káosz, ami az árvizek által okozott, amúgy is katasztrofális helyzetben végzetes lehet... TÁMOGASSUK A SZÉKELYFÖLDI ÁRVÍZ KÁROSULTAKAT 7. oldal (Folytatás az előző oldalról) VAJÚDÓ IDŐK jöjjön. Ha végignézzük az európai uniós modelleket, mindegyiknél fontos tényező volt a külső és belső nyomásgyakorlás. Itt akár perdöntő is lehet, hogy mennyire lesz erős a magyar közösség. Meg kell értetni a brüsszeli hivatalnokokkal, hogy kisebbségi kérdés nemcsak emberi jogok megsértéseként jelentkezhet, létezhet, hanem jövőkép és gyarapodás tekintetében is. S hogyha a magyar közösség Erdélyben nem lát jövőt, nem hisz a saját jövőjében, akkor az legalább annyira tragikus következményekkel jár(hat), minthogyha azt az adott emberi jogok megsértéseként vizsgáljuk. A külföldi és az erdélyi tényezők mellett harmadik szereplő kell hogy legyen ebben a mindenkori magyar kormány. Hiszen leginkább az európai tanácson dőlnek el a dolgok, ahol kormányok ülnek. A mindenkori magyar kormányra pedig legalább akkora feladat hárul, mint az előbbi kettőre. Nem vitás, hogy nehéz játszma lesz, de a játszmát egyszer el kell kezdeni!
