Székely Nép, 2005 (39-40. évfolyam, 50-55. szám)

2005-04-01 / 55. szám

r r SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 39.évfolyam 2005 április 55. szám Dr. Havadtőy Sándor Csonkaország Szavazott Az elmúlt években az utódállamok, Románia, Szlovákia, Ukrajna, Szerbia, parlamentjei megszavazták a kettős állam­­polgárságot a határaikon kivűl élő nemzettársaiknak. Magyarországon a jelenlegi szocialista kormány vonakodott a kettős állampolgárság kérdését a parlament elé vinni, többnyire attól való félelmében, hogy a határokon túli magyarok az ellen­pártra szavaznának. A Magyarok Világszövetsége, hogy a kormány vo­nakodását megtörje, országos szavazást követelt ebben az ügyben. Szavazzank a polgárok: Igen, vagy Nem. Az Igen csupán arra kötelezte volna a parlamentet, hogy dolgozza ki a kettős állampolgárságról szóló törvényt. A kettős állampolgárság mellett az a gondolat állt, hogy egységesíteni fogja szellemileg a kárpátmedence magyarságát, és egyben arra indítja a határokon túli magyarokat, hogy megmaradjanak szülőföldjükön és ott a magyar nemzet tag­jainak érezzék magukat. Miután a szocia­lista kormány teljesen felhígította és erejét vette a Kedvezmény Törvénynek, a kettős állampolgárság, mely az Európai Unió törvényeinek is megfelel, ezt helyette­sítette volna. Az elcsatolt területek vezetői, közöttük Tőkés László, a Király-hágómel­­léki Egyházkerület püspöke, és Duray Miklós, a felvidékiek vezető államférfia személyesen kérték a lakosságot rádióban és televízióban, hogy támogassák a kettős állampolgárságot, rámutatva arra, hogy mit jelent ez nem csupán gazdaságilag, hanem elsősorban lelkileg az ottani magyarság­nak. Több, mint ötszáz lelkipásztor jött át az országba, hogy felhívják a népet a ket­tős állampolgárság fontosságára. A tri­anoni átok, mely szétszaggatta a ma­gyarságot, végre megszűnne. Biztosították a hallgatóikat, hogy nem lesz idegen beözönlés az országba. Azok, akik átköltözni kívántak, már rég megtették. Hangoztatták, hogy a lelki egység, a kul­turális és gazdasági együttműködés megteremtése a cél. Hadd érezze minden magyar, bárhol is éljen, Moldovában, vagy Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, vagy a Vajdaságban, hogy egy egységes magyar nemzetnek a tagja, melyben min­denki minden magyarért felelős. De még akkor is, ha az elkövetkezendő három évben, mintegy 40,000 mobil magyar jönne át a Kárpátaljáról, vagy egy másik 40,000 a Vajdaságból, csupán azt az űrt fednék, ami az országban a lakosság ter­mészetes fogyatkozása révén bekövetkezik. A nyugdíj végett sem kell aggódniok, mert az Európai Unió szabályai szerint a nyugdíj folyósítása annak az országnak a kötelessége, ahol azt megszerezték. Elmondották, hogy az erdé­lyi magyarság megmaradását, mely az elmúlt évtizedben 200,000 lelket veszített, csak úgy tudják megakadályozni, ha megéreztetik velük, hogy ők az összmag­­yarságnak szerves részei, melyben számíthatnak testvéreik szellemi és kul­turális támaszára. A moldovai csángó­magyarok számára, akik a megsemmisülés küszöbén állnak, ez lenne az utolsó mentő öv. A szocialista kormány, szociál demokrata kormány társával együtt, erőtel­jes propagandát indított a kettős állampol­gárság ellen. Azzal rémitették a lakossá­got, hogy 800,000 külföldi magyar fogja elözönleni az országot, és mint egy sáska had felfogják emészteni az ország társadal­mi és egészségügyi intézményeit, kiszorít­va a polgárokat az ipari munkából, nyugdí­jból és minden szociális juttatásból, óriási adó terhet hozva a népre. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személyesen vezette a kampányt, kijelentve, hogy nem hajlandó nemzeti alapon álló politikát foly­tatni, nem kíván a nemzeti múltra tekin­teni, a határokon túli magyarsággal való törődés szentimentális nosztalgia, ami Nagy Magyarország illúzióját kelti. Odáig ment, hogy a Katolikus Egyházat bevádol­ta a Vatikánban, mert szót emelt az Igen szavazat mellett, jóllehet az egyháznak az állammal kötött egyezménye erre teljes jogot adott. A szavazás eredménye lesújtó volt. A hazug propaganda és a vélt gazdasági veszteség fontosabbnak tűnt, mint az össz­­magyarság érdeke. A szavazóknak csak 37.35 % jelent meg az urnáknál. A megje­lentek közül 52% Igennel, 48% pedig Nemmel szavazott. Az ország összes szavazóinak csupán a 18% szavazott igen­nel, a többi vagy nemmel, vagy egyáltalán nem szavazott. De mert az Igennel szavazók nem érték el a törvény által megkívánt 25% a szavazóknak, igy a szavazást semmisnek nyilvánították. Az eredmény rendkívül fájdalmas sebet ütött a külföldi magyarságon. Abban az illúzióban éltek, hogy a csonkaorszá­giak magyarság tudata legalább olyan erős, mint az övék. Hittek abban, hogy a testvéri együttérzés és egymás iránti felelősség nem halt ki teljesen az úgynevezett “anyaországban.” Kegyetlen volt a felis­merés. Sok ütést, megvetést kaptak el­nyomóiktól, de a tesvértől kapott elutasító megvetés rendkívül érzékenyen érintette őket. Megfagyott a hymnusz az ajkukon és a magyar zászlót nem volt erejük elővenni. Hálátlan szívtelenségnek tűnt a leszavazás, pedig ők mindig szeretettel és bámulattal kisérték a csonkaországi eseményeket és eredményeket. Együtt dobogott a szivük, ha magyar sportoló állt az olimpiai dobogón, egyformán drukkoltak a magyar sportolókért, az ország minden sikere a gazdasági életben, vagy a tudományokban az ő sikerük volt.Nehéz volt elviselni, hogy a csonkaországiak nemet tudnak mondani hangos szavazatukkal Kazinczy Femenc, Arany János, Ady Endre, Aprily Lajos, Tamásy Áron, Kemény Zsigmond, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Jékely 1 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents