Székely Nép, 2004 (37-38. évfolyam, 53-54. szám)
2004-11-01 / 54. szám
REDIVIVUS "Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek" Ady: A tűz csiholója Nagyvárad áttörte a kényszerű hallgatás, elhallgattatás falát. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében a Lorántffy Zsuzsanna Református Művelődési Központban és az érmindszenti Adyzarándokhelyen júlis 6-8 között megtartotta alakuló ülését a Partiumi írótábor. A beletörődés perspektívátlanságának hátat fordítva, élve a kínálkozó szűkös lehetőségekkel, Várad példát mutattott arra, hogyan kell átlépni a merő óhajtás passzivitásából a termékeny cselekvés küzdőterére. Hogy a tájegység vészesen fogyatkozó, hanyatló magyarsága - testvéri segítséggel -önazonosságát megőrző etnikai közösséggé avanzsáljon, ne csak legyen, hanem mindenekben gyarapodjon is. Partium kaput nyitott a jövőre, írók, művészek, a szellem azon munkásai sereglettek itt egybe és cserélték ki nyugtalanító időszerű gondolataikat, akiknek nemcsak drága, hanem életelemük is az édes anyanyelv. Azok gyűltek egybe Váradon és Ermindszenten, akik vétetésüknél fogva vagy egyéb okok folytán erősen kötődnek Váradhoz, Partiumhoz. Eljöttek, hogy felmérjék nemzettestvéreik léthelyzetét, és kijelöljék a legsürgősebb teendőket egy ígéretesebb jövő reményében. Kalász Márton, a Magyar írószövetség elnöke, Pomogáts Béla irodalom-történész, Kántor Lajos kritikus, Székelyhídi Ágoston politikuskritkus, költők, írók, főszerkesztők és szerkesztők, kiadók vezetői és mezei munkásai tisztelték meg jelenlétükkel az újdonatúj fórumot. Eleget téve a mecénás-püspök Tőkés László és mindig cselekvőkész szóvivője, Barabás Zoltán költő kedves meghívásának a meghívottak -nyolcvan év holtvágány-sors kilátástalansága után -Partiumot ismét be kívánják kapcsolni a magyar szellemi élet vérkeringésébe. Akarjunk együtt! A másra, többre, jobbra vágyó ember vagy utat talál vagy utat készít magának céljai eléréséhez. Mi utat készítünk, bizakodott a szóvivő. Erre kötelez bennünket a divina dolce Várad több évszázadra visszatekintő szellemisége, a Holnaposok mértékadó mozgalma. A Váradon gyökeret vert forradalmian új irodalmi gondolatnak száz esztendővel ezelőtt már sikerült európai magasságokba emelkedni. Sajnos, a virágzás rövid idejű volt. A 20. században ismételten arcul csapott Körös-parti városnak heroikus próbálkozásai ellenére sem adatott meg egyetlen komoly irodalmi lap, kiadó működtetése sem. Várad magyar szellemi intézmények, jelentősebb szakmai műhelyek nélkül tengődte végig a trianoni diktátum utáni magyarfaló évtizedeket. Miután a hatalom legfőbb erőszakszerve, a szekuritate ellehetetlenítette az irodalmi kerékasztalt, betiltotta az Ady-kör üléseit és halálba kergette Bölöni Sándort, Váradon már annak is örülni kellett, ha a Kolozsvárra, Marosvsárhelyre vagy Bukarestbe igyekvő egyik-másik írókolléga megállt a Bémer téren egy kávéra. A nagyváradi deficit sürgős felszámolása, a város irodalmi-kulturális átjáróház státusának megszüntetése nem tűr halasztást. Most rajtunk a sor, hogy a város és a vele együtt lélegző régió felküzdje magát egykori rangjához. Váradon újra van "magyar dal" és egyre gyakrabban történik valami ígéretes az irodalomban s a szellemi élet porondján, jóllehet az alkotói műhelyek kapcsolata még kialakulatlan, esetleges, konjunkturális és személyfüggő. Éppen ezért a hosszú távra tervező Partiumi írótábor szeretne kovásza lenni a szellemi erjedésnek, felszítani, lobogásra serkenteni a takarékon pislákoló ilyetén tüzhelyket.-A nagy trauma ellenére a két világháború közötti korszakban a magyar városok valamennyire még tartani tudták magukat, jóllehet mind a bukaresti, mind a pozsonyi, mind a belgrádi kormány arra törekedett, hogy a városok magyar jellegét betelepítésekkel, az adminisztráció tevékenységével, gazdasági intézkedésekkel megtörje. Az 1910-es magyar és az 1930-as román népszámlálás adatai szerint megindult egy folyamat, amelynek a medrében az erdélyi magyarság -de ugyanúgy Felvidéken, Délvidéken is -sokat veszített korábbi etnikai erejéből, ám igazi etnikai erejét még nem veszítette el. Az erdélyi magyar városok (41 ) nagy része 1949- 1952 közt megőrizte magyar erejét, jellegét. Nem kétséges, hogy egy évtizedek óta tartó hanyatló tendenciának vagyunk a tanúi, amely fokozott felelősséget ró a szellemnek azokra az intézményeire, amelyeknek az a feladatuk, hogy -összefogva - legalább valamennyire megőrizzük helyünket és szerepünket. A magyar irodalomban mindig is jelen volt a magyarság képe. Budapest élete és világa megtalálható Jókainál, Mikszáthnál, Krúdy Gyulánál, Német Lászlónál, Kassáknál, Déry Tibornál, Kassa Márainál, Szekszárd Babitsnál, Debrecen / Móricznál, Nagyvárad Dutka Ákosnál, Marosvásárhely Peteleinél és Tolnainál, Kolozsváré Reményik Sándor és Dsida Jenő költészetében, Nagyenyedé Áprily Lajosnál, Nagyváradé Horváth Imre költészetében, Brassó a Szemlér Ferencében, Temesvárról Endre Károly versei adnak számunkra ma is érvényes képet, Marosvásárhelyről Molter Károly regényei, Székelyudvarhelyről Tomcsa Sándor, Dicsőszentmártonról Sípos Domokos müvei tájékoztatják a mai olvasót is meglehetős alapossággal és hitelességgel. Itt az ideje, hogy cselekedjünk, hogy az a hanyatlás, térvesztés, ami különösen az ötvenes évek óta, elsősorban a kommunista diktatúra, erőszak hatására ment végbe az erdélyi magyar városokban, megálljon, sőt a visszájára forduljon. Abban nemigen lehet bízni, hogy most hirtelen megindul egy magyar etnikai térfoglalás az erdélyi magyar városokban és egyszer csak elérkezünk oda, hogy Nagyvárad lakosságának a többsége megint magyar lesz, de abban talán igen, hogy jó programokkal, megfelelő stratégiával vissza lehet hódítani valamit ezeknek a városoknak a magyar leikéből. Valamiféle térnyerésről azért máris lehet beszélni. Nagyváradon is észlelni ilyen helytálló lelki erőfeszítéseket az egyházak, az irodalmi élet, nemkülönben a folyóiratok, a sajtó részéről. Elódázhatatlanul meg kell vizsgálni azokat a folyamatokat, amelyek a magyar városok elvesztéséhez vezettek. Őszintén, tudományos eszközökkel, minden pártpolitikai retorika mellőzésével, hogy lássuk végre tisztán, mi történt városainkkal nyolc évtized leforgása alatt. Ezzel párhuzamosan ki kell építeni a politikai közélet mellett a 7. oldal
