Székely Nép, 2004 (37-38. évfolyam, 53-54. szám)
2004-11-01 / 54. szám
szellemi élet terén, mindenekelőtt az irodalomban, a szellemi élet terén az intézmények egész hálózatát, rendszerét, hogy a jövőben is megőrizhessük a magyarság jelenlétét, helyét, szerepét a Kárpát-medencében . Az Európai Unió ehhez nyújtani fog bizonyos lehetőségeket, hisz fokozatosan megszűnik az az elszigeteltség, amelyben az erdélyi magyarság Trianon óta élt. Azonban oda kell hatni, hogy meszünjék az a hatalmi erő-központ és arogancia is, amely az erdélyi magyarság életét el egészen máig nagyon szűk korlátok közé szorították. Az erdélyi magyar irodalomnak vállania kell a sarjadó remény képviselelét. Számot kellene adnia az erdélyi magyarság sorsának alakulásáról is. Úgy, ahogy azt a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom rendre megtette. Nekünk a szellem a legfőbb fegyverünk, ergo a szellem erejével kell helyt állnunk a történelemben, megtartani - legalább részben - azt, ami a miénk. Indig Ottó müvelődéstörténész a hagyományok szellemében vázolta fel az elmúlt száz év váradi újságírását, írók, költők, szerkesztők sokrétű tevékenységét. Tette ezt azzal a fontos tanulsággal, hogy a mai tollforgatóknak ugyancsak van mit tanulni tőlük. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nemcsak az oktatáspolitika, hanem a művelődéspolitika terén is keresi helyét és a tennivalókat. Az egyházi iskolák fenntartása mellett a kultúra terén is hangsúlyosan ki akarja venni részét a feladatokból. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kiteljesülőfélben lévő Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Oktatási és Művelődési Központ, s a Partiumi Keresztyén Egyetem, a hozzá tartozó kulturális létesítményekkel. Tőkés László crédója szerint a szorosan vett egyházi szolgálat mellett az egyház hivatásának legfőbb terrénuma az oktatásügy , átfogóan a kultúra szolgálata. Ennek a koncepciónak a fényében pályázta meg a nagyváradi református püspökség az Ady-zaránodkhely felépítését az egyházkerületéhez tartozó Érmindszenten. Minekutána a pályázatot a Széchenyi terv keretében elnyerték és erről értesítették is a püspökséget, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma - nyomban kormányváltás után -"felülbírálta" döntését, agyagba döngölve ezáltal a sarjadó reményt. Budapesten Goethe Intézet működik, a nyugati zeneszerzőknek, íróknak emlékhelyeket, kutatóközpontokat alakítottak ki, méltó volna, hogy Ady Endre szülőföldjén is nője ki magát egy távlatos szellemi dimenziójú irodalomtörténeti rangú kezdeményezés. Az írótábor akár kiérlelője is lehetne ennek a tervnek. A nélkülözhetetlen pénzforrás talán nem apadt el végérvényesen, a csírájában elfojtott terv él: a szándék keresi helyét és készíti medrét. Tőkés püspök és csapata vert helyzetben sem madradt veszteg: kereste-kutatta a továbblépés útját, így született meg a Partiumi irótábor gondolata. Legyen ez az írótábor útkészítője a távlati terveknek! - mondta Tőkés püspök. Nincsenek lezárt elképzeléseink. Mi csak szerény bábái akarunk lenni ennek az ügynek. Éppen ezért együttgondolkodásra kérünk minden j óravaló magyar embert. Ha sikerülni fog -és mért ne sikerülne? -életrehívni az érmeindszenti Ady-zarándokhelyet, annak egyik fontos részét fogja képezni a Partiumi írótábor, az élő Ady kultusza. A Magyar írószövetség és az Erdélyi Magyar írók Ligája erkölcsileg messzemenően támogatja az ügyet. A Partiumi írótábor 2005-ben fel kívánja mérni a magyar kulturális régiókat. Ezeknek a tájegységeknek ugyanis egyrészt történelmi hagyományuk van, másrészt a kulturális, irodalmi régiók közelítésével végleg elszakadhatunk attól a hibás és káros felfogástól, amely a magyar irodalmat Magyarország mellett . Romániához, Szlovákiához, Szerbiához, Kárpátaljához köti, ezen államok keretében helyezi el. Vissza kell térni ahhoz a hagyományos magyar régióelmélethez, amelyet még a 19. század harmincas éveiben a reformkor irodalmárai (Vachot Imre és mások) fogalmaztak meg, akik már akkor foglalkoztak azzal a gondolattal, milyen regionális változatok találhatók a magyar kulturális tér egészében (dunai, tiszai, erdélyi, felvidéki). A kulturális régiók stratégiája messzemenően egybecseng az Európai Unió felfogásával, amely egyre inkább csak adminisztrációs vonatkozásban gondolkozik nemzeti államokban, kormányokban, és a fizikai-politikai határok helyett mindinkább a történelem (művelődés- és szellemtörténet) folyamán kialakult kereteket és közösségeket tekinti valóságnak. Ezt az ösvényt taposva az a tudományos gondolat is megerősödne végre, hogy a magyar irodalom és kultúra egy és oszthatatlan. Vannak regionális különbségek, vannak a reginális lelkületben kitapintható különféle hagyományok, azonban kultúránk egy és oszthatatlan. Mint ahogy a francia kultúra is regionalizmusokra épül, hiszen egészen más az észak és megint más a délfrancia hagyomány. A németeknél még inkább így van. Egy rajnai hagyomány és egy bajor hagyomány nehezen lenne egybemosható. Mindazáltal mind a francia, mind a bajor kultúrának van egy átfogó szellemisége, ami mindent átjár. így van ez a mi kultúmákban is. Nagyvárad, ez a csodálatos huszadik század eleji szecesszós város akkor telt meg igazán élettel, amikor kialakult benne az a szellemi élet, amit a korabeli sajtó fémjelzett. Ez az a hagyomány , amit folytatni érdemes, folytatni kell. Ami mértékegysége kell hogy legyen a mai váradi szellemi életnek. Nagyon magas mérce ez, de mindig magas mércét kell állítani ahhoz, hogy egyáltalán elérjünk valamit. Ha az ember kinyújtózkodik, ez nemcsak azzal az előnnyel jár, hogy megmozgatja a tagjait, hanem azzal is, hogy olyan értékeket képes felmutatni, amit guguló helyzetben sohasem. Aniszi Kálmán 8. oldal
