Székely Nép, 2002 (35. évfolyam, 49-50. szám)

2002-03-01 / 49. szám

teszik az EU-hoz való csatlakozás esélyeit - be nem tartásuk korlátozza mindezt.

Az erdélyi, romániai szakfolyóiratok, mint a Magyar Kisebbség, a Provincia, a Korunk, a bukaresti Hét és a Dilemma által terjesztett, ismertetett párbeszéd a román és a magyar elit között mindeddig nem örvendett figyelemnek a vezetőpolitikusok köreiben, nem került a román társadalom figyelmének középpontjába. A hatalom-centrikus román közvélemény szívesebben nyugtázza figyelmével a mitikus, nacionalista diskurzust, bizalmat előlegez azoknak a pártoknak és személyiségeknek, akik a totalitárius koncepciókon alapuló, centralizált, erős államrendszer hívei.

"A román politikai elit még nem ismerte fel e kérdés jelentőségét. Még mindig látszatmegoldásokra törekszik.

Az erdélyi kérdés jelentőségét sem ismerte fel. A valós elegedetlenség, az autonómiára való törekvés mögött a magyar "irredentizmus" mesterkedéseit látja, vagy akarja látni. Október 13-án (a '99-es évekről van szó -K.K.) Ion Mircea Pascu, az RTDP alelnöke egy "ördögi" tervről számolt be. E "terv" szerint Magyarország hamarosan meg fogja szakítani kapcsolatait Romániával, Erdélyben etnikum-közi konfliktust fog kirobbantani, majd a nemzetközi erők beavatkozását fogja kérni (ennek a "forgatókönyvnek" a létezéséről már 1990 óta fel-felröppentenek egy-egy "megbízhátó forrásokra" támaszkodó hírt a szélsőségesen nacionalista román lapok). A jelenlegi kormányon lévő erők pedig, hogy ne veszítsék el szavazói bázisukat, sorozatosan meghátrálnak a "reformok" kivitelezése során, és az ellenzéki pártok demagógiájához igazodnak (Lásd pl. Emil Constantinescu elnök ez év (a'99-es évről van szó - K.K.) júniusi kirohanását a "szeparatizmus" ellen.)." Pro Minoritate, 1999.

"A román szélsőséges nacionalisták veszélyes játékot űznek. Gátlástalan választási propagandájukkal, az "erdélyi lap" kijátszásával azt a hitet táplálják be a románokba - sőt az erdélyi magyarokba is -, hogy a határok a közeljövőben megváltoztathatók, sőt meg is fognak változni, és ha ezt a NATO, a nyugati "sötét erők" tervbe vették, ugyan ki tudná meggátolni őket? Csak talán nem Oroszország? A revizionizmus gondolatát ilyenképpen tehát nem a "magyarországi revizionista körök", hanem a román nacionalista pártok élesztgetik. (A kiemelés tőlem -K.K.). Hogyan lehetne összehasonlítani a MIEP elképzeléseinek hatását a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja, a Nagyrománia

Párt, a Román Nemzeti Egységpárt és a többi számtalan kicsi román naciopalista párt propagandájának hatásával? Ugyanakkor Nyugatellenes közhangulatot gerjesztenek Romániában.

Mindez, ha nem is teszi véglegessé Románia kimaradását az euroatlanti struktúrákból, de beláthatatlan meszszeségbe tolhatja át a csatlakozás időpontját."A román társadalmi élet lehorgonyzott és áldozata lett a nacionalista mentalitásoknak és a nemzeti kishitűségnek. A román politizáló elit az árral szemben vezeti uszályát, ellentétes politikát folytat a világban kibontakozó gazdasági, társadalmi, kulturális folyamatokkal. Ez a politika nemcsak korszerűtlen, fölöttébb román ellenes is. Hiszen a világban, s Európában is a modernizációs folyamatokat, a korszerű államformákat a globalizáció és a regionalizmus határozza meg.

"Ha tehát a gazdasági globális és lokális dimenzió, itt a század vége felé kölcsönös kihívást jelentenek, olyanyira, hogy ennek hatására megszületett a glocal (global + local) kifejezés, akkor igen szoros kapcsolatról beszélhetünk a globalizáció, a regionális és helyi kormányzat fejlődése között is.

Nem néliéz megértenünk, mi volt e vélekedés oka: a nemzetállamok arra törekedtek, hogy olyan területet alakítsanak ki, amely megfelel annak a célnak, hogy ellenálljon az erős expanzív kulturális és gazdasági folyamatoknak. E törekvés pedig a zárt és fulladozó lokális gazdaságok feláldozását, valamint a helyi kormányzati intézmények csökkentését és a helyi elit és klientúra marginalizálását kívánta meg." (Augusto Barbera. Pro Minoritate 2000)

„A nemzetállam válságban van.

Nem csakhogy elveszítette azt a képességét, hogy ellenőrizze a cserekapcsolatokat és megóvja saját valutáját, de a nemzetállami dimenzió egyfelől túlságosan szélesnek bizonyul ahhoz, hogy állja a versenyt a regionális rendszerekkel, másrészt pedig túlságosan szűknek, ahhoz, hogy összetettebb gazdasági folyamatokat ellenőrizni tudjon."

"Ma, amikor a nemzetállam válságba jutott., ez az összekapcsolódás ténykérdés: a gazdaság globalizálódása folyamatosan és egyre erősödőén emeli ki a regionális és lokális dimenzió jelentőségét." (Augusto Barbera, Pro Minoritate, 2000)

A román társadalom gondolkodását, eszményképét, szellemi világát, kultúráját, társadalmi életét három intézménybe vetett hit határozta meg: az ortodox egyház, a hadsereg és

a centralizált állam. Tehát a kereszt, a kard és a politika. Az ortodox egyház a román szellemi élet központja és fő ideológusa.

Tanulságos és figyelemre méltó Constantin Iordachi tanulmánya a "Politika és interkonfesszionális küzdelmek az 1989 utáni Romániában: a forrásokért való küzdelemtől, a nemzeti ideológia újrafogalmazásáig" cím alatt, amelyből idézünk egy passzust: "Az ortodox egyházat rendre a nemzet spirituális vezetőjének és a hagyományos román értékek őrzőjének állították be, így igényelve jogot a nemzet feletti szimbolikus ideológiai kontrol megteremtésére. Az ortodoxizmus legfőbb jellemzője a román nemzeti idéológiában a vallás és nemzet kapcsolatának hívő nacionalista újragondolása és értékelése volt.

Nae Ionescu, a korszak ünnepelt publicistája, egyetemi tanár és ortodox filozófus fogalmazta meg a két háború közti korszak leghatásosabb nacionalista szlogenjét: "ortodoxok vagyunk, mert románok vagyunk, és románok vagyunk, mert ortodoxok vagyunk...”

Ionescu eme formulája a román nemzeti ideológia két alapvető elemét egyésítette: egyfelől a paraszt, mint a hagyományos nemzeti értékek és az etnikai tisztaság őrzője, és másfelől az ortodoxia, mint a román szellemiség alapvető karaktere. Mi több, Ionescu román identitás defmicója szinkretizmust tételezett ortodoxia és nemzetiség között, mely figyelembe véve a román társadalom plurikonfesszionalizmusát, a románok egy részét szimbolikusan kizárta a nemzet közösségéből.”

Összegezve az eddig felsoroltakat, s az utóbbi tíz évben felhalmozott tapasztalatokat élményekben gazdag eseményeket, ÉN ÚGY GONDOLOM, HOGY ROMÁNIA KÉPTELEN LESZ TELJESÍTENI A NATO ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ ÁLTAL TÁMASZTOTT IGÉNYEKET ÉS KIMARAD AZ EUROATLANTI STRUKTÚRÁKBÓL. Nagy hiba volna, ha akarata ellenére az EŰ és NATO tagországok soraikba fogadnának egy olyan államalakulatot, amely nagyképűen, arrogánsán a tagországokkal ellentétes orientációjú politikát folytat. Ha a romániai politikai vonalvezetésbe irányváltozás történne - ami, az én véleményem szerint képtelenség mentalitásváltás nélkül, - akkor is hosszú évtizedekre lenne szükség, hogy behozza a lemaradást.

Ha a román diplomáciának, politikának sikerülne elfogadtatnia önmagát úgy, ahogy van az EU és a NATO tagországaival, egy politikai döntés alapján, egy olyan kompromis2. oldal