Székely Nép, 2002 (35. évfolyam, 49-50. szám)

2002-03-01 / 49. szám

SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 35. évfolyam 2002 Március 49. szám Az erdélyi magyarság kilátásai Király Károly Románia több mint tíz éve keresi a kiutat, a neki megfelelő helyes választ, és még mindig nem tudta eldönteni az elit, a politika, hogy milyen irányba kötelezze el magát - a keleti vagy a nyugati orientáció mellett horgonyozza le ingadozó, viharvert politikai bárkáját. A keleti orientáció nem vonzó - a megszokott nem tételez fel mentalitásváltást. A nyugati orientáció ígéretes és vonzó, a modernizáció esél­lyel kecsegtet, a globalizáció áramkörének sodrásába terelné a román társadalmat - mentalitásváltást igényel. A demokra- tikus jogál­lamiság, az emberi jogok tisztelete, a kultúra sokszínűsége, az európai civi­lizáció értékeinek megbecsülése esély és kötelezettség - a forma helyett a tar­talomra kell helyezni a hangsúlyt. Van-e esélye ennek az alternatívá­nak? Véleményem szerin - van. A feltételek adottak. Politikai akarat kérdése. Radikális és határozott váltást igényel. Szembe kell nézni a valóság­gal. Szakítani kell a hagyományos politikával, különben a lehetőség kiaknázatlan. A politikai irányváltás késik. Bukarest azon fáradozik, hogy úgy csatlakozzon az európai struk­túrákhoz ahogy van: a tartalom nélküli formák intézményrendszerével, cen­tralizált nemzeti állammal, az emberi­jogok szelektív alkalmazásával, stb., stb. Nyugat felé szaporán hangsúlyoz­za a térségben betöltött stabilizációs szerepet, az ország geopolitikai fekvését, lakosságának tekintélyes népességét, amit Európa nem hagyhat figyelmen kívül. Bukarest meg van győződve arról, hogy ez a politikai lobbizás eredmén­nyel jár. Ez a politika minden valósá­got mellőz Az Európai Unióhoz való csat­lakozásra váró tizenkét országból Románia az utolsó helyet foglalja el, s az idő teltével csatlakozási esélyei csak romlanak. Romániának minden esélye meg­van arra, hogy a meghasonlott orszá­gok közt rekedjen. Molnár Gusztáv “Az erdélyi kérdés" címú nagyszerű tanulmányában olvashatjuk: "Kit lehet európainak --. és ezzel az európai Unió, a NATO és más ezekhez hasonló szervezetek pottenciális tagjainak te­kinteni ? A legegyértelműbb és - átfogóbb választ a nyugati kereszténységhez tar­tozó népek, valamint a muzulmán és ortodox népek között húzódó, évszázadok óta fennálló nagy történel­mi választóvonal szolgáltatja. Ez a választó vonal a Római Birodalom 4. századi felosztásával és a Német- Római Szent Birodalom 10. századi megalakulásával vált láthatóvá. Mai "helye" körülbelül 500 év óta változat­lan. Észak-déli irányban a Finnország és Oroszország, valamint a balti álla­mok és Oroszország közötti határral esik egybe, majd Nyugat-Beloruszon, Ukrajnán húzódik keresztül, élválaszt­va egymástól a görög-katolikus nyu­gati részt és ortodox keleti résztől; Romániában a katolikus magyarok (Huntington itt nyilván az egyszerűség kedvéért használja a "katolikus" jelzőt -M.G.!) által lakott Erdély és az ország többi része között húzódik, majd a volt Jugoszláviában a Szlovéniát és Horvátországot a többi köztársaságtól elválasztó határmentén halad tovább. A Balkánon ez a választóvonal ter­mészetesen az Osztrák-Magyar Biro­dalom és a Török Birodalom közötti történelmi határvonallal esik egybe. Ez Európa kulturális határa és a hideg­háború utáni világban ez egyben Eurápa és a Nyugat politikai és gaz­dasági határa is. A civilizációs paradigma így vilá­gos és megcáfolhatatlan választ ad a nyugat-európaiakat foglalkoztató kér­désre: "Hol ér véget Európa? Európa ott ér véget, ahol a nyugati kereszténység véget ér, és ahol az Iszlám és az ortodoxia kezdődik.” Az utóbbi időben, években mint több iromány , tanulmány jelenik meg azokról a gondokról, feltételekről, kötelezett-ségekről, amelyek lehetővé 1. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents