Székely Nép, 2001 (34. évfolyam, 47-48. szám)
2001-09-01 / 48. szám
Magyar Tudományos Akadémia titkárát, aki arra biztatta, hogy számoljon be a moldvai magyarok társadalmi, gazdasági viszonyairól, vallási életéről, szokásairól, nyelvéről. Jegyezze le a csángók énekeit, balladáit, egész népköltészetét. Gyűjtéseit nem saját nevén, hanem Rokonföldi álnéven küldte el Budapestre, félve egyházi elöljárói és az állami hatóságok üldöztetéseitől. Akkor már veszélyes volt a moldvai csángó-magyarokkal "foglalkozni.” Petrás atya ennek ellenére segítette Szarvas Gábor és Munkácsi Bemát nyelvtudósok tájnyelvi gyűjtéseit. “Engedetlenségéért” az életével fizetett: soha kinem derített gyilkosság áldozata lett. Koós Ferenc úgy tudta, hogy Petrás Ince János a merénylet után nem halt meg azonnal, paptársa Bogdánfalváról még beszélt vele, de nem volt hajlandó elárulni neki, hogy kik voltak az általa felismert támadói. A magyar nyelv és a magyar népköltészet hőse volt! Az új idők Megdöbbentő, hogy azóta mennyit romlott a moldvai csángó-magyarok nyelvi "szabadsága." Horváth Antal kanonok, Csíkszentdomokos plébánosa a moldvai Lujzikalagorban született, színtiszta csángó településen. Magyarul akart tanulni, ezért a gyulafehérvári Majláth Főgimnázium növendéke lett, majd a romániai felekezeti iskolák 1948-as államosítása, a fehérvári római katolikus főgimnázium felszámolása után, székelyudvarhelyen folytatta érettségiig. Majd viszszatért Gyulafehérvárra, a Hittudományi Főiskolára. 1958-ban szentelték pappá. Szeretett volna a szülőföldjén paposkodni, de a Iasi-i püspökség nem fogadta. Egyetlen Erdélyben végzett lelkészt sem engednek be Moldvába. Édesanyja halálakor üzenetet kapott Lujzikalagorból: a család szeretné, ha ő temetné az édesanyját magyar szertartással, hiszen az öreg csángó asszony alig néhány szót tudott románul. A bákói esperesség hajthatatlan volt: Moldvában a katolikus templomokban, szertartásokon egyetlen magyar szó sem hangozhatik el! Még megrázóbb volt Pál Antal csángó teológus temetése. Gyulafehérváron végezte a papnöveldét, de felszentelése előtt elragadta a halál. Évfolyamtársai testületileg utaztak el a temetésére a moldvai csángó faluba. Ők akarták elbúcsúztatni. Hozzákezdtek a szertartáshoz, nyilván magyarul, hiszen Pál Antalnak ez volt az anyanyelve, ezen a nyelven végezte tanulmányait. Mikor a szertartás közepén tartottak, sietve ott termett a bákói esperes és néhány pap, renegát csángók. Körülvették a koporsót, erőszakkal eltávolították a halott teológus barátait, évfolyamtársait. Elkezdték élőiről a szertartást, hiába figyelmeztették a fehérváriak.-Magyar nyelven?- kérdezte kihivóan a bákói esperes. -Akkor az nem érvényes. Moldvában csak a román szó érvényes! Elképzelhető lenne-e ma ilyen jelenet bárhol a földtekén, a keresztény világban? 2 oldal Még "sötét" Afrikában sem! Horváth Antal krisztusi jósággal és szeretettel akarta meggyőzni a moldvai püspökség papjait: hamis állítás az, hogy a csángók román eredetűek lennének. Mert a románosítás vezérei - noha tisztában kell lenniük ennek képtelenségével - a román származásra hivatkoznak, mindig és minden szinten. Egy Dumitru Martinas nevű, csángó eredetű, de teljesen elrománosodott középiskolai tanár, diletáns történész és még dilentánsabb nyelvész, az 1980-as években - a Ceausescu-rendezer erőteljes támogatásával - könyvet adott ki a moldvai csángók eredetéről (Originea ceangailor din Moldova). Ebben a könyvben hihetetlen ostobaságot fejtegetett: a moldvai csángók ősei románok voltak, méghozzá Erdélyben élő románok, akik a "magyar elnyomás” elől menekültek át a Kárpátok szorosain és települtek le Moldvában. Martinas "érvei" annyira primitívek, hogy sem magyar, sem román történészek még csak vitatkozni sem voltak hajlandók róla. Nem kell azonban sem történésznek, sem nyelvésznek lennie valakinek, hogy feltámadjon benne a kérdés: ha a csángók román ősei a "magyar elnyomás" elől menekültek el Erdélyből, akkor ugyan bizony miért őrizték meg századokon át (immár "szabadon", Moldvában) az "elnyomó" magyarok nyelvét? Fasiszta faj elmélet Csakhogy a román hatalom erre a képtelen állításra támaszkodva tiltja most már a csángók magyar anyanyelvét. Dumitru könyve ott a művelődési otthonokban, a parókiákon, ebből olvasnak fel “népművelők" és renegát papok, és etekintetben a helyzet egyáltalán nem változott a Ceausescu-rendezer bukása után sem. Sőt, a csángó falvakat irányító - román értelmiségiek, mérnökök, orvosok, pedagógusok azt is hozzáteszik, hogy az Antonescu-féle fasiszta rendszer idején "vérmintát" vettek a csángóktól, és ennek alapján "csalhatatlanul" bizonyították, hogy a csángók "színtiszta románok." Fajelmélet, több mint fél évszázaddal Hitler után! Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy Dumitru Martinas a két világháború közötti időszakban a "Vasgárda" nevet viselő román fasiszta párt egyik helyi vezetője volt Marosvásárhelyen. Horváth Antal kanonok ezzel a gyűlölet áradatai szemben úgy kívánt védekezni, hogy román nyelven közreadta a csángók tényleges eredetét igazoló, hiteles dokumentumokat. Negyed évtizeden át gyűjtötte az írott forrásokat, okmányokat. Ezeket, félve a román rendőrség házkutatásától, a templom szekrestyéjében rejtette el. Lemásolta és románra fordította a szentdomokosi plébános a magyarországi domonkosok tartomány főnökének jelentését 1227-ből, magyar királyi okiratokat és leveleket, pápai válaszokat, névtelen moldvai szerző feljegyzését 1787-ből az ott állomásozó magyar katonákról és az ott lakó magyarokról. Argyas -vagyis: Arges - és Bákó katolikus püspökeinek jelentését VIII. Kelemen pápához 1599- ből, amelyek felsorolták a népesebb magyar lakosságú moldvai és havasalföldi telelep helyeket... Bákóban például 216 katolikus család élt akkor, 1692 lélek, "valamennyien magyarok", ezért a püspök, névszerint Bemario Quirini, elrendeli, hogy "minden ünnepnapon magyar nyelven prédikáljanak." Nyilván, Horváth Antal figyelmét nem kerülte el a legfontosabb hajdani moldvai csángó összeírás, a Bandinus érseké. Ebben az 1648-as kimutatásban feltűnt egy azóta teljesen feledésbe sülyedt helység, Csöbörcsök, a Dnyeszter partján. Rangja szerint város volt, lakói magyarok és románok. "Csak a magyarok számára engedték meg a tatárok azt, hogy harangozzanak. A magyarok beszélik a magyar, a román, a török és a tatár nyelvet.” Csöbörcsök immár legenda és riasztó példa: egy nemzeti közösség, a magyarság teljes és végleges eltűnésére! Összeállíotta Horváth kanonok 33 helység katolikus papjainak, tanítóinak és családainak névsorát a 17. századból. Idézi Bákó város magyar katolikusainak kérelmét Rómához 1653. április 1-én, magyar nyelven: "...kérjük lelki, buzgosággal. a Szent Gyülekezetei, hogy ez a klastrom ezután függjön az erdélyi custodiától, ki két napi járóföld hozzánk." Nyílván Csiksomlyóra gondoltak, ami Erdélyhez való szoros kapcsolódásukat jelenti. A moldvai csángók a mai napig hatalmas tömegekben járnak át a Kárpátokon a Somlyói pünkösdi búcsúra. Kilencvenhét okiratot állított sorba Horváth Antal, latinból, magyarból románra fordított változatukban. A kötet egésze román nyelvű: Stranosii catolicilor din Moldova (A moldvai katolikusok ősei). Olyan hiteles okmánytárt adott a moldvai csángók kezébe, románul, mivel román iskolát végezhettek csak, amely felvértezhetné őket a záporozó, hatalmi szóval és templomi szószékről terjesztett hazugságokkal szemben. De a legtöbb faluban megakadályozták, hogy ez a szöveggyűjtemény eljusson a csángókhoz - pedig 10 ezer példányban jelent meg Sepsiszent-györgyön- , mert mindenütt Dumitru Martinas képtelen tákolmányát állítják szembe vele, mint igazi történelmi munkát! Román értelmiségiek véleménye Pedig a jóhiszemű, igazságra törekvő román értelmiségiek saját nemzetük tudósainak müveiből ugyanazt az igazságot olvashatnák ki, amit a magyar dokumentumok, mai magyar tudósok állítanak. De ki üti fel közlük Dimitrie Cantemir tudós moldvai fejedelem 1716-ban, a berlini tudományos akadémia felkérésére írt monográfiáját, amely Moldvát mutatta be. Ebben a szerző a csángókról -alattvalóiról -megjegyzi, hogy ismerik a moldvai (vagyis: román) nyelvet, de mindannyian őrzik és beszélik nemzeti nyelvüket, a magyart. Minden feltétel nélkül elfogadták
