Székely Nép, 2001 (34. évfolyam, 47-48. szám)

2001-09-01 / 48. szám

a csángók magyar voltát a 20. század elején, élt és dolgozott román tud=sok, mint a moldvai születésű akadémikus, Radu Roseti (a Moldvai magyarok és katolikus püspökségek), majd Pop Sever és Vladimir Dramba nyelvészek. Sőt, egy 1981-es román akadémiai kiadvány is, Marius Sala és Ioana Vintila-Radulescu munkája így írja le a magyar nyelvet, illetve nyelvjárásokat:

"Egységes nyelv - jelentéktelen nyelvjárási eltérésekkel. Fonetikai-fonologiai szempontok szerint az alábbi nyelvjárásokra oszlik: nyugati, dunántúli, déli, Duna-Tisza közti, északnyugati, észak-keleti, erdélyi (Mezőségi), székely; Moldvában a csángó nyelvjárást beszélik. A perem nyelvjárások különféle archaikus vonásokat őriznek."

A csángó nyelvjárás

Valóban, a moldvai csángók nyelvjárása és folklórja olyan ősi vonásokat őriz, amelyek eltűntek a magyar nyelv más dialektusaiból. Kazinczy Ferenc előtti, tehát a nyelvújítást megelőző magyar nyelv és magyar folklór ez! A moldvai csángó magyarok nyelve és kultúrája ezért is mindig vonzotta ide a magyar és nemcsak magyar tudósokat, kutatókat. Rövid ideig , 1945 után megnyílt a magyar folkloristák és nyelvészek előtt az út Moldvába. (A két háború között csak rejtekezve gyűjthetett Domokos Pál Péter és néhány jó társa.) A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem nyelvészei, Szabó T. Attila és Márton Gyula professzorok vezetésével, éppen így erdélyi néprajzosok, Kallós Zoltán, Faragó József, népzenei gyűjtők, Jagamas János és mások több nyarat töltöttek el Molvai csángók között, és jószerént beteljesítették azt a munkát, amit még a 19. században magyar, finn, német nyelvészek kezdtek el.

Gondolta-e a finn nyelvtudós, Yijö Jooseppi Wichmann, akit családias közvetlenséggel egyszerűen Wichmann Györgynek szoktunk nevezni, hogy moldvai csángó kutatásainak eredményei egykor majd az igazság bizonyításának döntő eszközei lesznek a moldvai csángók

szabadságharcában. Hogy amit ő az északi csángók földjén, Szabófalván a nép ajkáról összegyűjtött, tudományosan rendszerezett és közreadott, száz esztendő múlva perdöntő tanúsága lesz az egyszerű ténynek: a moldvai csángók minden kétséget, kizáróan magyarok.

Észak tudós fia harminchat évesen érkezett csángó földre (1868-ban született), és 1906 október 31-től 1907 március 24-ig tartózkodott Szabófalván, az északi csángók legnagyobb és legjobban ismert településén. Mielőtt a moldvai csángók nyelvjárásával és néprajzával foglalkozni kezdett volna, a votjákok, zűrjének és cseremiszek - a magyarság nyelv rokonai- között végzett hatalmas arányú gyűjtő munkájával, finnugor összehasonlító nyelvészeti kutatásaival már nemzetközi tudományos nevet szerzett magának. Szabó T. Attila nyelvész profeszszor, aki maga is gyűjtött nyelvjárási anyagot Moldvában, a Moldvai Csángó Nyelvjárás Kutatása című, 1959-ben kelt tanulmányában megjegyzi, hogy