Székely Nép, 2001 (34. évfolyam, 47-48. szám)
2001-04-01 / 47. szám
Összedőlt ház Gergelyiugornyán magyar falvakat, városokat idegeníti el, de a maradék ország ökológiai állapotát is állandóan veszélyezteti a környezetvédelem lehetőségeinek kizárása által. A katasztrófa a síkvidéken van, oka pedig a hegyvidéken. A károsodást a hegyvidéken kell megállítani a síkvidék megmentése érdekében. Álmokat kerget a magyar kormány, ha akármilyen államközi megoldásra gondol. Az érdekek nemcsak nem egyeznek, hanem ütköznek. Az államok szuverenitásának mai jogrendjében nincs mód a magyar környezetvédelmet ellátni az uttódállamok területén. Csak jószomszédi jóindulat jöhetne szóba, dehát abban van a legnagyobb hiány. A magyar alföldet csak úgy lehet megmenteni, ha helyreállítható lesz a Kárpátmedence egységes vízgazdálkodása. Hány katasztrófának kell még bekövetkeznie ahhoz, hogy a megoldás minden tervét Magyarország ebből az egyetlen lehető és logikus alapállásból indítsa el? A tiszai ciánmérgezés drámai napjaiban megfogalmaztunk és elküldtünk egy memorandumot a magyar kormánynak. Ebben a megoldásra utaló szakasz így szólt: “Olyan megoldásra gondolunk, ami létrehozna egy közös környezetvédelmi, erdő- és vízgazdálkodási hatóságot, mintegy közös régiókormányzást képezve Magyarország és a szomszéd országok kormányszerveinek részvételével. így együttes irányítással a Kárpát-medence egészének az érdeke érvényesülhetne. Államközi szerződésekkel reménytelen kísérletezni. Mi megértjük Magyarország érzékenységét ebben a dologban, mert ismerjük azt a végtelen kiszolgáltatottságot, ami annak a produktuma, hogy az állami területi szuverenitás minden más fölött állóan érvényesül. Kérjük a magyar kormányt, mérlegelje a lehetőségeket a fentiek értelmében, és a határok jelentőségének csökkenésében, valamint a környezet-védelmi érdekek növekvő érvényesülésében is megjelenő korszellem nyomvonalán legyen úttörője egy olyan szemléletnek, amely a régiók egységének és érdekeinek védelmét a közigazgatási jogosítványok elé helyezi.” Ha módot kapnánk ennek bővebb kifejtésére, az valahogy így hangzana: Természetesnek tartjuk, hogy bármely ország, amelynek területén ilyen vízgyüjtőrendszer van, elkészíti védekező berendezéseit, ápolja és növeli erdeinek vízmegtartó képességét, a teljes folyamrendszerre alkalmazott egységes árvízvédelmet működtet, és szigorú törvényekkel védi a vízhálózatot az ipari szennyezéstől. Ma Magyarország ezt nem teheti meg, mert a vízhálózat környezetvédelemre szoruló részére elvesztette szuverenitását, felségterületére a hálózatnak csak az a része esik, amely terület legnagyobb mértékben érdekelt a folyamrendezésben és a tisztaságban. Egyszóval a körülmények olyanok, hogy Magyarországnak nincs módja létrehozni a védekezést, sem annak kikényszerítését az utódállamoktól. Az akadályoztatás oka politikai. Megoldás is csak politikai lehet: életbevágó anyagi és környezetvédelmi érdeke Magyarországnak, hogy a vízhálózat kérdésében a Tisza vízgyűjtő területe felett az ellenőrzés és a védekezés jogát megkapja, az állami szuverenitás vonatkozó részeit Szlovákia, Ukrajna és Románia átengedje Magyarország számára. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a probléma egyedi, és ez a javaslat újszerű, de azzal is kell számolni, hogy Magyarország közelgő EU-tagsága, Szlovákia és főleg Ukrajna és Románia sok évvel későbbi tagsága közötti időszakban Magyarország környezeti veszélyeztetettsége fokozódik és viszszafordíthatatlan károsodások történnek. Végülis ez az az időszak, amikor az EU-tagság létrejötte előtt Magyarország még feltételeket szabhat. A feladat ennél fogva nem szenvedhet halasztást. Van fogalmunk a nemzetközijogi akadályokról, az érvényes nemzetközi szerződésekről, azok merevségéről, de egy jól indokolt, jól megalapozott, jó időben asztalra tett javaslat áthághatja az idejétmúlt akadályokat. A mai állapot háborús döntés eredménye, a mai nemzetközi jog is az elmúlt háborúk terméke. A folyamatban lévő történelmi átalakulás, nevezetesen Európa egyesülése, kivételesen nem háborús döntés folytán jön létre, legalábbis nem közvetlenül, folyamata ezért lassúbb és körültekintőbb. Tekintettel van régiók természeti törvényeire, kölcsönös érdekekre, környezetvédelemre. Ezek biztató jelek. Magyarországnak kell megtenni egyedi esetének megoldására megfogalmazott javaslatát. Nem tűzhet ki kevesebbet elérni, mint megszerezni a tiszai vízrendszer feletti teljes területi ellenőrzési és elhárítási jogot, nemzetközi garanciákkal. Ez természetesen együttjár az érintett államok szuverenitása egy részének átengedésével. Az állami szuverenitások korlátozásának, önkéntes feladásának idején és a természetvedelem fokozott jelentőségének idején az ilyen környezeti egységet helyreállító rendelkezésnek erősebb jogigényt kell adni a mindenre tekintet nélküli állami szuverenitás felett. A mai problémát a közép-európai térséget átalakító nagyhatalmak hozták létre. A mai világrendben nagymértékben ugyanazok a politikai erőközpontok vezénylik a Szovjetunió eltávozásával szabaddá tett területek integrálását az egységesülés folyamatában lévő európai szövetségi rendszerbe. Ezeket a politikai erőközpontokat kell meggyőzni arról, hogy egy korábbi hibás rendezés fenntartásával nem lehet megfelelni az új követelményeknek. A magyar érdekek ma egybeesnek az összeurópai érdekekkel. A történelmi esélyben rejlő lehetőségeket kihasználni, Trianon ártalmaitól mentesülni, történelmi felelősséggel súlyozott kötelessége a magyar kormányzatnak. 6. oldal
