Székely Nép, 2001 (34. évfolyam, 47-48. szám)

2001-04-01 / 47. szám

csapó Ende Trianon burjánzó ártalmai

Ahír március 6-án: Az éjszaka folyamán a Tisza áttörte a gátat Tiszabecs és Tiszabökény között, hajnalra virradóra közel két és félméteres víztömeg zúdult ' a kétezer lakosú Tiszabökényre, az emberek fákra, háztetőkre menekültek. A két évvel ezelőtti árvízhez viszonyítva, egy méterrel magasabb lett az árvíz szintje. Az emberek éheznek, szomjaznak, fáznak, láz gyötri a gyermekeket. Ivóvízre, élelmiszerre, gyertyára, meleg takaróra van sürgősen szükség. Jelenleg Tiszabökényt csak vizi járművel vagy helikopteren lehet megközelíteni.

Nyolcvan éve szerencse kérdése, hogy a minden tavasszal megáradó Tisza kilép-e a medréből, és ha kilép mit, mennyit áraszt el. A Tisza környéke tehetetlen, kiszolgáltatott állapotban van. Egyre sűrűbben fordul az áradás emberi tragédiába. Már az sem segítene, ha a védekezés érdekében egyre magasabb gátakat emelnének, végülis nem lehet töltések közé szorítani egy folyót, mert az nem megoldás, hogy egyszerre leszaladjon a víz, mint egy kanálison. Műszaki megoldás csak a Tisza teljes vízgyűjtő területén egységesen végrehajtott vízgazdálkodással oldható meg.

Ha ránézünk a Kárpát-medence hegy- és vízrajzi térképére, azonnal feltűnik, hogy a terület vizeinek nagyobb részét a Tisza gyűjti össze.

A Tiszába fut minden patak, minden folyó vize az Észak-keleti Kárpátoktól a Déli Kárpátokig, az Olt folyót kivéve. Ezért mondták egykoron: a Tisza a legmagyarabb folyó. Gazdaságföldrajzi tekintetben nincs a földön együvé tartozóbb terület, mint a hegyek övezte vízgyűjtő medence. Ennek a megállapításnak egyre nagyobb a jelentősége annak arányában, amint a környezeti károsodás tudatosul a világban.

Igaz, 1920-ban sem volt ismeretlen a Párizsban döntést hozók előtt a gazdasági egység fogalma, de ott politikiai döntés született, mégpedig gyűlöletben fogant, ami megakadályozta nemcsak a méltányosságot, de még a pártatlanságot is, a legszándékosabban igazságtalan volt.

Trianonban olyan döntést hoztak, amelynek azóta is folyamatosan van kártétele.

Trianon tehát jelen van és szünet nélkül szedi áldozatait. Hol a víz sodorja el a magyar falvak házait, állatait, termését, hol a vízhálózatot mérgezi, megöli halállományát, felborítja élettani egységét, vegyi összetételét, ami kihat az ivóvízre és kihat az öntözött terményekre. A politikai gyűlölet akkor süket és vak volt ilyen károsodás lehetőségeire, de a mai nagypolitika miért érzéketlen a károsodás tényeire? Fennállna még ma is a győztesek szokásos magatartása: minél nagyobb kárt okozni a legyőzőiteknek? A döntés nemcsak akkor volt igazságtalan, de ma is az, és napról-napra új igazságtalanságokat termel. Trianon nem a múlt, hanem a jelen, és ha hatályát is vesztette, a helyébe lépő Párizs 1947 kihatásaiban folytatja a folyamatos károsodást. Trianon nem békét hozott, hanem a kiszolgáltatottak szüntelen sanyargatását, kifosztását, megkárosítását.

A természetalkotta vízrendszer olyan élő szervezet, amelynek ágait, tagjait nem szabad megrongálni, mert ha ezt tesszük, élettani egysége felborul. Rövid két év alatt két nagy árvíz és a folyamatos szenynyezés tetejébe egy életpusztító mérgezés történt a Tisza vízgyűjtő területén. A szóbanforgó terület négy felségterületre osztva nagyon bonyolult viszonyrendszerben él, emiatt a folyam állapotának rendbentartása nem lehetséges. Ami egyiknek karbantartandó élő organizmus, a másiknak hadizsákmány, kiaknázható ajándékterület

Súlyosbítja a helyzetet éppen a felosztás igazságtalan voltából táplálkozó folyamatos ellenséges viszony. Az érdekek annyira eltérnek és egymással annyira ellentétesek, hogy elképzelhetetlen egy közös érdekű együttműködés. Közismerten és vitán felül az árvizek közvetlen oka a kárpátaljai erdőirtás. A lekopasztott hegyek kötetlenné vált termőtalaját szorgalmasan lemossa az esővíz és a hóolvadás vize, megszűnt az ősidőktől fogva szivacsként működő növénytakaró víztároló képessége. A csupasz szikláról késleltetés nélkül leszalad a teljes vízmennyiség és szétterül a síkvidéken, alkalmasint a magyarlakta tájon.

Magyarország abban érdekelt, hogy a Kárpátok hegyvonulatát erdő borítsa. Szlovákia, Ukrajna, Románia abban érdekelt, hogy kivágja a fát, felhasználja,

eltüzelje, eladja. Van elég, mit törődik vele, hogy a katlan aljára lezúdul a víz. Talán jól is érzi magát tőle. Ezen országok egyike sincs gazdaságilag olyan állapotban, hogy gondos erdőgazdálkodást vezessen be, hogy ültetéssel pótolja a vágást.

Ezeknek gyors pénz kell, és soha nem is lesznek olyan állapotban, hogy lemondhatnának a környezet kirablásáról.

De nem különb a nyugati vállalkozó sem. “Odamegy a tőke, a külföldi vállalkozó, ahol nemcsak olcsóbb a munkaerő, de a környezetvédelemmel sem kell foglalkozni. Elmegy oda, ahol kiszolgáltatottak az emberek, ahol a politikusokat meg lehet vesztegetni, ahol a hatóság gyenge, ahol az államigazgatás, a végrehajtás nem működik, ahol nem számít a környezetvédelem, ahol a határértékek nem korszerűek, ahol a szabványokat nem kell betartani, és ahol a bírságtétel alacsony.” Ezt Illés Zoltán, az Országos Környezetvédelmi Bizottság elnöke mondta a ciános Tisza-mérgezéssel kapcsolatban. Majd hozzátette azt is: “Felszíni vizeink 94-95 százaléka mostani határainkon kívül ered.”

Amikor a határvonalat húzogatták 1919-20-ban, akkor sok minden szerepet játszott, elveszítettük vasúthálózatunk jelentős részét, és még sok mindent, de ennek stratégiai okai voltak. Nem hiszem, hogy gondoltak volna arra a határkijelölők, hogy néhány évtized múlva ilyen ökológiai katasztrófát okoznak majd azzal, hogy folyóink többsége a környező országokból ered... A környezetszennyezés nem ismer határokat, és ez nem közhely, hanem nagyonis valóságos dolog a XX. század végén. Mindnyájan érdekeltek vagyunk, akár felfogjuk, akár nem, hogy csak közösen tudunk bármit is tenni a katasztrófaelhárításban.

Fontos, hogy a körülöttünk lévő országokban is komolyan vegyék a környezetvédelmi elvárásokat. c Ilyen reményeket, nyolcvan éve pátyolgatunk mi magyarok, hogy megértésre találjunk, egyetértésre jussunk, de “közös dolgaink v soha nem mentek azonos érdekek vonalán. A szovjet iga alatt sem találtunk bajtársi egyetértésre szomszédainknál. A rossz helyen meghúzott határok beépített egyenetlenségként működnek, nemcsak a

5. oldal