Székely Nép, 2001 (34. évfolyam, 47-48. szám)

2001-04-01 / 47. szám

hangok is, akik nem kívánják magukat alávetni a hatalom-éhes, civilizátlan és korrupt központi hatalomnak. Tulaj­donképpen nem kimondottan kisebbségi kérdés ez. Elsősorban nem is nemzetiségi kérdés. A magyarok fel sem tudják mérni a helyzet igazi súlyosságát. A nemzeti kisebbségek csupán áldozatai a regáti románság hatalomért folytatott elkesere­dett harcának, hogy a gyarmati birodal­mukat, amit a rosszindulatú és naiv Nyugat hozzájárulásával összefabrikáltak, meg­tarthassák. A gyarmati tradíciókhoz híven a regáti központi kormány a regáti románság tízezreit helyezte ki Erdélybe, hogy ezzel gyarmati uralmát megerősítse. A román kormány a katonai támpontjait nem a határaira helyezi, hogy azokat védje, hanem a kisebbség területeire, hogy egy esetleges Tian Mien helyzetben könnyen bevethesse őket. A helyzet olyan súlyos, hogy a magyarság nem is tudja felmérni, de ha fel is méri, túlságosan meg van félemlitve ahhoz, hogy nyíltan beszéljen róla. Az igazi probléma az, hogy egy korrupt központi kormány éleszti a kisebbségek elleni tüzet csak azért, hogy össze tudja tartani a kulturálisan teljesen különböző román népcsoportokat, mert még ha ugyanazon nyelvcsoporthoz tartoznak is, az erdélyi románok, a moldovai románok és a regáti románok keveredés folytán,/ a moldovai románok a szlávokkal, a regáti románok a cigányokkal, törökökkel és másfajta balkáni népekkel/, nem mond­hatók egy népnek. Erdély pedig ezeréves, dicsőséges, néha független, máskor autonom, de mindig liberális magyar uralom után az ezredévet úgy fejezte be, mint egy balkáni népnek utált, elnyomott és elmaradott gyarmata, nem katonai győzelem révén, hanem hála a két Világháború győzteseinek gátlástalan hatalmi politikája eredményeként.

Next

/
Thumbnails
Contents