Székely Nép, 2001 (34. évfolyam, 47-48. szám)

2001-04-01 / 47. szám

többnemzetű állam legyen, vagy csak porhintés az egész, hogy az Európai Unióba beléphessen. A Nemzetközi Helyzet. Annak ellenére, hogy több nemzetközi szervezet van, kezdve az Egyesült Nemzetektől a Helsinki Csoportig / OSCE, Organization of Security and Cooperation in Europe/, valamint a Rasszizmust és Xenophobiát Figyelő Központ, amelyik 2000-ben indult el, ami mind az emberi jogokat kívánja előmozdítani, Közép- Európában a helyzet nem változott. A nemzetközi közösség vajmi keveset tanult a boszniai és koszovói helyzetből. Ahelyett, hogy foglalkozna a kérdéssel, amig még idő van, és amig a nemzetközi helyzet el nem éri a forrpontot és erősza­kosan ki nem robban, egyszerűen nem­létezőnek nyilvánítják a problémát, túl­néznek rajta, mondván, hogy “ nem akarunk egy másik Koszovót.” Ugyanez a nemzetközi közösség arra kényszeritette Magyarországot, mindjárt az Antall kormány megválasztása után, 1990-ben, hogy mondjon le minden területi igényéről, és fogadja el, hogy ninc­senek kisebbségi problémák azokon a területeken. A szerződést a volt-kommunista Horn kormány ugyancsak volt-kommunista külügyminisztere, Kovács László irta alá.Ezzel a magyar kormány feladta hagy­ományos szerepét, hogy összes magyar nemzeti kisebbségeknek a védelmezője legyen. A jelenlegi Orbán kormánynak nem jutott más, minthogy próbálja betöl­teni a hézagokat, és hogy a maga részéről igyekezzen javítani a Romániában élő magyarok helyzetét Magyarországra vonatkozólag, anélkül, hogy bármi szerepet tudna vállalni az erdélyi kisebbsé­gi helyzet megjavításában. A szeződések igazi célja nyilvánvaló lett egy intervju alkalmával, amit Kovács László külügyminiszter 2000 április 27-én adott. /Central Europe Online./ A román­magyar szerződés /1994-1998/, amit a Horn kormány kötött a “lehető legjobban elérhető” volt abban az időben, ami a román-magyar viszony és a romániai ma­gyar kisebbség javulásához vezetett. Ez a “lehető legjobb szerződés” a valóságban semmi eredményt nem hozott, főként a román kormány merevsége miatt, de meg­javította a román- magyar kormányközötti viszonyt, és lehetővé tette Magyarország NATO és esetleges Európai Unió tagságát. A szomorú az, hogy jóllehet az Egyesült Államok már 1940-ben elismerte, és a külügyi bizottság /International Commit­tee on the Balkan-Danubian Region/ java­solta az akkori elnöknek, hogy szükséges határváltoztatásokat tenni a háború után abból a célból, hogy visszacsatoljanak nagyszámú kisebbségi tömböt az anyaországhoz, /ez esetben Magyar­­országhoz/, de az amerikai tárgyaló felek teljesen mellőzték ezt a javaslatot a béke konferencián. /Lásd: Romsics Ignác: Wartime American Plans for a New Hungary. Documents from the U.S. Dept, of State. Columbia Press, 1991, pp.256 ff./ Abból a célból, hogy ezt az ügyet telje­sen elmellőzzék, a Clinton kormány külü­gyi csoportja, Rosapepe James nagyköveten keresztül mindent megtett, hogy szorgalmazza ezt. Olyan felmérést készített, ami azt kívánja bizonyítani, hogy a kisebbségi kérdés nem létezik Romániában. A NATMINET 2000 julius 7-i jelentése szerint: “az Egyesült Államok felmérést készített a nemzetközi “Kisebbségi Kapcsolatok Román Modelje” című konferencián, melynek eredménye: az elmúlt tiz évben és a következő tiz szerint a kapcsolat románok és magyarok között nem romlott Erdélyben, ami annak tudható be, hogy a két nép között nagyfokú a türelem és a kívánság, hogy együtt működjenek demokrata keretek között. A felmérést az Etnikumok Közötti Kapcsolatot Kutató Központ vezette május 19. és junius 1. között, a bukaresti amerikai követség jelzése szerint.” Sajnos azonban a felmérés eredménye egyáltalán nem ilyen derülátó. A tipikusan clintoni félremagyarázás ezzel kezdődik: “A felmérés szerint a románok 64.2 % és a magyarok 70% úgy véli, hogy a román­magyar viszony jobb, vagy éppen olyan, mint amilyen voltl989 előtt. Csupán a románok egyharmada véli azt, hogy a vis­zony ma rosszabb.” De ne feledjük, hogy ez nem vonatkozik a magyar kisebbség helyzetére, csak a két népcsoport közötti kapcsolatra. A jelentés azonban egészen más ered­ményt mutat, ami a fennti idézettel teljesen ellenkezik: “Erdélyben, ahol a magyarok többsége él, majdnem 50% a mag­yaroknak úgy véli, hogy a kapcsolat románok és magyarok között “ugyanaz”, vagy “jobb”, vagy “sokkal jobb”, mint 1989 előtt. Csaknem egyharmada úgy véli, hogy a helyzet “valamivel jobb”, és “sokkal jobb”. Ha figyelmesen olvassuk, világos, hogy a magyarok több, mint fele úgy véli, hogy a helyzet a valóságban rosszabb lett azóta, hogy a Ceausescu kor­mány megbukott. De még akkor is, ha az elmúlt tiz év éppen olyan, mint volt Ceausescu idejében, az sem mond sok jót az elmúlt tiz évről. Mielőtt tovább men­nénk, meg kell kérdeznünk, hogyan lehet­séges az , hogy olyan nagy a különbség az erdélyi magyarok és az általában Romániában élő magyarok véleménye között? Miután az Italában Romániában élő magyarok “több, mint 70% véli azt, hogy a román magyar viszony jobb, mint 1989 előtt”, mig az erdélyi magyarok 50%­­nál kevesebbje állítja ezt a pozitív helyzetet. Ez azt mutatja, hogy az erdélyi magyarok statisz-tikailag alul szerepeltek, mig általában a Romániában élő magyarok statisztikailag túlszerepeltek a célból, hogy a követség kimutathassa a kívánt erd­­ményt. “Felmerült a kérdés, hogy milyen a helyzet a helyi visznylatban, ahol a mag­yarok 12.7% és a románok 2% véli csupán, hogy konfliktus van a két nemzet között. Rosapepe James követ azt felelte, hogy a helyi viszonylatban az emberek hozzá van­nak szokva a körülményekhez sokkal job­ban, mint nemzeti viszonylatban. Van azonban egy másik magyarázata is az ala­csony százalékoknak. A kérdés lényegte-. len a homogén településeken, vagyis a tisz­ta magyar vidéken, ahol nincs szó “kon­fliktusról.’’Tegyük még hozzá, ha az erdé­lyi magyarok alul szerepeinek a sta­tisztikában, a számok egyáltalán nem mutatják ki, hogy mi a helyzet a heterogén településeken, ahol a magyarok együtt kell, hogy éljenek a románokkal. Egy másik idézet szerint, “azoknak a százaléka, akik úgy vélik, hogy a kisebbségek veszé­lyeztetik Románia biztonságát és békéjét a felére esett az elmúlt öt évben.” A kérdés csupán az, hogy minek a fele? A lényeg azonban az, hogy a románság nagytöbb­sége a kisebbséget “bozgor”-nak tekinti. Sőt mi több, a nyiltan magyar ellenes Nagy Románia pártja a 2000. választáson, november- decemberben a szavazók 25% nyerte el. “Abból a célból, hogy a nemzetek közötti viszony megjavuljon, a nagytöbbség, románok 87.5% és a mag­yarok 94.2% úgy véli, hogy be kell tiltani a gyűlöletet szító hírverést és sajtó ter­mékeket. Rosapepe James nagykövet hoz­zátette, hogy úgy a amgyarok, mint a románok azon a véleményen vannak, hogyha nem mondhatnak jót a kisebbsé­gről, akkor jobb, ha nem mondanak sem­mit.” “A nemzeti büszkeség lényeges, miután arománok 67.5% és a magyarok 77.4% vallja magáról:” büszke vagyok arra, hogy románnak, vagy magyarnak születtem.” Elgondolkodunk azon, hogy vájjon a románok hátralévő egyharmada és a mag­yarok egynegyede milyen véleménnyel van nemzetiségéről. “Lényeges különbségek vannak a poli­tikáról és a jogról. Például, a románok 65.9% úgy véli, hogy a magyaroknak elég joguk van, mig a magyarok 83.1% úgy véli, hogy a kisebbségnek nincsen ele­gendő joga. De, amint a felmérés mutatja, nagyméretű a türelem a két nemzet között. Az a meggyőződésünk, hogy a román demokratikus rendszer meg tud oldani mindenféle nézeteltérést. Ez a román model: türelmes tárgyalás a társadalom­ban- mondotta Rosapepe.” így a jelentés alátámasztja az előre megfogalmazott amerikai felfogást, misz­erint a “türelmes” magyarok békésen húz­zák az igát, mig Románia végül is tagja lehet a NATO-nak és az Európai Uniónak, szabad lehet az út a külföldi tőke előtt, a magyarok millióinak a nyomorúságos áldozata árán. Szerencsére azonban vannak “belföldi” román hangok, amik egyre türel­metlenebbek az erdélyi helyzettel. De nem csak erdélyi, hanem moldovai román 3. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents