Székely Nép, 2001 (34. évfolyam, 47-48. szám)
2001-09-01 / 48. szám
külügyminiszter hívta össze valamennyi érintett állam nagykövetét, s elmondta: hogyha van javaslat vagy észrevétel, szívesen beszélünk róla. Egy román javaslatot be is iktattunk a törvénybe. " A másik román vád a jogszabály területi hatályát "firtatja", pedig a magyar státustörvény hatálya nem terjed ki Romániára - az a Magyar Országgyűlés által elfogadott és Magyarországon hatályos jogi norma, s a végrehajtó rendeletek is kizárólag itt érvényesek. A harmadik "apró kritikai észrevétel", ami a diszkriminációt illeti, azért nem állja meg a helyét, mert a státustörvény nem a hátrányos megkülönböztetést célozza, hanem egy kisebbség szülőföldjén való megmaradását, és kulturális önazonosságának a megőrzését. Európában egyébként egy sor országban alkalmaznak nemzeti, etnikai jellegű preferenciákat a vízumpolitika és az állampolgárság vonatkozásában, sőt a munkaerőpiac s a szolgáltatások terén. Az egy nemzethez tartozás érzése, ténye mellett mérvadóak az évszázados, rendkívül szoros történelmi, kulturális és gazdasági kapcsolatok. A kedvezmények, támogatások legkülönbözőbb formáit alkalmazza az uniós Németország, Ausztria, Spanyolország, Portugália, Írország és Görögország, mig az Európai Unión kívül például Szlovákia, Horvátország és Románia. Németország határain kívül, Közép- és Kelet-Európábán mintegy két millió német él. A szovjet utódállamokból az ún. népi németek továbbra is áttelepülhetnek Németországba. Német nemzetstratégiai cél azonban, hogy a közép-, illetve - kelet-európai német közösségek fennmaradjanak, nemzeti identitástudatuk meger[södjék, s kultúrájukat ápolják. Ugyanakkor a Németországba történő áttelepülést választó németek könnyebben szerezhetik meg az állampolgárságot más nemzetek fiainál. A német idegenrendészeti szabályozás alapján az áttelepülő nemzettársak előbb német jogállásúnak ismertetnek el, s ezután lesznek állampolgárok. Az osztrákok viszont csak a romániai német nemzetiségűeknek adnak egy évre szóló, csak Ausztria területén való hosszú távú tartózkodást "előrevetitő" vízumot. A spanyolok a történelmi tradíciók és a spanyol ihletettségű kultúrkör okán több kedvezménnyel támogatják a latinamerikai államok polgárait. Utóbbiak negyedévnél rövidebb hispániai tartózkodás esetén nemzeti vízumot kapnak, ráadásul kedvezményes elbírálás alá esnek az állalmpolgárság megszerzésénél. Mindezek mellett a latin-amerikaiak Spanyolországban előnyt élveznek a munkavállalás terén is. Portugália - szintén történelmi, kulturális és gazdasági okokból - méltán ápol különösen jó viszonyt volt gyarmataival. A portugálok és a brazilok már több mint négy évtizede megállapodtak a kölcsönös vizummentességben, így Brazília polgárai gyakorlatilag korlátlan ideig tartózkodhatnak Portugáliában. A schengeni előírások miatt a portugálok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a Portugálián kívüli schengeni térségben negyedévnél tovább - egyébként vízummentesen - tartózkodó brazil állampolgárokat visszafogadják. Az ir útlevél pedig mindazoknak jár, akik bizonyítják, hogy legalább egynegyedrészt ir származásúak. A szintén uniós Görögország pozitív diszkriminációt alkalmaz az albániai görögökkel szemben. Ok féléves nemzeti vízumot, sőt idegen állampolgárságú görög nemzetiségűeknek járó személyi igazolványt kaphatnak. Ezzel Görögországban munkát vállalhatnak, s az Európai Unió más államaiba is beutazhatnak. Szlovákiában 1997-ben, a harmadik Meciar-kormány idején a parlament törvényt hozott a külföldi állampolgárságú szlovákokról. A törvény nem a szabad identitásválasztást igenli, hiszen csupán úgy lehet szlovák igazolványhoz jutni, ha legalább a felmenők egyike - a harmadik nemzedékig számítva szlovák volt. Ha ez nem bizonyítható, akkor két - ugyanott élő, idegen állampolgárságú - szlovák tanúsíthatja az illető szlovákságát, illetve származását. A határon túli szlovákok egyébként tanulhatnak szlovákiai oktatási intézményekben, munkavállalási engedély nélkül dolgozhatnak, adókedvezményt kaphatnak, s beutazási kedvezményben is részesülhetnek északi szomszédunknál. Horvátország a külföldön élő horvátok jelentős részének már évekkel ezelőtt kettős állampolgárságot biztosított, így azok a választásokon is kinyilváníthatják akaratukat. Jó példa erre a dél-erdélyi krasovén horvátok esete. Románia szintén támogatja a határain túl élő románokat. Románia és Moldova állampolgárai tiz éven át személyi igazolvánnyal utazhattak a két ország között. Keleti szomszédunk nemrégiben uniós céljai miatt döntött ebben a relációban az útlevél kötelező használata mellett, de a moldáv állampolgárokkal szemben továbbra is pozitív diszkrimináció érvényesül számos területen. A külföldi román szervezetek pedig kiemelt támogatásban részesülnek, mint a nemzeti azonosságtudat és kultúra megőrzésének letéteményesei. Felettébb érdekes a fentebb leírtak tudatában, hogy a román politikai elit "csak" a magyar státustörvényt fogadta rendkívül kedvezőtlenül, már-már hisztérikusan. Az osztrákok által a romániai németeknek adott vízum, az erdélyi horvátoknak biztosított kettős állampolgárság, s a szlovák határon túli igazolványok lényegesen kevésbé - vagy egyáltalán nem borzolták a román kedélyeket. Etnikai diszkriminációról ezekben az esetekben elvétve esett csak szó. Zsebok Csaba 7 oldal
