Székely Nép, 2001 (34. évfolyam, 47-48. szám)
2001-09-01 / 48. szám
Vigasztalás és bátorítás Havadtőy Sándor igehirdetése a Szabad Európa Rádióban Képzeljük el a moszkvai fogantatású pártdiktatúra időszakát — rádiónélkül. Tegyük fel, hogy Guglielmo Marconi még nem találta fel a hangoktovábbítását drót nélkül, vagy hogy éppenséggel olyan fejlettséget ért el a technika: ellenőrizheti és megakadályozhatja a hangok terjedését a levegőégben. Süket rabság borult volna a vasfüggönytől keletre eső országokra, nemzetekre. Soha ilyen kiszolgáltatottak nem lettek volna a lelkek, mint ebben a szellemi kalodában. Elközelgett volna a vallás, a hit halála. Elpusztult volna mindaz a láthatatlan, de nélkülözhetetlen érték, ami Isten legfőbb teremtményévé teszi az embert. Robotok érzéketlen és értelem nélküli, minden gonoszságra képes társadalmai vették volna át az uralmat a Föld felett. De Krisztus óta mindig voltak apostolok, akik életüket áldozták a hitért. Voltak vándor prédikátorok, akik az idegen elnyomás sötétjében is faluról-falura, ha kellett, házró 1-házra járva hordozták a fáklyát, hirdették az igét. Láthatatlan utitársuk volt mindig és mindenütt a Megváltó. De a modem társadalomszervezés annyira behatol az emberek, a magánemberek életébe, hogy talán némán imádkozni sem tudnak a nyilvánosság ellenőrzése nélkül. Márpedig ez a nyilvánosság, a pártellenőrzés minden másnál inkább a vallásra, az egyházakra tört, mert ezeket tekintette legfőbb ellenségének. Amiben igaza is volt, hiszen a szovjet birodalom bukását végül is nem a fegyverek, az ágyúk, a tankok vagy a bombák hozták el, hanem a szelíd szavú evangéliumok, az isteni rendelések erkölcsi parancsai, melyek anélkül -a költő jóslata szerint -a leghatalmasabbnak tűnő birodalom is "ledül, s a rabigába görbéd". De eddig a bukásig, a történelmi ismétlődés beteljesedéséig hány meg hány lelket gyilkolt volna meg elszakítottsága Istentől! Pedagógusok sorsa olyan volt a diktatúrában, mint az őskeresztényeké: csak lopakodva léphettek be a templomba, gyűlhettek össze közös imádságra, s talán közvetlen munkatársaiktól is titkolniuk kellett, hogy hisznek Istenben. Mindez drámaian megzavarta volna az emberek értelmét, kiszikkasztotta volna a szívét, bábbá tette volna őket, ha a látható kapcsolatok helyén nem szövődnek láthatatlan szálak az igehirdetők és a hívek tömegei között. Ha a rádió hullámai nem törnek át minden gátat, nem győznek le minden gáncsot, és nem jutnak el a magukra maradt emberek leikéhez. Még erősebb erkölcsi támasz volt a rádióból érkező hithirdetés a kisebbségi magyar közösségekben, mint az anyaországban. Hiszen a budapesti adók, ha félszegen, 8 oldal félve, halkan is, de közvetítettek rövid egyházi műsorokat. A Felvidék, Erdély és a Délvidék magyarjai ezt hiába várták volna saját országuk rádióállomásaitól. A kisebbségi életben éppen ezért kétszeres értéke volt a Szabad Európa Rádió rendszeres egyházi műsorainak, a római katolikus és protestáns hithirdetésnek. Nyilván, az anyaországi magyarok számára is vonzóbb volt a Szabad Európa Rádió őszinte hangja a vallás, az Isten, a teremtés és az öröklét dolgaiban, mint az 1990-ig erősen behatárolt pesti rádióadók istentiszteletei. Romániában a diktatúra elsőnek éppen az egyházakra tört, a magyar felekezetekre. Őket akarta elszakítani egymástól és mindegyiküket a magyarságtól, hogy aztán megsemmisíthesse a hitet, majd a nyelvet, amelyen az Isten szólott magyarul. Emlékszem, hogy helyi diktátorocskák az olyan készülékeket vadászták, amelyeken a rövid hullámú adásokat, vagyis az egyházi műsorokat is fogni lehetett. Művelődési otthonokban hivatalosan le is pecsételték ezeket a hullámsávokat. " Ártalmas propagandát terjeszt a Szabad Európa Rádió, megzavarja a kedélyeket" -magyarázták meg "jóindulatukat", amellyel meg akarták kímélni a rájuk bízott falut vagy várost a "fölösleges" töprengésektől, vagyis a hit és erkölcs kérdéseitől. Ezek a helyi potentátok bizalmasan hozzátették: nincs nékik elég bajuk a helyi lelkipásztorral, még Münchenből is jöjjön a prédikáció! Talán a Felvidéken volt a legkínzóbb a lelkiismereti szabadság gúzsbakötése. Még magam is meghökkentem ezen, noha Erdélyben hozzászokhattam a durva vallásüldözéshez. Somorján megcsodáltuk az öreg református templomot, híres műemléket, éppen dél volt, vártam, hogy fölöttünk a toronyban megszólaljon a harang. De nem szólalt meg. Nincs harangozó, mondta szomorúan a tiszteletes. Ezen a nagy településen nem akad senki, aki vállalná? Egy idős nyugdíjas talán, felelte még szomorúbban a ma-gyar pap, de az őszinte megmondta, hogy félti az unokáját. Szakiskolába szeretne beiratkozni, nem veszik fel, ha kiderül, hogy a nagyapja egyházi szolgálatban áll! Ezeknek a lappangó keresztényeknek /keresztyéneknek olyan volt a rádió hullámain érkező igehirdetés, mint a vetésekre hulló hajnali harmat: ezt sem lehet észlelni csak majd az aratáskor, betakarítás idején. Nélküle azonban kiszikkadnának a mezők. Mit jelentettek a rádióadók s így a Szabad Európa Rádió egyházi műsorai a keresztyén/keresztény magyaroknak a pártállami érvizedekben, ez majd az 1989-et követő esztendőkben mutatkozott meg, mikor ismét szabadon megteltek a templomok, tele torokból felhangzottak a zsoltárok, és a hívek úgy kezdték el megint vallásos életüket, mintha nem is szakadt volna meg soha kapcsolatuk Istennel. Ezt a modem missziós munkát főleg emigráns papok végezték a müncheni rádió hullámhosszán. Jórészük tizenöt millió magyar személyes ismerősévé vált, már a hangjuk színéről megismertük őket, igehirdetői stílusukról, béklyótalan gondolkodásukról, minden hívükért és minden magyarért vállalt felelősségükről. Havadtőy Sándorral együt szolgáltak Ábrahám Dezső, Bertalan Imre, Csordás Gábor és Rőczey Barnabás teljesen önzetlenül a nemzet és egyház érdekében. Beke György A könyv ára $18.00, posta költséggel $20.00. Megrendelhető az Erdélyi Bizottság pénztárosánál. A tiszta bevétel az Erdélyi Bizottság támogatására fordítódik. Havadtöy Sándor Vigasztaljátok népemet KOZDOK
