Székely Nép, 2001 (34. évfolyam, 47-48. szám)
2001-09-01 / 48. szám
gyárul a gyermekeikkel, mert ez megzavarja őket a román nyelv megtanulásában, és gátolni fogja az érvényesülésüket az iskola után. Klézsén, egy színmagyar csángó faluban szokássá lett, hogy pénzbírsággal sújtsák azokat a tanulókat, akik szünetekben, az iskola udvarán egymáshoz magyarul merészeltek szólni. Van-e olyan “sötét” hely Afrikában, ahol efféle állapotok még előfordulnának? Van-e olyan római katolikus templom a világon, ahol a második vatikáni zsinat megújító határozatai ellenére nem a helyi lakosság anyanyelvén mondanák a misét? Melyik nép tudná ép lélekkel kibírni hosszú időn át az ilyen nyelvi szolgaságot?! Kétfelé hasadt a moldvai csángók népi tömbje: a többség fokozatosan feladta önmagát, elrománosodott, a kisebbség azonban, mintegy 80 ezer lélek kitartott ősei mellett, és "lázadásaként" titokban őrizte anyanyelvét, magyar öntudatát. Pedig csángó földön mindig szörnyűséges volt az elnyomó román hatalom megtorlása. Mikor 1907-ben a királyi hadsereg leverte a parasztlázadást, amelyben nagy számmal vettek részt a Bákó környéki csángók is, Tóth Gyuri bácsi öreg csángót bosszúból a ló farkához kötötték és úgy hurcolták be a falujából, Lépszedről Bákóba, a megyeszékhelyre! Engedtessék meg itt egy személyes élményemet elmondanom. A hetvenes években gyakran jártam a moldvai csángók falvaiban. Magyar anyanyelvűnk oldotta fel közöttünk a kezdeti bizalmatlanságot Egy pohár borral, vagy akár kenyérrel és szalonnával minden vendéget megkínálnak, de azzal fogadtak igazán maguk közé, hogy valahonnan, egy öreg szekrény mélyéből elővettek egy még öregebb Bibliát, magyar Bibliát, s mint egy titkos ajánló levelet mutatták meg nekem. Feltört érzések Mindazok az érzések, amelyeket századok óta magukba: fojtottak, az 1989- es történelmi változások után kezdtek feltörni belőlük. A népek egyenlőségének, minden nyelv szabadságának a korszelleme elhatolt közéjük. Hitükhöz ragaszkodva, éppen ennek a hűségnek a jegyében követelték a magyar szót a templomokban és az iskolákban. A Iasi-i püspökség renegát papjai minden eszközzel, szép szóval és fenyegetéssel igyekeztek eltérítni őket a nyelvi követelésüktől. Válaszul a csángók magánházaknál kertekben gyűltek össze a Csíkból minden tiltás ellenére átjött katolikus papok miséjére. A tanfelügyelők átlátszó érvekkel, mélységes gonoszsággal igyekeztek elgáncsolni a magyar oktatás bevezetését az iskolákban. Pedig a csángók nem is az ötvenes években :fennállott magyar iskolák visszaállítását követelték, hanem csak azt, hogy "idegen nyelvként” tanítsák gyermekeiknek a magyart. A harc néha középkori módszerekkel folyik a magyar nyelv ellen. Klézse községben felbérelt suhancok és Bákóból érkezett román terrorlegények halomba hányták és meggyujtották a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ajándékaként kapott magyar tankönyveket. Lexikonok szerint az első könyvégetésre Alexandriában került sor, Krisztus előtt 47-48-ban. A legutolsóra pedig - kérdés, hogy az utolsó volt-é? - 1995 áprilisában, a moldvai Klézse községben! De a csángókat már ezzel sem lehetett megfélemlíteni. Lészped községben, ahol az ötvenes évek végén utolsónak maradt meg a magyar iskola, két "tanulatlan" helybeli csángó, Fazekas József iparosmester és Fehér Katalin háziasszony szabályszerű "magániskolát" nyitott. Házukba hívják a magyarul tanulni kívánó csángó gyermekeket, és a magyar ábécére oktatják őket. Pusztinán pedig sikerült kiharcolniuk a falusiaknak, hogy az állami iskolában az önként jelentkező diákok magyar oktatásban részesülhessenek. Egy helybeli születésű, Debrecenben egyetemet végzett tanár tanítja a magyar nyelvet és irodalmat. Mert örvendetes módon megjelent a színen a főiskolai végzettségű "bennszülött" csángó értelmiségiek, tanárok, közgazdászok, néprajzosok, jól felkészült és magyar öntudatú csapata. Ez a tény hatalmas erő a csángók nyelvi szabadságharcában! Nemzetközi visszhang Döntő fontosságú az a tény, hogy a csángók elkeseredett küzdelmének nemzetközi visszhangja támadt. Europa és a világ figyelő tekintete végre elérkezett a Kárpátok keleti partjaira. Zöld Péter álma, amely tudósítását megirtatta vele, a pozsonyi német lapban, most kezd teljesedni. A csángókérdés a nemzetközi porondra került, a román nacionalizmus minden ármánykodása ellenére. Talán mondanom sem kell, hogy mennyire fontos: az első ilyen lépést egy római katolikus pap tette meg, Nicola Girasoli pápai káplán. Az ő alapítványa - a történelmi jóvátételként is felfoghatjuk - anyagi támogatással segíti a csángókutatókat, jól dokumentált könyveket adott ki, angol és román nyelven, a csángók múltjáról és jelenéről. A könyveket egyébként Budapesten mutatták be, a teljes diplomáciai kar jelenlétében. Legfontosabb ebben az eseményben az, hogy a Nicola Girasoli alapítványánál megjelent könyvek vitán felül magyaroknak tartják a csángókat, eredetüket, nyelvüket, identitásukat! Európa Tanács És most - mint a bevezetőben mondtam - az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének állandó bizottsága Isztambulban tartott ülésén egyhangúlag elfogadta a romániai - moldvai - csángókról szóló jelentést. Szinte hihetetlen, egy-két évtizeddel ezelőtt egyszerűen elképzelhetetlen lett volna, hogy egy ilyen jelentés megszülethessék. A jelentéstevő, Tytti Isohookana-Asunmaa finn diplomata nemcsak széles látókörű, demokrata megyőződésű képviselőnőnek bizonyult, hanem a csángó kérdés jó ismerőjének és következetes, bátor embernek. Joggal mondhatjuk, hogy Wichmann György nemzettársa már Moldvába utazása előtt ismerte a csángók történetét, helyzetét. De meg volt az ereje is ahhoz, hogy kivédje a román nacionalisták furfangos csapdáit. Köznapian szólva, nem lehetett “átejteni”. Pedig megpróbálták, sokszor és sokféle módon. Az egyik csángó községben például találkozót szerveztek a finn diplomatával és a helyi "csángó vezetőkkel". így mutatták be a megjelent helybelieket. Csakhogy néhány kérdés és válasz után kiderült, hogy ezek a “csángók” egytől egyig románok voltak, minden bizonnyal a román hatóságok emberei, akik "igazolták", hogy minden rendben van a csángók körül, hiszen nincsenek is csángók, csak "elmagyarosodott románok". De Moldva Balkánhoz tartozik Végtelen és veszélyes naivság kell ahhoz, hogy azt higyjük: az egyhangúlag, tehát a román képviselők által is megszavazott jelentést és ajánlást minden további nélkül be is tartják. Moldva a Balkánhoz tartozik, és ott más a politikai erkölcs. Hónapokkal az isztambuli döntés előtt Bákóban megalakították a Dumitru Mártinas Római Katolikus Egyesületet, illetve a moldvai román csángók egyesületét. Már a névválasztás, vagyis a dilettáns történészre való hivatkozás jelezheti, hogy mit várhatunk ettől a két egyesülettől. Minden eszközzel fokozódni fog a csángók elrománosítása, illetve “maguk a csángók” nyilatkoznak majd arról, hogy ők románok, hagyjanak nekik békét a "magyar revizionisták", ne zavarják meg a lakosság nyugalmát Moldvában. A hivatalosságok pedig megbántot ártatlansággal hivatkoznak a népszámlálási adatokra, amelyek csak néhány ezer magyart mutattak ki Moldvában. A jelentést készítők tisztában vannak a századok óta divatozó gyakorlattal, az összeírások nemzeti mutatóinak meghamisításával, ezért külön tanácsba adták: "Különös figyelmet kell szentelni a csángó kisebbség korrekt összeírására a következő népszámlálás alkalmával.” E vonatkozásban lenne egy tiszteletteljes javaslatom. Mivel a csángók összeírása terén mindeddig a tudomány csupán egyetlen tárgyilagos felmérést fogad el, Bandinus bosnyák érsekét 1648- ból, az igazság kiderítésére és a világ lelkiismeretének megnyugtatására ezúttal is kkvül álló személyeket, akár egyházi méltóságokat kellene felkérni a csángóföldi népszámlálás megejtésére. Tudatosan írtam: a világ lelkiismerete. Az EuropaTanács állandó bizottságában elfogadott jelentés, első ízben a történelemben, az egész világ közvéleményére ruházta a felelőséget a moldvai csángó-magyarok "egyedülálló középeurópai örökségének" megmentéséért. Vajon a világ fel van-e készülve erre? 5 oldal
