Székely Nép, 2001 (34. évfolyam, 47-48. szám)
2001-09-01 / 48. szám
Wichmarm ideérkezésekor a finnnyelvtudomány világviszonylatban is igen jelentős teljesítményeket mutatott fel, és “hatalmas lépéssel vitte előbbre a csángó nyelvjárs kutatás ügyét is.” Noha az 1907 tavaszán kitört romániai parasztfelkelés miatt félbe kellett szakítania kutatásait, szintén Szabó T. Attila összegezése szerint: “kevés népnyelvkutató célkitűzése valósult meg olyan teljesen, mint a Wichmanné.” Kölcsön szavak Felbecsülhetetlen fontosság] témánk szempontjából, a csángók magyarságának bizonyításában az a tanulmánykötet, amelyet Márton Gyula kolozsvári professzor adott ki 1972-ben A Moldvai Csángó Nyelvjárás Román Kölcsönszavai címmel. Ugyanis a csángók nagyon sok románból átvett jövevényszót használnak mindennapi beszédükben, ezért aztán a nyelvészetben kevésbé jártas vagy éppenséggel teljesen járatlan könnyen feltételezhetné, hogy ez nem is magyar beszéd, hiszen lámcsak, alig van mondat, amelyben egy vagy több románból átvett szó ne szerepelne. Igen ám, de a nyelvi kölcsönhatás, vagy ilyen esetben, mint a Moldvai magyarság nyelvileg elszigetelt helyzete, a nyelvi hatás szükségszerű velejárója a nyelvek életének. A moldvai csángók, századok óta élnek románok között. Ősi nyelvállományukon kívül újabb és újabb szavakra volt szükségük a változó világ fogalmainak megnevezésére. Az ipar, a kereskedelem, a közigazgatás, a katonáskodás a csángó nyelvjárásban lassan mind-mind meg-honosította a maga románból átvett kifejezéseit. Ne feledjük, hogy eközben a magyar nyelvben végbement Kazinczyék nyelvújító mozgalma, amely éppen a szűkké vált szókészletet nyitotta meg a modem kifejezések előtt. A moldvai csángók azonban vagy belső szóteremtéssel alkottak szavakat maguknak az új fogalmakra, vagy átvették a készen kapott román szavakat és azokat saját nyelvük, a magyar nyelv törvényei szerint a beszédükbe illesztették. Márton Gyula 273 román jövevényszót irt össze, az élet minden területéről, ami önmagában nagyon hosszú és erőteljes nyelvi hatást mutat. De nagyon fontos, hogy nem gépies átvételekről volt szó; az átvevők csak akkor folyamodnak román jövevény szavakhoz, ha ismert szavaikkal a felbukkanó új fogalmakat nem tudják biztonságosan megnevezni. így például a ház szót minden csángó-magyar faluban értik, használják, de a ház részeinek megnevezésére már sok román jövevényszót hívnak segítségül. Ezért állapíthatta meg Márton Gyula, hogy “a legfontosabb, alapvető fontosságú fogalmaknak a legtöbb esetben eredeti nevét használják a csángók ma is, a román kölcsönszók inkább a részletjelenségekre vonatkoznak.” A román jövevényszavak többsége, mintegy 80 százaléka főnév, de a többi szófaj is képviselve van, kivéve a számneveket, a névelőt és a névutót. Egy nyelvjárásra (egyáltalán a nyelvekre) mindig igen jellemző az igék eredete, hiszen mindennapi beszédünkben az ige a mondat lelke, a mondat motorja, amely dinamizálja. Az ige önmagában is megél, önmagában is képes mondatot alkotni. A moldvai csángó nyelvjárás román jövevényszavai közül 2000-2100 a főnév és csak 220 az ige. Alig több, mint egytized. A legfontosabb emberi cselekvések, állapotok jelölésére a csángó ember magyar szavakat használ. Összegezve: a román nyelvi hatás nem érintette lényegesen a mondattani rendszert, a nyelvjárás hagyományos szó alkotási módját - rendkívül gazdag például a csángó-magyar nyelvjárás képzőrendszere -, a csángó magyar beszéde tehát a maga sajátos törvényei szerint él, fejlődik, alkalmazkodik a változó körülményekhez, és mindenképpen nagy vitalitását, életerejét mutatja, a sok százados nyelvi együttélés keretében is. Rövid demokrácia Magyar oktatás Az a néhány esztendő, 1945 után, mikor a kolozsvári magyar nyelvészek szabadon gyűjthettek a moldai csángó földön, egyben a helyi magyar iskolai oktatás megindulásának időszaka volt. Pontosabban: az újraindulásé, mivel a 18. század végén a már emlegetett Zöld Péter magyar iskolát állított, fel az északi csángók központjáben, Szabófalván, és ez az iskola jó ideig eredményesen működött. Ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy a moldvai csángók földrajzilag két nagyobb csoportra oszlanak: az északi csángók Románvásár körül élnek, néhány faluban. Itt most zajlika nyevváltás szomorú folyamata. Szabófalván született és élt a moldvai csángók egyetlen népköltője, Lakatos Demeter, aki román helyesírással, de magyar nyelven verselt. (Soha nem járt magyar iskolába) Bákó városának környékén élnek a déli csángók, náluk őrződött meg máig legjobban a magyar nyelv. E két nagyobb csoporton kívül találni csángó kirajzásokat, magányos szigeteket távolabb is, még Dobrudzsa tartományban is, a Fekete tenger mellékén. Továbbá csángók élnek a Háromszékről átvezető ojtozi szoros keleti torkában, Pusztinán és környékén. Talán itt a legerősebb a csángó identitástudat és anyanyelvi igény. Az egymással földrajzilag nem nagyon érintkező csángó vidékek lakóinak magyar beszédét néhány, egyébként jelentéktelen nyelvjárási sajátosság különbözteti meg egymástól. Zöld Péter magyar iskolájának elsorvadása után, századokon át nem volt egyetlen magyar iskola sem Moldvában. Pedig a műszaki haladás, a társadalmi fejlődés akkor követelte volna meg igazán a csángók nyelvi gyarapodását. Az 1945-öt követő “demokratikus időszakban" a Magyar Népi Szövetség élt az alkalommal, és hozzálátott a magyar iskolahálózat felépítéséhez. A 20. század negyvenes éveinek végén egymás után nyitották meg kapuikat a magyar iskolák. Mintegy száz magyar elemi létesült, jószerint négyosztályosak, és magyar tagozat nyílt Bákó városában, az állami tanítóképzőben. A pedagógusokat Erdélyből toborozták, de a magyar tanítóképzés megindítása éppen azt a távlati célt szolgálta volna, hogy az iskolák számára fokozatosan helyi, csángó tantestületet neveljenek ki. Gyökeres fordulat Csakhogy a kisebbségi kérdés kezelésében az 1947-es párizsi békeszerződés aláírása után gyökeres fordulat következett be Romániában. Immár Erdély birtokába jutva, a román kommunista párt nem támogatta tovább a magyar iskolák, intézmények fejlesztését, hanem hozzálátott az elsorvasztásukhoz. Ezt azonban kellő fondorlattal tette, és így Erdélyben egyideig még nem mutatkozott meg ennek az irányváltásnak a veszedelme. Annál inkább Moldvában. Ott lépett fel legelőbb és legnyiltabban a románosítási politika. 1957-re már csakegyetlen magyar tannyelvű, négyosztályos elemi iskola maradt meg, Lészped községben. Itt a falu lakosai annyira ragaszkodtak a magyar oktatáshoz, hogy - mivel a román iskolából kiszorították őket, - önkéntes munkával új hajlékot emeltek a magyar iskolának. De hamarosan ez az utolsó magyar iskola is "átalakult”, román tanítási nyelvűvé vált. Az a néhány makacs, csángó szülő, aki ragaszkodott gyermeke magyar nyelvű iskoláztatásához, fiát, leányát kénytelen volt átvinni valamelyik székely földi iskolába. Ezért a gyér számú csángó magyar értelmiségiek javarészben Székelyudvarhelyen érettségiztek. Román nacionalizmus Csángó földre ráborult a román nacionalizmus sötét éjszakája. Megszólhatnók-e azokat a csángókat, akik ebben a reménytelen helyzetben feladták a küzdelmet, és ha lélekben teljesen nem is, de külsőleg, a világ előtt románokká lettek? Hiszen már a föld sem volt az övék, ami századokon át bizonyos függetlenséget biztosított számukra. A kolhozokban románok lettek a vezetők, mérnökök, állatorvosok, a faluban a tanítók, az orvos , a községháza tisztviselői. Magyarul hiába szóltak volna hozzájuk: nem értették a nyelvüket. Jellemzővé lett a kétlelkűség, a kapujukon kívül románoknak mutatták magukat, különösen a hivtalos tekintetek előtt, de a kapujukon belül, egymás között magyarul beszéltek továbbra is. A templomi prédikációt románul kellett végighallgatniuk, de odahaza nagyon sok házban ott volt a magyar Biblia, régtől őrzött, szakadozott példány, vagy új kiadás, amit pesti diákók csempésztek, be Csángó földre. (A román vámosok, rendőrök jobban vadásztak ezekre a Bibliákra, mint a kábítószerre.) Nyilván, a román hivatalosságok is felismerték ezt a kettősséget, főleg a pedagógusok, és házról házra járva figyelmeztették a csángókat, hogy odahaza, egymás között se beszéljenek ma-4 oldal
