Székely Nép, 2001 (34. évfolyam, 47-48. szám)
2001-04-01 / 47. szám
SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 34.évfolyam 2001 április 47. szám DUKA«* ÉRDÉL Y [ Balogh Sándor, Ph. D. Az új ezredév küszöbén, mikor Európa /\ vezető államférfiai arról tanácskoz- Z Ynak, hogy “kiterjesszék” Európát, van egy terület a délkeleti tájon, amelynek hovatarozása súlyos vita tárgyát képezi. Magyarországon kivül fekszik Erdély, melynek ezeréves kapcsolatát Magyarországgal és Európával megszakította a Versailles-i és a Trianon-i békekonferencia. Elválasztották Erdélyt Magyarországtól és hozzácsatolták a mindössze hatvan éves Romániához. Miután felmerült Romániának a NATO és Európai Unió tagsága, a kisebbségi kérdés előtérbe került. Azok, akik Romániának a tagságát szorgalmazzák, elárasztották a sajtót olyan hírekkel, amik Romániának a kisebbségi kérdésben elért sikereit hangoztatják. Sajnos azonban ezek az állítólagos sikerek túlzottnak tűnnek még román szemszögből is, különösen ha hozzámérjük azokhoz a magyar sikerekhez, amivel századokon keresztül kezelték a kisebbségi ügyeket országszerte és különösen Erdélyben. A magyar korona jogszabálya elrendelte, hogy a nemzetiségeket egyenrangú polgárokként kell kezelni, Szent István király fiához intézett intelmeihez híven. Mindez addig tartott, amig az osztrák Habsburg királyi ház fel nem buzdította a nemzetiségeket a magyarok ellen, az oszd meg és uralkodjál elve alapján. II. József, a kalapos király, /1780-1790/ nem volt hajlandó megkoronáztatni magát a magyar koronával, a nemzeti egység szimbólumával, hogy ne kelljen magát alávetnie a magyar alkotmány és a nemzetiségeket rendező jogszabályoknak. Későbbi utóda, Ferenc Ferdinánd trónörökös, szintén úgy tervezte, hogy nem koronáztatja meg magát és nem esküszik fel a magyar alkotmányra mindaddig, amig Magyarországot fel nem osztja és nem adja át darabjait a felbújtatott nemzetiségeknek, közöttük Erdélyt Romániának, mint ahogy az meg is történt a trianoni békeszerződés alapján. így még Trianon nélkül is Magyarország sorsa hasonló lenne a maihoz, ha Ferenc Ferdinánd lépett volna a trónra, Ferenc József utódjaként. Neki az volt a célja, hogy úgy Romániát, mint Szerbiát a Habsburg birodalomhoz csatolja. Amint Románia sikere az erdélyi magyarság kárára történt, Ferenc Ferdinánd terve is Magyarország kárára lett volna. Az lett a végzete, hogy nagy Szerbiát is a birodalmához kívánta csatolni, de a szerb nacionalisták, akik ellenezték ezt, merényletet követtek el ellene és megölték. Nagy különbség van azonban egyrészt a magyar, másrészt a román, szerb és szlovák államalapitás között.A magyarok többnemzetiségű államot kívántak építeni, a magyar korona békés “együttélés” elve alapján. A románok és a többi Trianon által megajándékozott nemzetek kizárólag szerb, román és szlovák nemzeti államot építettek, melyben a domináló nemzet érvényesülhet a többi nemzetiségek kárára. Követték a Habsburg módszert, mely szerint egy nemzet érvényesülhet csupán a más nemzetségek ellenében. Az ilyen soviniszta államban nincs helye a nemzetiségeknek. A legszélsőségesebb tisztogatást folytatják a nemzetiségek erőszakos kiirtása, beol-vasztása, megfélemlítése és kiűzése utján, mindezt a 20. és most a 21. századi nemzetépités szerint. Az erdélyi költő fejezte ezt ki a legtalálóbban, mikor a románokat, akiket a magyar állam századokon keresztül befogadott és megvédett, a kakuk madárhoz hasonlította, amelyik tojását más madarak fészkébe helyezi. A kikelt kakuk fióka pedig kiszorítja a meleg fészekből mostoha testvéreit, és egyedüli túlélője lesz a fészeknek. Ez nem csupán magyar panasz, hanem a moldovai románok panasza is. Szeretném dicsérni a román “nemzetépitést” a gyűlölt Ceausescu kivégzése után, de sajnos az egyre gyérülő erdélyi magyar kisebbség továbbra is súlyos elnyomás alatt él, minden hírverés ellenére. Több kötetre terjed azoknak az atrocitásoknak a felsorolása, amivel megsértették az emberi jogokat, a Helsinki Határozatot, amik 1975-ben a határok biztosítása fejében kívánták megerősíteni a Szovjet blokkban az emberi jogokat. A Helsinki Határozat értelmében, amennyiben az emberri jogok, beleértve a kisebbségi jogokat is, nincsenek tiszteletben tartva, a határok biztosítása sem érvényes. A Dák-Római elmélet. A román nacionalizmus ideológiai alapja a Dák-Romai kontinuitás elmélete. Tárgyilagos nyugati történészek ezt az elméletet téves fabrikácónak nyilvánítják. Még a román nyelvészek is, közöttük I. Coteanu, elvetik ezt az elméletet, mondván, hogy a román nyelv olyan nyelvtani formákat használ, amik a latin nyelvben Dák ország római megszállása idején nem léteztek, ezért a román nyelv eredete sokkal későbbi, és az adriai partokon fekvő Illériára vezethető vissza. A szokványos ma-gyarázat az volt, hogy a dák törzsek az erdők mélyén, barlangokban húzódtak meg ezer esztendőn keresztül, hogy mentsék életüket a bevándorlók elől. A román kormány most ezt a hihetetlennek tűnő magyarázatot egy új állítással módo-sitotta. A kormánynak nem is tűnt fel, hogyez az újabb állítás még az előbbinél is hihetetlenebb. A kormány új felfogása, ami a Nemzetiségek Védelmére Felállított Konvenció keretében jelent meg /Minerales web site, 3-15-00/ a következőket állítja: “Az etnikai-kulturális együttélés vezetett a román nép ki-alakulásához, ami a 9. század és a 10. század elejéig tartott; ez az az idő, ami alatt a román nép fejlődése megvalósult. A 9. és a 13. század között jöttek a magyarok Közép-Európába és alapították meg a Magyar Királyságot. Erdélyt fokozatosan foglalták el Eszak- Nyugat irányból a 9. és a 13. század között a román politikai és katonai erőkkel folytatott harcokban. Erdély önálló autonom tartomány lett a Magyar Királyságon belül...” Az igazság az, hogy nem volt “román politikai és katonai erő” sem Erdélyben, sem sehol a magyar honfoglalás idején. A Colin Mc Evedy hiteles térképe szerint, /Penguin Press of Medieval History/, úgy mutatja Erdélyt, mint a Magyar Fejedelemség szerves részét 930-tól kezdve századokon keresztül. A hazugság állítása azonban 1. oldal
