Székely Nép, 1994-1995 (26. évfolyam, 38. szám)
1994-1995 / 38. szám
r SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 26. évfolyam 1994/95 tél 38. szám Lőte Lajos Egy elintézetlen ügy Közép-Európában ——— TRIANON ■ Ezt a tanulmányt eredetileg a Carpathian Observer számára amerikai és más magyarul nem tudó olvasóink tájékoztatására angolul írtam. Sokan lehetnek közöttük, akik nem is tudják, hogy a Trianon előtti Magyarország középhatalom volt Európában, sőt mint az Osztrák—Magyar Monarchia része, nagyhatalom. Később rájöttem, hogy magyar honfitársaink figyelmét is jó ráirányítani a trianoni tragédiára, mely még mindig egyik fő problémája a mai magyar nemzetnek. Sajnos, semmi sem mutat abban az irányban, hogy a trianoni országcsonkítás múlóban lenne, dacára annak, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia megszűntek. Ezért megkértem Böszörményi Sándor barátunkat, fordítsa magyarra a cikket, hogy közölhessük a Székely Nép legközelebbi számában. Az avatatlan és az újság és televízió híreire támaszkodó külföldi polgárt meglepetésként fogja érni az a tény, hogy a többnemzetiségű volt Jugoszláviában a szerbek, horvátok, szlovének, bosnyákok és albánok mellett szépszámmal magyarok is élnek. E sorok olvasója csodálkozva fogja kérdezni, hogy vajon miért vándorolt ki többszázezer magyar Jugoszláviába, egy balkáni országba, ahelyett, hogy otthon maradt volna Magyarországon, fejlettebb kultúrájú fajtestvérei között. A kérdés jogos lenne, ha valójában így történt volna. A tény azonban az, hogy a magyarok sohasem vándoroltak ki Jugoszláviába. Ellenkezőleg, a szerbek telepedtek le Magyarország akkori déli részein, a törökök elől menekülve. Ennek következményeként Magyarország déli része a Dél-Szláv királyságnak, a későbbi Jugoszláviának lett odaítélve az első világháborút követő versailles-i—trianoni „békekötésben”. Nehéz elképzelni, hogy minden előzetes adatszerzés nélkül, mi késztette a győztes hatalmakat erre a fontos területet érintő döntésre. Nemzetiségi alapon történő megfontolás nem képezhette az okot, mivel a szerbség csupán harmadrészét tette a kérdéses terület lakosságának, míg a magyarok és németek alkották annak többi részét. Az osztrák Habsburg uralkodók telepítették be az utóbbiakat a magyar Délvidékre, a 150 éves török uralom alatt EBBEN A SZÁMUNKBAN: Lőte Lajos: Egy elintézetlen ügy Közép-Európában (Trianon)..... 1 Tiltakozunk a magyar kormány tervezett alapszerződései ellen: Lőte Lajos levele Horn Gyula miniszterelnökhöz................... 6 A magyar kormány válasza........................................................ 7 Új alelnökünk Fésűs Erzsébet............................................................ 7 Köszönjük az adományokat............................................................... 7 Debreczeni & Associates jelentése az 1993. évről............................ 7 Fésűs Erzsébet: Kibővült az erdélyi diákakció................................. 8 súlyosan veszteséget szenvedett magyar lakosság pótlására. A pusztulás itt volt a legnagyobb, mivel a török innen vonult ki legkésőbb. A 17. század végén az ipeki szerb pátriárka azzal a kérelemmel fordult a Habsburg uralkodóhoz, hogy engedélyezze 40000 szerb letelepülését a már felszabadított Délmagyarországon, akik menekülni akartak a még mindig török uralom alatt nyögő Szerbiából. Kérésük teljesült. A nemzetiségi arányszám jelentősen billent a szerbek javára a második világháború után, amikor is Jugoszlávia a Szövetséges Hatalmak potsdami döntése alapján kiűzte a többszázezernyi németséget a Délvidékről és helyettük szerbeket telepített be Ószerbiából. A Délvidék „szerbesítését” hatékonyan segítette az is, hogy a szerbek 40000 magyart öltek meg ugyancsak a második világháború után. Szörnyű rémtett, melynek kevés figyelmet szentelt a világsajtó a második világháború utáni időkben. Nem is lett volna „ildomos” és megengedett nyíltan megvádolni a győztesek oldalán menetelő szerbeket, Oroszország hagyományos barátját a szovjet uralom alatt nyögő magyarság részéről. A szerencsétlen bosnyákokkal valló bánásmód nem az első „faji tisztogatása” (ethnic cleansing) a szerbeknek. Az elnyomás, melyben a szerbek a Jugoszláviába került magyarokat részesítették a két világháború között, sokat közülük arra kényszeritett, hogy elhagyja az országot és a tengerentúlra vándoroljon. Ha tehát a szerbek azzal dicsekednek, hogy a hajdani Bácskában és Bánátban (Vajdaság, szerbül Vojvodina) többségben vannak, ezt tisztán az első világháborúban győztes hatalmaknak köszönhetik, akik odaajándékozták nekik a magyar Délvidéket, ahol ők aztán soviniszta politikájukat korlátlanul folytathatják. Jugoszlávia széthullása és az azt követő harci cselekmények még csak súlyosbították a magyarság helyzetét. Belgrád előszeretettel hívja be katonai szolgálatra a fiatal magyarokat, ahol azokat rendszerint a leghevesebb harcokba vetik be. Természetesen a fiatalok úgy érzik, hogy önző szerb érdekekért kell életüket kockára tenni, s ezért, ha lehet, átszöknek Magyarországra, hogy elkerüljék a frontszolgálatot. Igaz ugyan, hogy ők is szerb állampolgárok, de ezt az állampolgáságot Trianonban kényszerítették rájuk, és mint magyarok az összmagyarsággal éreznek szellemi és sorsközösséget. A Boszniában dúló balkáni háború óta a szerbek részéről a magyarságra gyakorolt nyomás csak fokozódott. Ezrével menekültek és menekülnek most is a magyar családok a szomszédos Magyarországra, félve a szerb kormány egyre erősödő magyarellenes magatartásától és a Vajdaság szerb népének gyűlöletétől. Ez kiváló alkalom a szerb teijeszkedési eszme előbbre vitelére, amennyiben az üresen hagyott magyar házakba és birtokokba szerbeket költöztetnek be, jóllehet azok magyar tulajdonosai
