Székely Nép, 1993 (25. évfolyam, 37. szám)

1993-11-01 / 37. szám

r SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 25. évfolyam 1993. november 37. szám BŰNÖS TRIANON Egy Erdélyből Cleveland ba érke­zett ifjú magyar emigráns az egyik román egyházközséghez fordult támo­gatásért, és nem egy magyarhoz. Egy amerikai magyar család beszün­tette egy Erdélyből jött magyar család támogatását, mert otthon rendszere­sen románul beszélnek, és nem ma­gyarul. (Az erdélyi családnak jó ma­gyar neve van). Egy szilágysági magyar üzletember panaszkodott egy magyar gyűlésen, mert nem volt magyar iskola a hely­ségben. Aztán megnyílt egy magyar osztály, és be lehetett íratni a magyar gyermekeket ebbe az osztályba,de ez a panaszkodó magyar ezt már nem tette meg. Félt, hogy az üzlet rovására megy, ha gyerekei magyar iskolába járnak Egy dél-szlovákiai magyar fiatal asz­­szony rokoni látogatásra érkezett Ame­rikába. Szépen beszélt magyarul, de írni-olvasni már csak szlovákul tudott. Jó húsz éves hír az, ahogy egy Maros menti nagyközségben az erős magyar kisebbség hozzá állott a ma­gyar nyelvű oktatáshoz. A családok egy negyede aktívan propagálta a gye­rekek magyar iskolába járatását. A másik negyed határozottan állást fog­lalt a román iskolák mellett, mert, mint mondták, a gyermek jobban tud előrejutni az életben, ha román iskolát végzett. A magyar családok zöme, azaz a fele, bizonytalan volt, és a két aktivista csoport propagandája alap­ján határozta el, hogy gyerekeit ma­gyar vagy román iskolába járassa. (A végeredmény nem ismeretes.) Ki tudja hány hasonló eset történik és történt a valóságban Erdélyben, a többi elszakított területen és az emig­rációban. Ügy hisszük, reméljük, hogy számuk a magyarság fennmaradását nem veszélyezteti. DE vigyázat! Pon­tos statisztikai felmérés nem történt. Becslésünk csak becslés marad. Ha hibáztatunk valakit, akkor első­sorban a kifogásolt jelenségek elköve­tőit kell hibáztatnunk. Bár előttünk ismeretlen körülmények kétségtelenül felelősek az elmagyartalanodás esetei­ben, de az egyén magyar hűsége, öntu­data erősebb kellene legyen, mint a körülmények befolyása. Az azonban biztos, hogy van egy egyetlen főbűnös, a magyartalanodás okozója és egyáltalán lehetővé tevője. Ez a főbűnös Trianon, a kegyetlen, igazságtalan és hatalmas történelem formáló erő, mely 1947-ben, a párizsi békében a világ akkor két legnagyobb hatalmának az utólagos aláírásával még jobban megerősödött. A több mint 70 éves tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a Trianonban elszakított magyarság az utódállamok egyikétől sem élvez olyan fokú kisebbségi jo­gokat, amelyek nemzeti fennmaradá­sához szükségesek lennének. Sőt el­lenkezőleg, az utódállamok kormá­nyai olyan intézkedéseket hoztak, és ma is hoznak, amelyek a kisebbségben élő magyarság beolvasztását célozzák. A jelenlegi magyar kormány min­dent megtesz, hogy az utódállamok kormányait megnyugtassa békés szán­dékairól, és arról, hogy semmilyen igénye nincs az elszakított területek visszaszerzésére, csupán a magyar ki­sebbségek emberi és nemzeti jogainak tiszteletben tartását várja el. Nincs tudomásunk arról, hogy a román, szlovák és szerb kormányok, úgy mond, meghálálnák Magyaror­szág békés szándékait. Sőt a kis en­tente rémképe is megjenik a Kárpát medence egén. Szlovákia és Románia valamiféle megegyezést kötöttek. Szin­te szerencse az, hogy a Kárpátalja nem szlovák, hanem ukrán kézen van, s így Szlovákiának nincs közvetlen földrajzi kapcsolata Romániával. (Természete­sen a legjobb az lenne, ha Kárpátalja magyar kézen lenne, mint ahogy volt ezer éven át.) A szerb kormány meg­szüntette a Bácska-Bánság (most Voj­vodina) autonómiáját. Ki tudja milyen sors vár az ottani mintegy 4—5 száz­ezernyi magyarságra most, és a még mindig dúló Balkán háború után. Szlovákiában a magyar többségű helységek magyar útitábláit leszerelik. Míg Bácska-Bánságban újabban el­rendelték a magyar nevű útitáblák leszerelését, és helyettük csak a ciril betűs szerb helységneveket szabad használni. Ugyanígy van Kárpátalján is azzal a lényeges különbséggel, hogy ott a latin betűs magyar helységne­veket is ki szabad tenni. Kárpátalja kivételével a többi elszakított területen a magyarság üldözött vadként él, nemzeti jogainak elismerése nélkül. Nem kétséges, hogy az elszakított magyarság fennmaradása, azaz ma­gyarnak maradása csak akkor bizto­sított, ha ezek a müliók Magyaror­szágon laknak. Ehhez az országhatá­rokat újra meg kell határozni a Kárpát medencében. Nem gondolunk itt az 1919 előtti határok visszaállítására. De minthogy a trianoni béke is olyan határokat (Folytatás a 2. oldalon) EBBEN A SZÁMUNKBAN: Bűnös Trianon.................................... 1 Legújabb erdélyi hírek........................ 2 Dr. Havadtőy Sándor: Magyarország és Erdély 1993 őszén........................ 3 Búcsúzunk............................................. 4 Lőte Lajos: Magyar iskolák Erdélyben az 1992/93-as tanévben................... 5 V. L.: Szerb agresszió vs. magyar félénkség.............................. 6 Köszönjük az adományokat............... 7 Erdélyi segélyakciónk.......................... 7 Lőte Lajos: Néhány szó a Carpathian Observerről............... 7 Debreczeni & Associaties jelentései 1991 és 1992-ről................................ 8

Next

/
Thumbnails
Contents