Székely Nép, 1992 (24. évfolyam, 36. szám)
1992-10-01 / 36. szám
4. oldal SZÉKELY NÉP lamos elemekből. Általában egy alacsony szellemi színvonalon álló tömeg, alkalmas talaj a betegesen túlzott nacionalista eszmék befogadására. Ezen csoportok leghirhedtebbje a Vatra Romaneasca. Magatartásukra mi sem jellemzőbb, mint az általuk minden emberséges érzést kigúnyoló követelésük a romániai magyar kérdés megoldására: kiűzni őket Erdélyből, vagy legyilkolni mind egy szálig. Nem tudunk olyan román mozgalomról, melynek valaha is a nemzeti kisebbségek védelme lett volna a célja, ahogyan azt számos egyezmény és határozat rendelkezései megkívánják, bár azokat Románia is aláírta. 5. Jellemző fényt vet a jelenlegi román gondolkodásmódra az az időnként fel-felbukkanó hír, hogy ismeretlen személyek 150,000 dollár vérdíjat tűztek ki Tőkés László püspök meggyilkolására. A románoknak még emlékezniük kellene, hogy a romániai forradalmat éppen a püspök hősies ellenállása, mellyel a „securitate” túlkapásaival dacolt, robbantotta ki Temesvárod. A románok hálával tartoznak neki, aki az ő szabadságukért is küzdött. Micsoda rút hálátlanság, hogy ezt az embert akarják megfélemlíteni, vagy megölni. Egyik szégyenteljes cselekedetük, többek között az is, hogy a püspök otthonát jóformán naponta gyűlölködő mázolmányokkal rondítják tele. A belbiztonság közegei nem sok hajlandóságot mutatnak arra, hogy ezen bűncselekmények tetteseit valaha is megtalálják. 6. Az új román alkotmány-tervezet jellemzi a hivatalos Románia álláspontját kisebbségeit illetőleg. A tervezet például megállapítja, hogy ,.mindenpárt, melyet nemzetiségi, vallási, vagy anyanyelvi alapon létesítettek, törvényellenes”. (Ilf II. rész, 15. szakasz) Mondanunk se kell, hogy ez a korlátozás sérti a nemzeti kisebbségeknek a demokráciákban biztosított szabadságát. A tervezet továbbá kimondja, hogy ,,A törvény tilt és megbüntet minden faji (nemzetiségi) elkülönítésre való törekvést”. (II/ II. rész, 9. szakasz) Véleményünk szerint ez a rész is jellemző módon mutatja azt a román szándékot, mely minden eszközt megragad, hogy nemzeti kisebbségek jogos tevékenységét korlátozza és teljesen semmibe veszi azt a természet-adta különbséget, mely nemzetek, így a román és magyar nép között is létezik. Nyilvánvaló célja ennek az alkotmány-tervezetnek az, hogy ezt a nemzetek közötti különbséget eltüntesse s ezáltal a magyarság erőszakos beolvadását a román nemzettestbe elősegítse. Ez kimeríti a kisebbségek ellen irányuló kulturális faj-irtás fogalmát. A nemzetiségi alapon való „elkülönítés” nem képezhet tiltott és büntetendő cselekményt egy demokráciában. Ez, ha meg lenne szavazva azért is jelentene veszélyt a romániai magyarságra nézve, mert nem határozza meg világosan, hogy mit ért az „elkülönítés” alatt. Vajon a romániai magyarság jogos követelése, hogy a Ceausescu uralma alatt teljesen felszámolt magyar iskola-rendszer helyre legyen állítva úgy, ahogy az megsemmitése előtt létezett, tiltott „elkülönítés”-e? Vitathatatlan tény, hogy a román és magyar két különböző nép. Mindkettőnek más és más a nyelve, kultúrája, hagyománya és történelme. Ha a magyarok nem élhetnek kulturálisan magyarságuknak megfelelően Romániában, akkor annak veszélye fenyeget, hogy előbb-utóbb elvesztik nemzeti azonosságukat. Kétségtelen, hogy nem ez volt a trianoni békekötés célja, melyet az Egyesült Hatalmak (az Egyesült Államok kivételével) létre hoztak az első világháború befejeztével s amely Romániának juttatta Magyarország egész keleti részét Erdéllyel együtt. Minden erre vonatkozó nemzetközi egyezménynek az volt a célja, hogy a nemzeti kisebbségeket az uralkodó többség túlkapásai ellen megvédje. Románia mindezeket az egyezményeket aláírta. Sajnos, ez az ország hírhedtté vált azáltal, hogy aláírásával fogadott kötelezettségeit nem vette semmibe se. Ion Iliescu, Románia elnöke, a BBC (angol) rádióban ez év márciusában elhangzott beszédében a következőket jelentette ki a románia magyar közoktatásra vonatkozólag: „Nincs szándékunkban korlátozni az anyanyelv használatát az iskolákban, a műveltség fejlesztésében és a közéletben.” Sajnos a román parlament oktatás-ügyi törvényjavaslata, mely megtiltaná a kisebbségeknek a saját anyanyelvükön való tanulást, jogos aggodalommal tölti el a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget a romániai magyarság jövőjét illetőleg. 7. Az erdélyi magyarság szellemi életének nevezetesebb eseményei: a. Petőfi Sándor szobrát leplezték le Margittán február 2-án. A Magyar Demokrata Szövetség helyi csoportja, melynek ebben a 20,000 lakosú városban 4000 tagja van, rendezte az ünnepélyt, melyen 5000 személy vett részt. Petőfi Sándor (1823—1849) a 19. század legnagyobb magyar lírai költője. Margittá kis városka Nagyváradtól 30 mérföldnyire van, melynek román nemzetiségű polgármestere nem fogadta el az ünnepélyre szóló meghívást. Az ünneplő közönség meleg szere* tettel fogadta a megjelent Tőkés László püspököt. A szobrot Kiskőrös (Magyarország), Petőfi szülővárosának polgármestere leplezte le. A nagy költő hősi halált halt az 1848/49-es magyar szabadságharcban Segesvárnál Erdélyben. Ünnepi beszédében Tőkés püspök a következőket mondotta: ,, Kiskőrös polgármestere itt van velünk, Margittá polgármestere azonban nem vesz részt ünnepünkön. Ha majd a magyar és a román polgármester együtt fog megjelenni ilyen alkalmakkor, akkor fog a valódi demokrácia megvalósulni Romániában. ” b. Csíkszeredán közel 20,000-en tüntettek a nép (magyar) nyelvén történő tanítása mellett március 9-én. A helybeli Magyar Demokrata Szövetség elnöke szerint: „Alapvető emberi jog, hogy a kisebbségek saját nyelvükön való oktatásban részesülhessenek. ” c. Székelyudvarhelyen március 11-én a szülők tiltakoztak az ellen a román törvényjavaslat ellen, mely megtiltaná a kisebbségeknek az anyanyelvi iskolázást. d. Nagyszalonta, ez a 20,000 lakosú, Nagyváradtól 20 mérföldre délre fekvő város, március 7-én hódolt egy másik nagy, lírai és epikus magyar költőnek, Arany Jánosnak, aki ebben a városban született 1817-ben. 5000-6000 ember vett részt a szertartással egybekötött ünnepélyen. Erdély és Magyarország különböző részéből gyűltek össze, hogy leróják tiszteletük adóját a nagy költő emléke előtt. Sokan 10 hosszú év óta vártak erre az ünnepi alkalomra. Kiss István szobrászművész alkotta meg a szobrot, melynek felállítására azonba a Ceausescu uralma alatt gondolni sem lehetett. A városháza nagytermében folyt le a megemlékezés, melyen a magyar és román irodalom szakértői különböző szempontokból vitatták meg a két nemzet költői termékeit. Arany verseit magyarul és román fordításban adták elő. A templomban, ahol a költőt megkeresztelték, Tőkés László püspök hirdette az igét egy ökumenikus istentisztelet keretében. A nagyváradi Magyar Színház színészei Arany verseinek szavalásával emlékeztek meg a költőről. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint Nagyszalonta lakosságának 61.7% magyar, 37%-a romám. Ez évben a város magyar polgármestert választott 66%-nyi szavazattöbbséggel. e. Körösi Csorna Sándor (1784—1842) emléknapok. Körösi Csorna Sándor a nagy magyar orientalista és nyelvész, Erdély szülötte, több mint 150 évvel ezelőtt megalkotta a tibeti-angol szótárat és a tibeti nyelvtant. Kiváló tudományos mun-
