Székely Nép, 1992 (24. évfolyam, 36. szám)
1992-10-01 / 36. szám
SZÉKELY NÉP 5. oldal kájára emlékezve emléknapokat rendeztek tisztelői ez év áprilisában. Magyarország és Románia hivatalos képviselői mellett számosán mások is részt vettek az emlékistentiszteleteken. Megkoszorúzták Csomakőrösön, szülőhelyén lévő szobrát. Az ünnepi szónokok hangsúlyozták a különböző népek és fajok kulturális összekapcsolásának nemzetközi jelentőségét. Körösi Csorna 1842-ben halt meg Darjeelingben, Indiában. f. A romániai Magyar Demokrata Szövetség Belényesen avatta fel helybeli székházát tragikus következménnyel. Másnap két fiatal ember hajtott az épület bejárata elé, keresve a helybeli csoport elnökét. Mivel csupán a ház felügyelőjét találták ott, ezt az asszonyt, Tóthnét annyira összeverték, hogy elvesztette eszméletét. Járókelők találták meg a súlyosan sebesültet. A két fiatal azzal fenyegetőzött, hogy visszajönnek megölni az elnököt. Szokás szerint a rendőrség nem találta meg a merénylőket, akik nyilvánvalóan román nemzetiségűek voltak. g. Gheorghe Funar, Kolozsvár újonnan megválasztott polgármestere, aki buzgó tagja a Vatra Romaneasca-nak, ennélfogva soviniszta román és magyargyűlölő, március 26-án elrendelte, hogy minden nyilvános magyar jelzést távolítsanak el a város utcáiról. Véleménye szerint magyar iskolákra sincs szükség. A polgármester megismételte a magyar feliratokat tiltó végzését egy gyűlésen, melyen maga Iliescu elnök is részt vett, ahol is ő a város vezetőivel kívánt tanácskozni. A gyűlésen résztvevő Buchwald Péter, a helybeli Magyar Demokrata Szövetség elnöke rámutatott arra, hogy a feszültség a nemzetiségek között napról-napra növekszik Funar polgármester magyarellenes magatartása következtében, melyet a két-nyelvű utcai feliratok és hirdetések betiltása is igazol. Ekkor Funar polgármester vádolni kezdte a Magyar Demokrata Szövetséget és általában a magyarságot, hogy véleménye szerint saját maguknak akarják „kisajátítani” Erdélyt. Javasolta, hogy vezessék be újra a vízum-kötelezettséget Románia és Magyarország között. Ezzel kapcsolatban megismételte a Magyarországból Erdélybe látogatók elleni vádját, mely szerint ezek fegyvereket csempésznek be Romániába. Iliescu nem fejezte ki nézetét az üggyel kapcsolatban a gyűlésen, azonban a bukaresti Legfelsőbb Bíróság írásbeli véleménye szerint nem-román feliratok nem törvény-ellenesek. h. A román parlament illetékes bizottsága egy új tanügyi törvényjavaslatot készít elő, mely ha meg lenne szavazva, a román nyelvű iskolákon kívül minden más nyelvű iskolai tanítást megtiltana. Az egyházak által alapított és fenntartott iskolákban kizárólag vallásoktatást engedne meg. Az új törvény megtiltaná a magyar nyelvű oktatást Románia minden fokú és fajtájú tanintézetében. (Június 4.) i. Az 1989-es politikai változás után Romániában a magyar cserkészszervezet helyi csoportjai sarjadtak elő országszerte, így például Kolozsvárott, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán és más helyeken. Egy központi irányító szervezet alakult Gyergyószárhegyen, 1990 májusában. A szervezet hivatalosan be lett jegyezve Bukarestben. Úgy látszott, hogy nem lesz akadálya működésüknek. Rögtön megalakulásuk után azonban, a jelenlegi román viszonyokat jellemzően, szélsőséges elemek támadni kezdték a magyar cserkészeket, légből kapott vádakkal illetve őket: melyek szerint ezek titkos katonai szervezetet alkotnak, céljuk Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása; végből fegyvereket csempésznek be Romániába. Erre Bukarest kiderítette, hogy egy 1924-es törvény szerint, jóllehet az már régen vissza lett vonva, a cserkészek szervezetének törvényes engedélyezéséhez a kormány két ágazatának hozzájárulása szükséges. Ezen az alapon Bukarest máig sem engedélyezte a magyar cserkészetet. j. Nagyváradon megünnepelték a város török uralom alól való felszabadulásának évfordulóját. A város főterén emléktábla lett leleplezve. Tőkés püspök felszentelő beszédében hangsúlyozta, hogy a török megszállás alatt egyformán szenvedtek magyarok és románok, mivel az ellenség közös volt. Manapság mi figyelünk azokra a hangokra, melyek azzal biztatnak, hogy van remény és lehetőség a kölcsönös szeretetben és megbecsülésen alapuló megbékülésre a román és magyar nép között, annak ellenére, hogy az áldatlan küzdelem a két faj között folyik tovább Marosvásárhelyen. Az ünnepélyt bezáró szentmisét Paskai László bíboros, esztergomi hercegprímás celebrálta. Szentbeszédében kiemelte Szt. László magyar király (1077— 1095) érdemeit, aki a város (Nagyvárad) megalapítója volt. k. Marosvásárhely új polgármesterét, a magyar nemzetiségű Nagy Győzőt közel 60%-os többséggel választották meg a város vezetőjének. Ő foglalkozására nézre építészmérnök és célja csendes kitartó munkával a kölcsönös bizalom és megértés hídját építeni románok és magyarok között. A választás érdekesen mutatja, hogy a magyarság még mindig a lakosság többségét képezi ebben az egykor majdnem színmagyar (92%) városban. A román kormány céltudatos politikája, melynek következtében románok lettek tömegesen betelepítve a városba, a románok javára tolta el a nemzetiségi arányszámot. Nem nagy reményt kelt a jelenlegi városi tanács román tagjainak magatartása, akik úgy tüntetnek a nekik kedvezőtlen választási eredmény ellen, hogy nem vesznek részt a városi tanács ülésein. * * * ÖSSZEFOGLALÁS A Ceausescu uralom letüntével remélhető volt, hogy az elnyomás feszültségét felváltó kiegyensúlyozottabb politikai légkör megteremti majd egy békésebb magyar-román együttélés lehetőségét is. Sajnos ez nem következett be. A felszabadulás okozta lelkesedés hamar elmúlt. A szélsőséges román csoportok szabadság-szeretete hamarosan magyargyűlöletté fajult. Koholt vádjaikkal, hogy a magyarok Erdély Magyarországhoz való visszacsatolását tervezik, sok helyen sikerült felizgatni a román tömegeket a magyarok ellen. (Példa rá a marosvásárhelyi vérfürdő, 1990-ben. A magyarok csupán a Ceausescu kormány által elvett tanintézeteiket óhajtják visszakapni.) Valóban a magyar iskolák kérdése az, amely leginkább aggasztja az erdélyi magyarságot. Nehéz küzdelmek után sikerült visszaszerezni néhány iskolát, melyek meg is kezdték működésüket 1990-ben és 1991- ben, azonban egy tanügyi törvényjavaslat, mely a román parlament különböző bizottságaiban még kidolgozásra vár, ha meg lenne szavazva és törvényerőre lépne megkondítaná a halálharangot minden magyar iskola felett. Ez a törvényjavaslat egyszerűen kimondja, hogy Romániában kizárólag csak román tannyelvű iskolák létezhetnek. Hasonlóképpen az új „alkotmány megállapítja, hogy: „a tanítás románul történik minden tanfokozaton, de egy világ-nyelv is lehet az oktatás nyelve. ” Szomorú, hogy minden más nyelv lehet a tanítás eszköze, csak a magyar nem, annak ellenére, hogy Erdély lakosságának 25-30%-a magyar. Ez a gyűlölet-sugallta tilalmi rendelkezés fittyet hány számos erre vonatkozó nemzetközi megegyezésnek, így többek között a legutóbbi kopenhágai, az emberi értékek érdekében tartott értekezlet határozatának, mely kimondja, hogy ,,egy nemzeti kisebbségnek joga van saját iskolái, valamint vallásos és kulturális intézményei létesítésére és fenntartására. ” A sérelmes rendelkezések közé tartozik az is, hogy még a magyar iskolákban is
