Székely Nép, 1992 (24. évfolyam, 36. szám)
1992-10-01 / 36. szám
r r SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 24. évfolyam 1992. október 36. szám MEGALÁZOTT NEMZET A tájékozott újság olvasó ma már világszerte tudja, hogy a magyar a legpesszimistább nemzet. Ez a jellegzetesség az öngyilkosságok nagy számában is megnyilvánul. A mai magyar lakosság sötéten látja a jövőt, sőt talán nem is lát jövőt a maga és az ország számára. Vajon mi ennek az oka? A Szovjet kommunizmus minden uralt országot tönkretett, erkölcsileg, társadalmilag és gazdaságilag. Nem kívánok itt párhuzamot vonni a többi közép és kelet-európai államokkal, de az, hogy a csehek és szlovákok szláv népek, Románia pedig mindinkább rátért a függetlenebb nemzeti kommunizmus útjára, valószínű, hogy csökkentette az elnyomottság érzését ezekben a nemzetekben. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alig képzelhető el, hogy más, nem magyar népek hasonló megmozdulása lehetett volna. A magyar nép lelkesedéssel vehette volna tudomásul, hogy a kommunizmus megszűnt és a Szovjet megszálló erők végre kivonultak Magyarország területéről. A csekély részvétel az első szabad választásokon, elsősorban a vidéken, is a lelkesedés hiányát mutatja. Pedig akkor még nem mutatkoztak azok a joggal csalódást okozó jelenségek, amelyek a hazai szabadság és demokrácia valódi értékének az elmaradását okozzák. Innen, tengeren túlról nézve, mi személyes boldogságunk és örömünk kiteljesülését éreztük. Hogy miért uralja pesszimizmus a lelkeket odahaza? Erre a kérdésre bizonyára sokan tudnának felelni saját egyéni nézeteik alapján, anélkül, hogy egy minimális felmérést végeztek volna. Én nem választom ezt az utat. A saját érzésem és álláspontomat jól ismerem, tehát arra fogok itt hivatkozni: ez engem visszavezet a múltba, a trianoni békediktátumhoz. Felteszem, hogy sokan hozzám hasonló korúak, akik még a tör-EBBEN A SZÁMUNKBAN: Megalázott nemzet ........................................................ 1 Tőkés László püspök levele ........................................................................ 2 Lőte Lajos: Az erdélyi magyarság sérelmei 1992-ben ............................. 3 Ifjúságunk helyzete Erdélyben (1992)......................................................... 6 Dr. Havadtőy Sándor: Erdélyi hírek ......................................................... 7 Legújabb erdélyi hírek .................................................................................. 8 Interpelláció .................................................................................................. 8 Búcsúzunk ...................................................................................................... 9 Erdélyi segélyakciónk ................................................................................... 9 Bálint Lajos püspök levele .......................................................................... 9 Az Erdélyi Bizottság levele szenátorokhoz ................................................ 10 Kibédi Sándor: „Kemény módszerek kellenek" ...................................... 10 Kolozsváron magyar üzleti útmutatót adtak ki ...................................... 10 Mit tettünk 1991-ben és 1992-ben?............................................................. 11 Köszönet adományokért .............................................................................. 11 Köszönet hírekért ......................................................................................... 12 Sütő András levele ....................................................................................... 12 ténelmi Magyarországon születtek akár Erdélyben, akár a Felvidéken, akár Dél-Magyarországon és az iskolában Nagy-Magyarországot tanulták, hasonlóan éreznek. Nincs gyakorlati elképzelés arra, hogy hogyan lehetne széttörni a trianoni bilincseket, bár bizonyos, szemünk előtt lejátszódott események Trianon töredezésére mutatnak: mi mindig tudtuk, hogy olyan nemzet, mint csehszlovák nem létezik. Ma már nincs Csehszlovákia, mert helyébe lépett a Csehek és Szlovákok köztársasága és a két állam is szétválik. Jugoszlávia pedig megszűnt. A szerbek és életveszteségekre való tekintet nélkül igyekeznek egy kisebb Jugoszláviában vagy ha ez sem megy, akkor egy Nagy-Szerbiában megőrizni a szerb nacionalista álmokat. Ilyen körülmények között Magyarország vissza kellene kapja az elszakított Bácskát és Bánságot, melynek megosztott lakossága, 1/3 magyar, 1/3 szerb és horvát, 1 /3 német semmiképpen sem igazolta a demográfiai alapon magyarázható elcsatolást. Méghozzá az elmúlt 72 év alatt, különösen a II. világháború után szerb vérengzések és kivándorlás alaposan lecsökkentették az ottani magyarság számát mintegy 400 ezerre. A Felvidéken, a mai Szlovákiában a Duna választja el magyart a magyartól. A nagy folyó kitűnő természetes határnak mutatkozott, de hogy a terület déli felében 85-90% magyar lakott, az úgy látszik nem érdekelte sem az új határokat meghúzó bizottságokat, sem kormányaikat. Ha a győztes hatalmak a Duna, mint természetes határ értékét tekintették, akkor miért nem vették figyelembe a Kárpátok természetes határértékét. Milyen elvtelen béke az, amely nem elvek érvényre juttatásán alapszik, hanem az érdekelt országok iránti politikán. Egy másik kérdés az, hogy miért volt „politikai bűn” Csehország megcsonkítása az ottani német lakosság lakó területének megfelelően vagy miért nem adták a 80%-ban albán lakosságú szerb tartományt, Kosovot Albániának akkor, amikor az 53%-os román lakosságú Erdélyt a románoknak adták? A Szövetséges Hatalmak valósággal eladták Erdélyt a románoknak azért, mert Románia csak egy' ilyen tartalmú szerződés alapján lépett be a háborúba a Szövetségesek oldalán 1916-ban, amikor is hadüzenet nélkül megrohanta Erdélyt. Felvidékünk déli sávjának, a Dunát északon követő területnek a magyarsága 85-90%-ot tett ki a trianoni béke idején. Hogy ezt a területet mégis egy idegen országnak adományozták, ez teljes semmibevétele lett volna bármely nemzet alapvető érdekének, így a magyar nemzetnek is. A
