Székely Nép, 1990 (23. évfolyam, 35. szám)
1990-12-01 / 35. szám
SZÉKELY NÉP 9. oldal dr. Balló István: Meghalt udvarhelyi Felméri Lajos szkv. m. kir. honv. ezredes Súlyos veszteség érte Clevelandban az Erdélyi Bizottságot és a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét: meghalt Lajos bá’ mindkét szervezetnek kezdettől fogva lelkes, önzetlen, tevékeny tagja. Hosszú évek tapasztalatával, finom diplomáciai érzékével és analizáló képességével mindkét közösségnek rendkívül nagy hasznára volt. Élete híven tükrözi a keserves magyar sorsot. Eredetileg udvarhelyi székely lófőcsaládból származott, azonban Kiskulfélegyházán született, 1896-ban. Elemi és középiskoláit már Kolozsvárt végezte. Hadnaggyá avatása után 1917-ben a Ludovika Akadémiáról egyenesen az olasz harctérre került. A nehéz hegyi harcokban súlyosan megsebesült (21. honv. gyalog ezred). Az olasz arcvonal összeomlása után súlyos sebesülése ellenére azonnal jelentkezett az alakulóban lévő Székely hadosztályba. Végig küzdötte annak harcait a szégyenletes és keserves brassói hadifogsággal együtt. Különböző honvédségi beosztások után, mint hadirokkantat csapattisztből az „irodai szakszolgálatos” állománycsoportba minősítették és a katonai közlekedés szolgálatnál szolgált egészen a háború végéig. Ezzel fejeződött be katonai pályája. Tevékenysége azonban megmaradt. A magyar menekültügyi szolgálat keretében is különféle szolgálatok után utoljára Ansbachban volt Magyar Iroda vezetője és IRO összekötő tiszt. Clevelandba 1952 március havában érkezett és mint két-kezi munkás dolgozott egészen nyugdíjba meneteléig. Bajtársi Közösségünkhöz megérkezése után rövidesen csatlakozott és annak mindaddig, amíg egészségügyi állapota engedte, tevékeny tagja volt. 1956-ban megalakult az Erdélyi Bizottság és annak szervezője, nyilvántartója volt 15 éven át. Nagy része volt az alapok lefektetésében. És most búcsúzom Lajos bá’, búcsúzom Lőte Lajos nevében is, aki nem tudott itt lenni. Köszönjük Neked azt a munkát, amit katonai hagyományaink és katonai becsületünk fenntartása, valamint kiirtásra ítélt magyar-székely véreink megmentése érdekében végeztél. Csaba királyfi seregében már várnak. Búcsúzóul ezt a kis fenyőgalyat teszem urnád mellé, leveledben volt. Nem tudom honnan való, de illata nyolc év után is megmaradt. Legyen Veled utolsó utadon és kíséijen el a mi tiszteletünk, szeretetünk, nagyrabecsülésünk. Már egyszer búcsúztam tőle öt évvel ezelőtt, amikor az Erdélyi Bizottságtól is nyugdíjba ment. De akkor visszavártuk, kértük, hogy ha teheti, látogasson meg minket vezetői értekezleteinken. Szeretettel várjuk. De most már nem hívhatom őt, mert már nincs a földi világban. Magas kort, 92 évet megélve egészsége fokozatosan romlott. Halála előtt néhány nappal kórházba került, ahol egy rövid időre úgy nézett ki, hogy felgyógyul. De nem így történt. Október 10-én, 92 éves korában elszenderült. Mindig úgy gondoltam, hogy temetésén én mondom a búcsúbeszédet. De a háromszáz mérföld, ami lakóhelyeinket elválasztotta, megfosztott attól, hogy a sírnál elbúcsúzhassak tőle. Talán annál mélyebben vele voltam lélekben ennél a szomorú aktusnál. Huszonöt évig együtt dolgoztunk, a szó legnemesebb értelmében. Ő volt azok egyike, aki annak idején, 1965-ben, mint az Erdélyi Bizottság főtitkára meghívott engem a szervezet élére, csak úgy, mint a Bizottság akkori betegeskedő elnöke, Ft. Takács Gábor ferences atya. Akkor ő már kenyérkereső munkájából nyugdíjba ment, de velem és az Erdélyi Bizottsággal még húsz évig maradt. Mindig és mindenben megértettük egymást. Segítsége és erkölcsi támogatása nemcsak akkor volt fontos, amikor az elnöki teendőket átvettem, hanem mindvégig a húsz éven át, 1965-től 1985-ig, amit a Szervezet-Példádat követni fogjuk, emlékedet szívünkbe zárjuk. Isten Veled Laji bá’. A gyász szertartás a Buckeye-on lévő Bethlen református templomban volt, melynek tagja volt. A gyász szertartást Dömötör Tibor püspök és nt. Endrey Ferenc lelkész végezték. Búcsúztatták: dr. Balló István az Erdélyi Bizottság és MHBK nevében, dr. Somogyi Ferenc, a Magyar Társaság nevében, dr. Weninger Endre, általánosságban. Felméri Lajos a Magyar Temetőben nyugszik Clevelandban. Urnája felesége, Marika mellett a Hősök Emlékművében lévő fülkében van. Csak rövid egyházi búcsúztató volt. Utána az MHBK részéről hangszalagról a lefuvás és a magyar himnusz hangzott el. ben úgyszólván szakadatlan munkával eltöltöttünk. Erdély iránti szeretete és hűsége, hozzám és a Bizottsághoz való szolidaritása, felelősségteljes munkálkodása és kellemes modora a hasznos és pozitív tulajdonságoknak tárháza volt. Sajnos, hogy nem laktunk egy városban, hogy barátságunkat és egymás kölcsönös megbecsülését értéküknek megfelelően jobban ki tudtuk volna fejleszteni. Ez a hiány érzet szervezetünknek főleg Clevelandban és más városokban élő tisztségviselőivel is fennállt. Meghitt házas életében is létrejött a végzetes törés, amikor szeretett feleségét három évvel ezelőtt elvesztette. Most mindketten a clevelandi magyar temetőben alusszák örök álmukat. Kedves Lajos, emlékedet míg élünk, megőrizzük. Lőte Lajos Meghalt Helesfai István Helesfai István szkv. kir. repülő százados életének 77. évében hosszú szenvedés után április 25-én Rochesterben elhunyt. Hűséges tagja volt az Erdélyi Bizottságnak 1966 óta. A gyászmisén fia Gábor angolul, Lőte Lajos magyarul búcsúztatta. Emlékét szeretettel megőrizzük. Gyászolják felesége, Eszter, fiai Armand és Gábor, nővére, Mária, és barátai. Búcsúzom udvarhelyi Felméri Lajostól
