Székely Nép, 1990 (23. évfolyam, 35. szám)

1990-12-01 / 35. szám

4. oldal

SZÉKELY NÉP

gus útján a törvények erejére támaszkodva;

j) a résztvevő államok világosan és egyértelműen elítélik a totalitárizmust, faji és etnikai gyűlölelet, anti-szemitizmust, idegengyűlöletet és diszkriminációt bárki ellen és a vallási és ideológiai alapon való üldözést.

k) a résztvevő államok hathatós rendszabályokat hoznak, beleértve olyan törvényeket, amelyek védelmet biztosítanak minden olyan tevékenység ellen, melyek erőszakra uszítanak csoportok és személyek ellen nemzeti, faji, etnikai vagy vallási diszkrimináció alapján;

l) a résztvevő államok biztosítják, hogy az oktatás célja különleges figyelmet szentel a faji előítélet és gyűlölet és a különböző civilizációk és kultúrák iránti tisztelet problémáinak;

A koppenhágai konferencia fenti kivonatos zárónyilatkozatából kiviláglik, hogy erőteljesen foglalkozik a nemzeti kisebbségi problémákkal és azok megszüntetésével olyan mértékben és alapossággal, ami az előbbi Helsinki utókonferenciákon nem történt.

A nyilatkozat itt-ott hivatkozik az illető ország törvényeire, ami a kisebbségek méltányos kezelését illeti. Ezt jobb lett volna nem belevenni a záró nyilatkozatba, hisz a törvényeket a törvényhozó szerv hozza, a mi esetünkben a bukaresti parlament, mely túlnyomó többségében román lévén olyan magyar ellenes törvényeket is hozhat, melyek erősen korlátozhatják a nemzetiségi iskolázást és kulturális tevékenységet.

Amikor mi magyarok örömmel vesszük, hogy a kisebbségi jogok végre elérték a számukra már régóta esedékes nemzetközi elismerést, most már szeretnénk arról is tudni, hogy

Többen nem fizettek tagdíjat!

Még most sem késő!!!

Több országos magyar szervezet a tagdíjakat $20-30-ra emelte fel. Az Erdélyi Bizottság a SÍ0-os évi tagdíjat 1972-ben vezette be és eddig még nem emelte. Valószínű, hogy rövidesen $20 lesz a tagdíj, ha a közgyűlés megszavazza.

hogyan lehet a kisebbségeket elnyomó államokat a kisebbségi jogok betartására és tiszteletére kényszeríteni. A konferencián kialakítottak-e valami féle mechanizmust erre nézve, hogy milyen szervek vagy egyének és milyen szervnek emelhetnek panaszt illetve jelentést az államok által történt kisebbségi jogok megsértéséről? Ezt nem tudjuk, de utánajárunk, hogy történt-e valami ebben a tekintetben és mi az a megoldás, amit a konferencia hozott.

Az erdélyi magyarság sorsára nézve az egyik legfontosabb kérdés, hogy mikor lesz az anti-Ceausescu féle forradalomból igazi demokrácia. Mert eddig még nem demokrácia az a kormány rendszer, ami Romániában ma van és amely a forradalom óta már ki kellett volna alakuljon.

Fontos amerikai funkcionáriusok is foglalkoztak a kisebbségi problémákkal olyan erővel, ami a múltbeli helsinki utókonferenciákon nem fordult elő. Max Kampelman, az U.S. delegátus főnöke a koppenhágai konferencián ugyancsak biztató június 22- i beszédében egy plenáris ülésen az erdélyi magyarságra nézve az alábbiakat mondta:

„Etnikai gyűlölet máris súlyos áldozatokat követelt az emberi életben. Romániában például, mi erősen aggasztónak érezzük azokat a jelentéseket, melyek szerint számos gyűlölet terjesztő szervezet és egyén, melyek a magyar kisebbség jogainak brutális elnyomását sürgetik, növelik aktivitásukat.

Sürgetjük a román kormányt, hogy tegyenek döntő lépéseket azoknak az erőszakos tevékenysége ellen, akik a nemzeti gyűlölködésnek a kufárjai.

Kérjük a román kormányt, mely szeretné bizonyítani nekünk demokratikus szándékait, hogy vonják le a titkosság leplét és tegyék közzé a tények felderítésére történt tanulmányok eredményét a nemrégi véres etnik öszszetűzésekre vonatkozóan.”

Steny H. Hover, marylandi U.S. képviselő és a CSCE társelnöke június 15-én ugyancsak a koppenhágai konferencia plenáris ülésén az erdélyi helyzetre nézve ezeket mondta (A CSCE, teljes nevén Commission on Security

and Cooperation in Europe, azaz Biztonsági és Európai Együttműködési Bizottság az Egyesült Államok szerve a Helsinkiben meghatározott emberi jogi határozatok végrehajtásának megfigyelésére és a haladás serkentésére. A CSCE-t 1976-ban hozták létre az említett célokra és, hogy a Helsinki utókonferenciákon az Egyesült Államokat képviselje. Tagjai kilenc szenátor, kilenc képviselő és a külügy, kereskedelmi és honvédelmi minisztériumok / Departments/ egy-egy megbízottja.):

„Mindegy hogy a gyűlölet fókusza a bőr színe, az egyén, vallása, nemzetisége vagy politikai nézete, nem szabad megengednünk, hogy egy egyén vagy csoport meg legyen alázva előítéletek miatt... A szabadság magával hozza a kormánynak azt a felelősséget, hogy egyének és kisebbségek ne szenvedjenek a többség által gyakorolt zsarnokság miatt.

„A CSCE-nek mindinkább foglalkoznia kell az egyének és kisebbségi jogok védelmével. Különös figyelmet kell szentelnünk kölcsönösen elfogadható és fair eljárásoknak, konfliktusok vagy államok, népek, kisebbségek és egyének között felmerülő vitás kérdések békés megoldására.

„Sürgetem, hogy az a találkozó és a CSCE csúcstalálkozó később ebben az évben, foglalkozzék egy állandó CSCE konfliktus megoldó tanácsnak a létesítésével, mely együtt dolgozik államokkal és nemzetekkel.”

Jelenleg a bécsi helsinki utókonferencia határozatai vannak érvényben az emberi jogi konfliktusok megoldására. E szerint minden államnak joga van kérdést intézni az érintett államhoz az országban uralkodó emberi jogi elvek és gyakorlat ügyében és joga van ahhoz is, hogy — ha szükségesnek látja — felhívja a CSCE és a konferencián résztvevő államok figyelmét az általa észlelt emberi jogi visszaélésekre. Mindezt diplomácia vonalon teheti.

Ez a rendszer azonban nem látszik elég hathatósnak a problémák megoldásához. Ezért a Hoyer képviselő által javasolt „megoldó tanács” gondolatát örömmel üdvözöljük, abban a reményben, hogy az rövidesen megvalósul.