Székely Nép, 1990 (23. évfolyam, 35. szám)

1990-12-01 / 35. szám

SZÉKELY NÉP 3. oldal Lőte Lajos: Elismerte a nemzeti kisebbségek jogait a koppenhágai konferencia A június 5-től 29-ig Koppenhágában lefolyt Helsinki emberi jogi utó-kon­ferencia (Meeting on the Human Di­mensions) egy lépést jelent előre a nemzeti kisebbségek védelmében. Ezen a találkozón mutatkozott meg először, világosan és határozottan, hogy nemcsak „egyéni” emberi jogok szorulnak védelemre, hanem a kollek­tív „csoport” emberi jogok is. Ez annak a meglehetősen későn jött fel­ismerése, hogy a nemzeti kisebbségek emberi jogai nem szükségszerűen az érintett egyének mindegyike emberi jogának külön-külön egyenként való jogai, hanem az egész csoportnak, rendszerint a többségtől más nyelvű, kultúrájú és tradíciói nemzeti kisebb­ségek jogainak a problémája, melyet összességében mint egy országonként és nemzetenként egyetlen problémá­nak lehet és kell tekinteni. így az erdélyi magyarság elnyomá­sának és erőszakos beolvasztásának sem a 2.5 milliós erdélyi magyarnak a külön-külön személyi ügye, hanem az ossz erdélyi magyarságnak legfőbb közös problémája. A konferencia a kisebbségi jogok részletes kidolgozásával a magyar, osztrák, csehszlovák, olasz és jugo­szláv küldöttséget bízta meg és annak a konferencia záró-nyilatkoza­tában külön fejezetet (IV) szentel. Hosszú volna az egész nyilatkozat magyarra fordított teljes szövegét ebben a cikkben hozni. Ezért csak a leglényegesebb pontokat ismertetjük: „A résztvevő államok felismerik, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcso­latos kérdéseket csak a törvények ere­jére és a működő független bíróságra alapozott demokratikus politikai rend­szerben lehet kielégítően megoldani. Megerősítik továbbá, hogy a nem­zeti kisebbségekbe tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása, lényeges tényezője a békének, igazságnak és demokráciának a résztvevő államok­ban. Egy nemzeti kisebbséghez tartozni egy személynek az egyéni döntése és ebből a döntésből semmi hátrány szá­mára nem származhat. A kisebbségnek joga van: a) anyanyelvét szabadon használni úgy zárt körben mint nyilvánosan; b) létrehozni és fenntartani saját iskoláit, kulturális és vallásos intéz­ményeit, szervezeteket vagy egyesülete­ket, melyek kérhetnek pénzügyi és más hozzájárulást, és éppúgy állami segélyt a törvényeknek megfelelően^); c) hitet tenni és gyakorolni vallását, beleértve vallásos írások birtoklását és használatát, és fenntartani vallás okta­tási tevékenységet, anyanyelven; d) létrehozni és fenntartani akadály­talan egymásközti kapcsolatot az or­szágon belül és a határokon át más állam polgáraival, akikkel közös etni­kai, vagy nemzeti eredetük, kulturális örökségük vagy vallásos hitük van; e) terjeszteni, hozzájutni és kicserél­ni információkat anyanyelven; f) alapítani és fenntartani szerveze­teket és egyesületeket az országon be­lül és résztvenni nemzetközi, nem-kor­­mány-szerv (nongovernmental) szer­vezetekben; g) nemzeti kisebbséghez tartozó sze­mélyek gyakorolhatják és élvezhetik jogaikat egyénileg és a csoport más tagjaival közösen; h) a résztvevő országok védelmezni fogják az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitását a nemzeti kisebbsé­geknek az állam területén és az identi­tásuk elősegítéséhez szükséges körül­ményeket hoznak létre. i) minden résztvevő állam elősegí­teni fogja a kölcsönös tisztelet megér­tés, együttműködés és szolidaritás szel­lemét az ország minden lakója között etnikai vagy nemzeti eredetre vagy val­lásra, való tekintet nélkül és a problé­mák megoldására fog serkenteni dialó­Az erdélyi magyar egyetem... (Folytatás az I. oldalról) magyarság” című memorandumukban többek között ezeket írják. A Bizott­ság megállapítja, hogy a magyarság „kisebbségi-közösségi jogainak tényle­ges biztosítása, illetve a nemzetiségi jogok gyakorlásához szükséges intéz­ményi feltételek létrehozása terén a romániai magyarság az egyik legsürgő­sebb feladatot az önálló anyanyelvi oktatási-nevelési hálózat kiépítésében látja... Az egyetemre hárul az a rop­pant nagy horderejű feladat, hogy biz­tosítsa a kisebbségi értelmiség utánpót­lását, annak a társadalmi rétegnek állandó reprodukcióját, amely hiva­tott a kulturális értékalkotásra és a nemzetiségi közösség szellemi-közéleti irányítására. ” Az erdélyi magyar egyetem megva­lósításához az erdélyieknek segítségre van szüksége. Ennek külföldről kell jönnie, minthogy a kisebbségben élő magyarság nem tudhatja legyőzni a makacs román ellenállást. Külföldi segítség nagyon gyakran jó kapcsola­tokon múlik. Hisszük, hogy ha az amerikai és kanadai-magyar egyetemi tanári kar felkarolná az erdélyi magyar egyetem ügyét, a sikernek meglenne a lehető­sége. Ki kellene alakítani az „Erdélyi Magyar Egyetem Barátai ”-nak körét amerikai és kanadai egyetemek és szá­mos magyar egyén és szervezet részvé­telével. Egyidejűleg fontos lenne számos erdélyi magyar érettségizett vagy egye­temet végző (főleg angol szakos) kivá­ló hallgatót legalább egy éves ösztön­díjjal amerikai és kanadai egyeteme­ken elhelyezni. Mindkét lépést úgyszólván kizárólag az amerikai és kanadai magyar egyetemi tanárok odaadó támogatásával lehetne meg­tenni. Az ő illetékességük magától ért­hető. Munkájukban az erdélyi szerve­zetek közreműködésével épp olyan magától érthetően számolhatnak. A kolozsvári egyetemi tanárok me­moranduma, magyar és angol nyelven rendelkezésünkre áll. Érdeklődőknek szívesen megküldjük. Érdeklődni lehet ezen a telefonszámon: (716) 288- 2014. Ha most nem cselekszünk, akkor mikor?

Next

/
Thumbnails
Contents