Székely Nép, 1984-1985 (18. évfolyam, 27. szám)
1984-1985 / 27. szám
4. oldal SZÉKELY NÉP Az erdélyi magyarság emberi és nemzeti jogaiért évek óta folyó amerikai-magyar szellemi harc akkor vált intenzivebbé, amikor az Egyesült Államoknak a Szovjet rendszerben élő országokkal való kereskedelmi kapcsolatában és az emberi jogok betartásának külpolitikai elbírálásában lényeges változások állottak be. Az 1974-ben hozott amerikai kereskedelmi törvény (Trade Act) kiterjeszti a Nyugat-Európában egyetemesen élvezett vámkedvezményt (Most favored nation treatment) azokra a kommunisták által kormányzott országokra is, amelyek “lakosaik kivándorlásának a jogát nem tagadják meg.” A vámkedvezménynek így az emigráció szabadsága lett az egyetlen követelménye. Ilyen alapon kapta meg Románia a most favored nation statust 1975- ben, Magyarország és Kína 1978- ban. (A Szovjet Unió elutasította ezt a feltételt és ezért nem kapta meg a vámkedvezményt, míg Lengyelország már az 1974-es törvény előtt megkapta más meggondolások alapján. Viszont a Solidarity szakszervezet elnyomásának eredményeképpen az Egyesült Államok felfüggesztette ezt a Lengyelország által élvezett gazdasági előnyt.) Az Egyesült Államok elnökének erős joga van ahhoz, hogy a vámkedvezmény érvényességét évenként meghosszabbítsa, hacsak a Kongresszus nem hoz határozatot a meghosszabbítás ellen. Ennek az ellenzésnek a Képviselőház és a Szenátus által külön-külön hozott Határozat formájában kell megnyilvánulnia ahhoz, hogy érvényes legyen. Hogy a Kongresszus e két szervének a vámkedvezmény meghosszabbításának eldöntéséhez kellő tájékozottsága lehessen, minden évben, rendszerint, kihallgatásokat (hearing) tartanak, melyeken a hivatalos kormányszervek képviselőin kívül (Department of State és Department of Commerce) a Romániával üzleti kapcsolatban álló vállalatoknak van a legerősebb szava. így dacára annak, hogy kormányhoz nem tartozó szerveknek és egyéneknek is megengedik, hogy a kihallgatáson kifejthessék nézeteiket (ezek között vannak a különböző amerikai emberi jogi szervezetek, egyházak képviselői, etnik szervezetek, mint pédául az amerikai—magyar erdélyi szervezetek, és központi szervek, valamint amerikai—román szervezetek képviselői), a kormány és az export—import vállalatok véleménye, mondhatjuk, hogy magától érthetően, döntő súllyal esik a latba. így a most már közel 10 éves tapasztalat a kihallgatásokkal azt mutatja, hogy nem sok lehetőség adódik a magyar álláspont érvényesítésére, azaz, arra, hogy Románia most favored nation státusát felfüggesszék vagy az erdélyi magyarság emberi és nemzeti jogainak betartásától függővé tegyék. De mégis, a kihallgatási procedura azzal járult hozzá az amerikai—magyar küzdelem fokozásához, hogy a kihallgatások rendszeres, törvényes fórumot biztosítottak a magyar álláspont ismertetésére (szóban és írásban), amit a magyarság képviselői alaposan ki is használtak. Több mint 500 oldalt kitevő írásos angol nyelvű dokumentáció jelent meg eddig a kihallgatásokról kiadott kongresszusi kiadványokban és így ha más nem is történt, az erdélyi magyarság ügye meg van örökítve, akár a jelen kutató munkához, akár az utókor számára. Az is előfordult már, hogy a kihallgatásokon a Kongresszus néhány tagja személyesen megjelent, felszólalásával a magyar álláspontot megerősítette, sőt határozati javaslatot is nyújtott be a román vámkedvezmény felfüggesztésére. Amikor azonban 1983-ban Reagan elnök felfüggesztette Románia most favored nation statusát, az azért történt, mert a román kormány adót rótt ki a kivándorlókra az ingyen iskolázási költségek visszafizetésére. Az 1974. évi Trade Act szerint ebben az esetben az elnök kötelezve volt ennek a lépésnek a megtételére. Az 1976-ban lefolyt washingtoni tüntetés vezette be az erdélyi magyarságért folytatott küzdelemnek ezt az addig nem alkalmazott módját. Az azóta elmúlt nyolc év alatt több hasonló demonstráció történt Washingtonban és New Yorkban különböző célokkal. A Capitolium előttiek közül egyesek a törvényhozók figyelmének felhívását célozták, de volt olyan is, mely azonkívül nyomást kívánt gyakorolni a törvényhozók szavazatára, remélve hogy az erdélyi ügy szavazásra fog kerülni. A legutóbbi ilyen tüntetés 1984 májusában zajlott le Washington utcáin és a Capitolium előtt. Az emberi jogok szerepe a külpolitikában fontos előrehaladást ért el a Carter kormány idején. Úgy néz ki, hogy maga a volt elnök, személyesen adott magasabb szintű elismerést az emberi jogoknak a külországokkal folytatandó külpolitika kialakításában. Ez lényegében azt jelenti, hogy annak az országnak a kormányát nyíltan és egyenesen figyelmeztették, amelyik állampolgárai vagy idegen állampolgárok emberi jogait rendszeresen és durván megsérti. Az Egyesült Államok valamilyen kényszerítő eszközt helyezett kilátásba (gazdasági megszorítások) ellenük, amíg javulást nem mutatnak. A Reagan adminisztráció ezzel szemben az ú.n. csendes diplomáciát (“Quiet diplomacy”) vezette be az emberi jogi problémák orvoslása céljából, melyről azt állítják, hogy több ízben sikerrel járt. Sajnos Romániával szemben egyik módszer sem volt hatásos, minthogy az US kormány nem gyakorolt megfelelő nyomást a bukaresti kommunista kormányra. Lobbizás eredményeként 1983- ban a képviselők többsége (bár gyenge többség, 219 az összesen 435 képviselő közül) levélben hívta fel Shultz US külügyminiszter (Secretary of State) figyelmét az erdélyi magyarság elnyomására és sürgette őt, “hogy hozza fel az emberi és kulturális jogaik megszegését a román hatóságoknál”. (Az aláíró képviselők nevei a Carpathian Observer 1983 szeptemberi számában olvashatók. Szerk.) Majd 1984-ben egy hasonló értelmű határozati javaslat született meg a képviselőházban, amelynek sorsa még bizonytalan. Szavazásra eddig még nem került. Ez az erdélyi magyarság jogaiért, és éppen fennmaradásáért folytatott amerikai—magyar küzdelmet érintő néhány legfontosabb fejlemény az elmúlt közel tíz év során. Ha reálisan akarjuk megítélni e küzdelem eddigi eredményeit és a jövőben, az amerikai kormányra támaszkodó további küzdelem eredményességének a lehetőségeit, egészen bizoTürelmetlen türelemmel...
