Székely Nép, 1983 (17. évfolyam, 24. szám)
1983-09-01 / 24. szám
SZÉKELY NÉP 5. oldal ILLYÉS GYULA HALÁLA 1902—1983 Az emigráció lapjai sorra méltatták a II. világháború utáni időszak legnagyobb író-költőjét, Illyés Gyulát ez év április 16-án történt váratlan halála alkalmával. Mi néhány alkotását emeljük ki és kimagasló magyarságát hangsúlyozzuk, mely arra indította, hogy a Trianonban elszakított magyarság elnyomása felől az országot riadóztassa. Apja uradalmi gépész lévén, Ilylyés Gyula gyermekéveit a pusztán tölti. így ennek az életnek legjobb író-ismerője. Az 1935-ben megjelent Puszták népében örök emléket állít népünk ez elhanyagolt rétegének és helyzetükre felhívja az akkori kormány és közvélemény figyelmét. Húsz év múlva az Egy mondat a zsarnokságról c. versével meghatározza helyét az orosz-kommunistaszocialista világrendben; azt, hogy ennek a rendnek, ha valaha híve volt, úgy 1956-ban már csak csalódott szemlélője. Humánuma nem engedi, hogy a szociális igazság fiatalon elképzelt megvalósulása helyett a szovjet erőszakkal hazájába telepített diktatórikus hatalomért lelkesedjen. Humanista nemzetközisége, akárcsak Bartók Bélában, benne is jól megfér mély magyarságtudatával. Abban a politikai rendszerben, mely a hazafiságot elvetendő hagyománynak tartja, az elszakított területek magyarságát fizikailag, és szellemileg leírja, Illyés Gyula kiáll az elnyomott erdélyi, és felvidéki magyarságért, és fennhangon hirdeti, hogy az elszakított magyarság a magyar nemzet elszakíthatatlan része és az elnyomó kisebbségi politikának, amely négymillió magyar nemzeti megsemmisülésére vezet, véget kell vetni. Nem meglepő, hogy a románok ezért megtámadták Illyés Gyulát, de mégis felháborító, ahogyan ezt a támadást intézik ellene. A román írók hivatalos heti lapjában 1978-ban cikk jelenik meg, mely Illyést soviniszta, nacionalistának nevezi, aki a “fascizmus ideáját támogatja”, “visszavágyik a dualizmus, és a flotta nélküli admirális korára”, “izzó gyűlöletet érez más nemzetekkel szemben" és mindent megtesz abban a reményben, hogy azok az idők újra visszatérjenek, amikor Horiát, a román parasztlázadás vezérét kerékbetörték (1785)”. Ez a minősíthetetlenül durva támadás nem csőcseléktől, hanem román intellektuelektől jön egy olyan magyar szellemi nagyság ellen, aki a magyar—román közeledés és barátság érdekében műfordításaival és a román irodalom magyar nyelvű interpretálásával talán többet tett, mint bárki más. A román reakció is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Illyés Gyulának az elszakított magyarságról írt Szellem és erőszak c. könyvét a magyar kormány (nem a román!) 1980-ban lefoglaltattaés zúzdába szállíttatta. (A könyvet azóta megsemmisítették vagy még mindig a zúzdában van, hogy valamikor az olvasót elérje.) Származása, szocialista múltja és szellemi nagysága Illyés Gyulát megkímélte a kormány és párt támadásaitól. Biztonságban élt egy olyan politikai rendszerben, melyben csalódott, de mégis elfogadott; ellenzékbe nem vonult. Temetése országos esemény volt a legfelsőbb vezetőemberek részvételével és nagyszámú gyászoló közönség jelenlétében. Szimbolikusan is szép, hogy a magyar írók nevében egy erdélyi nagy író, Sütő András búcsúztatta. Lőte Lajos SIRCHICH LÁSZLÓ MEGHALT Elmondta Dr. Balló István 1983. július 31.-----------------------Még két hónapja sincs, hogy a keleti oldalon összejöttünk, hogy clevelandi emigráns életünk egyik kiváló tevékeny tagjától, Lőte Palitól elbúcsúzzunk. Senki se gondolta még akkor, hogy a vég ilyen közel van és rövid időn belül újból tatálkozni fogunk. És most itt állok Sirchich Laci ravatalánál, hogy az Erdélyi Bizottság és a Magyar Csendőrök Családi Közössége nevében búcsút vegyek tőle. Ipolyságon született 1909-ben és ott végezte elemi és középiskolai tanulmányát is. Az egyetemet Prágában és Budapesten. Mindkét helyen tevékeny, sőt kezdeményező szerepe volt a magyar ifjúsági mozgalmakban. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után az Országos Központi Hitelszövetkezet revizora volt. A kivándorlás során Clevelandban települt le, ahol eleinte különféle magánvállalatoknál dolgozott, majd a megyénél és utoljára a városnál. Szívügye kezdettől fogva a felvidéki magyarság sorsa volt. A felvidéki magyarság érdekképviseleti szervének, a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának volt az elnöke és ebben a minőségben dolgozott kezdettől fogva szóban és írásban népének emberi jogaiért. Realista volt! Tudta,hogy a felvidéki magyarság kérdését a kor uralkodó gondolatkörébe, az emberi jogok védelme alá kell helyezni, mert ez az egyetlen terület, ahol a kérdést felszínem lehet tartani, ahol eredményt lehet elérni és — ami a legfontosabb kellene hogy legyen — nemzetközi garancia is van. Éveken át szerkesztette a “Kettős Járom Alatt” c. folyóiratot és két ízben volt elnöke a Közös Magyar Külügyi Bizottságnak. Működésének lényege, hogy a felvidéki magyarság kérdését ébren tudta tartani az egész emigrációban. Elnémított véreink a felvidéken tudtak erről a működésről és ez hitet, bátorítást, kitartást adott nekik. Sirchich Laci megtért őseihez és az Úristen trónusánál most már együtt van Eszterházy Jánossal, Szüllő Gézával, Körmendy-Ékes Lajossal, Márton Áronnal és a többiekkel és együtt ostromolják az Úr trónusát, hogy ne csak Közép-Amerikában és másutt legyen fontos az emberi jogok kérdése, hanem Szt. István országában is. Isten veled Sirchich Laci! OLVASSA ÉS AJÁNLJA BARÁTAINAK A“CARPATHIAN OBSERVER’-T. Amerikaiak is olvassák.
