Székely Nép, 1983 (17. évfolyam, 24. szám)
1983-09-01 / 24. szám
4. oldal SZÉKELY NÉP Mély fájdalommal tudatom, hogy testvérbátyám Dr. illyefalvi Lőte Pál a Szabadságharcos Világszövetség főtitkára, az Erdélyi Bizottság alelnöke, a clevelandi Magyar Fórum alapító-vezetője, számos más amerikai-magyar szervezet tisztségviselője, a Republican Presidential Task Force tagja 1983. június 7-én a clevelandi St. Vincent kórházban elhunyt. Barátai, az Erdélyi Bizottság és sok más szervezet képviselői június 9-én, a Riozó Funeral Home-ban búcsúztatták. Június 10-én az Első Magyar Presbyterianus Egyház templomában tartott gyászistentiszteleten Nt. Endrei Ferenc lelkész és Ft. Vitéz Baán ferences atya, a Szabadságharcos Világszövetség elnöke mondottak búcsúbeszédet. Pali bátyám hamvait a Highland Park temetőben édesanyánk, Zilahi Famos Eszter sírja mellett helyeztük örök nyugalomra. Gyászolják: testvére, sógornője, Helén, unokahúgai, Lázámé Natasha és Endrényiné Ágnes, valamint Magyarországon élő rokonai. Ezúton mondok köszönetét mindazoknak, akik betegsége idején látogatták és akik a búcsúzás nehéz óráiban szeretetüket munkásságának méltatásával, virággal, koszorú-megváltással vagy más módon kifejezték. Lajos BÜCSÜZOM ELMONDTA DR. LÖTE PÁL RAVATALÁNÁL 1983. JÚNIUS 9 ÉN DR. BALLÓ ISTVÁN, AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG ALELNÖKE Tegnapelőtt a kora délelőtti órákban futótűzként terjedt el a városban a szomorú hír, hogy meghalt Lőte Pál. Bár hallottunk régóta húzódó betegségéről, mégis a hír megdöbbentőig hatott, hisz jó néhányan közülünk csak alig pár napja beszéltünk vele és semmi sem mutatott arra, hogy a vég ilyen közel lenne. Így jöttünk ma össze gyászoló magyarok, hogy búcsút vegyünk Lőte Páltól. De akár kelet, akár nyugat, mindenképpen fájdalmas az ilyen találkozás, mert rendszerint egy-egy jó magyar, egy-egy honfitárs elvesztését jelenti. Hosszú és küzdelmes volt az út, amíg szülőföldjéről Marosújvárról eljutott Clevelandig. Családja az első világháborút követő összeomlás után került ki erdélyből — Magyarországra. Édesapja háromszéki, édesanyja pedig Szilágy-megyei volt. Eredetileg katonának készült és a soproni katonai alreáliskola elvégzése után a budapesti katonai főreáliskolában folytatta tanulmányait. Ezzel azután be is fejeződött katonai pályafutása, mert a következő lépése nem a Ludovika Akadémia, hanem a Közgazdasági Egyetem lett. Ezzel a diplomával helyezkedett el a polgári életben is utoljára, az összeomlás előtt a Közellátási Minisztériumban dolgozott és annak székesfehérvári, majd szekszárdi kirendeltségeit vezette. A háború elvesztésével Ö is elveszítette állását és hosszú ideig csak nehéz fizikai munkával tudta fenntartani magát, míg sikerült egy építési vállalatnál elhelyezkednie, ahol a tervosztály vezetője lett. Bekapcsolódott az akkori Magyarország szellemi életébe és élénken részt vett a Petőfi Kör ülésein. A nagy változás 1956-ban történt, amikor a Szabadságharcban Budapesten személyesen is részt vett. A bukás után menekülnie kellett és így került Clevelandba, ahol eleinte szintén fizikai munkával kereste meg mindennapi kenyerét. Közben azonban tanult, sikeresen tette le vizsgáit és sikerült mint accountantnak a magánéletben elhelyezkednie. 5-6 évvel ezelőtt, hasonló minőségben, sikerült bekerülnie a megyéhez és innen is ment nyugdíjba. Kiérkezése után rövidesen már bekapcsolódott a clevelandi közéletbe is és tevékenyen részt vett az egyesületi életben. így lett 1970-ben az Erdélyi Bizottság alelnöke 1979-ben pedig a Szabadságharcos Világszövetség főtitkára. De érdekelte a politika is, a napi és a pártpolitika és tevékeny, lelkes tagja volt a helyi republikánus pártnak. Sokoldalú elfoglaltsága mellett talált időt arra is, hogy kedvenc elgondolását a Magyar Fórumot életre hívja. Ez 20 év előtt történt, majd a Fórum működésében hosszabb szünet állott be, míg itt a keleti oldalon újra életre kelt. Esti rádió órái már 15 éve a város magyar közönségének kedvelt szórakozása volt. Pali elmenetelével megszűntek a rádió órák, azonban az ő emléke tovább él közöttünk. Azt mondják senki sem pótolhatatlan. Ez valójában így is van elméletileg, azonban emigráns életünkben ennek a kifejezésnek új értelmezést keli adni, mivel az idők múlásával a múlt, a nekünk olyan drága, olyan felejthetetlen magyar múlt egyre inkább ködbe vész. Ezt a múltat jóformán még ma is azok ápolják, akik a nagy összeomlás után elindultak. És ha kidől valaki, akkor nincs utánpótlás. Az okot nehéz megmagyarázni, hisz szép számmal vannak végzett fiataljaink és ahogy mi — sokkal nehezebb viszonyok között kezdve — tudtunk időt szakítani a közmunkára, úgy tudnának ők is, de részükre — tisztelet a kivételnek — a magyar múlt már elveszett a ködben és ők felszívódnak az új hazába. Palival egy erős oszlop dőlt ki az Erdélyi Bizottság tisztikarából. Távozása azonban nem csupán az Erdélyi Bizottságnak súlyos veszteség, hanem Cleveland magyar társadalmának is, főleg a keleti oldalnak ahova az utóbbi években tevékenysége koncentrálódott. Most már bizonyára együtt van forrón szeretett Édesanyjával és nyugodt lélekkel ölelhette meg, mondva: "Anyám, hű sáfára voltam örökségednek.” Búcsúzóul egy kis magyar földet teszek koporsódra. Nem tudom honnan való, valahonnan a Kárpátmedencélml. Vérrel-könnyel-verejlékkel áztatott magyar föld, olyan mint amilyen volt a mi életünk is, a Tied is meg az enyém is. Ez kísérjen el régi utadon és emlékeztessen új hazádban is, hogy ne szűnjél meg egy pillanatra se dörömbölni az Ür Isten trónusánál szétdarabolt országunkért és a mi szebb pátriánkért — Erdélyért. ISTEN VELED LÖTE PALI! Kedves magyar testvéreim! Nekem jutott az a szomorú feladat, hogy Dr.Lőte Pál barátunknak búcsút mondjak a Magyar Felszabadító Bizottság segítő csoportjának nevében. Es a kis egyesület, mely nőtagjainak áldozatos munkájával összegyűjtött pénzét érdemes magyar egyesületek és megmozdulások támogatására fordítja. Zilahi Farnos Eszter, Cleveland mindnyájunk által szeretett és tisztelt nagyasszonyának kezdeményezésére jött létre; halála után pedig az ő neve alatt, mint a Zilahi Farnos Eszter Kör, folytatta az ő általa megkezdett tevékenységét. Ö elhunyt barátunk édesanyja volt. Kedves Pali barátunk! Tudjuk, hogy szívedhez mindig közel volt ennek a kis csoportnak az ügye; hogy mennyire részt vettél örömünkben, bánatunkban. Hiszen úgy érezted, hogy minden havi összejövetelünk drága édesanyád áldott emlékének megújítása volt, édesanyádnak, akit nagyon szerettél s akit élete utolsó súlyos betegségében senki sem ápolhatott és gondozhatott volna nagyobb gyermeki szeretettel és odaadással, mint te tetted. Az Ür áldjon meg érte, Palikám! Te, amíg éltél, édesanyád szárnyaló szellemét, nemes törekvéseit és tettrekészségét képviselted közöttünk, amit most búcsúzó szívünk fájdalmában megköszönünk neked. Most pedig az édesanyád sírkövére vésett verssorral mondunk neked Istenhozzádot: “Találkozunk m^jd fenn az égi kertben.” Az örök élet Krisztusba vetett reménységével, bizó hittel kiáltjuk bele a halál némaságába: A viszontlátásra, Palikám! Elmondta a gyászistentiszteleten 1983. június 10 én Szalay Panni; írta Böszörményi Sándor.
