Székely Nép, 1983 (17. évfolyam, 24. szám)

1983-09-01 / 24. szám

4. oldal SZÉKELY NÉP Mély fájdalommal tudatom, hogy testvérbátyám Dr. illyefalvi Lőte Pál a Szabadságharcos Világszövetség főtitkára, az Erdélyi Bizottság alelnöke, a clevelandi Magyar Fórum alapító-vezetője, számos más amerikai-magyar szervezet tisztségviselője, a Republican Presidential Task Force tagja 1983. június 7-én a clevelandi St. Vincent kórházban elhunyt. Barátai, az Erdélyi Bizottság és sok más szervezet képviselői június 9-én, a Riozó Funeral Home-ban búcsúztatták. Június 10-én az Első Magyar Presbyterianus Egyház templomában tartott gyászistentiszteleten Nt. Endrei Ferenc lelkész és Ft. Vitéz Baán ferences atya, a Szabadságharcos Világszövetség elnöke mondottak búcsúbeszédet. Pali bátyám hamvait a Highland Park temetőben édesanyánk, Zilahi Famos Eszter sírja mellett helyeztük örök nyugalomra. Gyászolják: testvére, sógornője, Helén, unokahúgai, Lázámé Natasha és Endrényiné Ágnes, valamint Magyarországon élő rokonai. Ezúton mondok köszönetét mindazoknak, akik betegsége idején látogatták és akik a búcsúzás nehéz óráiban szeretetüket munkás­ságának méltatásával, virággal, koszorú-megváltással vagy más módon kifejezték. Lajos BÜCSÜZOM ELMONDTA DR. LÖTE PÁL RAVATALÁNÁL 1983. JÚNIUS 9 ÉN DR. BALLÓ ISTVÁN, AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG ALELNÖKE Tegnapelőtt a kora délelőtti órákban futótűzként terjedt el a városban a szomorú hír, hogy meghalt Lőte Pál. Bár hallottunk régóta húzódó betegségéről, mégis a hír megdöbbentőig ha­tott, hisz jó néhányan közülünk csak alig pár napja beszéltünk vele és semmi sem mutatott arra, hogy a vég ilyen közel lenne. Így jöttünk ma össze gyászoló magyarok, hogy búcsút vegyünk Lőte Páltól. De akár kelet, akár nyugat, mindenképpen fájdalmas az ilyen találkozás, mert rendszerint egy-egy jó magyar, egy-egy honfitárs elvesztését jelenti. Hosszú és küzdelmes volt az út, amíg szülőföldjéről Marosújvárról eljutott Clevelandig. Csa­ládja az első világháborút követő összeomlás után került ki erdélyből — Magyarországra. Édes­apja háromszéki, édesanyja pedig Szilágy-megyei volt. Eredetileg katonának készült és a sopro­ni katonai alreáliskola elvégzése után a budapesti katonai főreáliskolában folytatta tanulmánya­it. Ezzel azután be is fejeződött katonai pályafutása, mert a következő lépése nem a Ludovika Akadémia, hanem a Közgazdasági Egyetem lett. Ezzel a diplomával helyezkedett el a polgári életben is utoljára, az összeomlás előtt a Közellátási Minisztériumban dolgozott és annak szé­kesfehérvári, majd szekszárdi kirendeltségeit vezette. A háború elvesztésével Ö is elveszítette állását és hosszú ideig csak nehéz fizikai munkával tudta fenntartani magát, míg sikerült egy építési vállalatnál elhelyezkednie, ahol a tervosztály vezetője lett. Bekapcsolódott az akkori Magyarország szellemi életébe és élénken részt vett a Petőfi Kör ülésein. A nagy változás 1956-ban történt, amikor a Szabadságharcban Budapesten személyesen is részt vett. A bukás után menekülnie kellett és így került Clevelandba, ahol eleinte szintén fizikai munkával kereste meg mindennapi kenyerét. Közben azonban tanult, sikeresen tette le vizsgáit és sikerült mint accountantnak a magánéletben elhelyezkednie. 5-6 évvel ezelőtt, hasonló minő­ségben, sikerült bekerülnie a megyéhez és innen is ment nyugdíjba. Kiérkezése után rövidesen már bekapcsolódott a clevelandi közéletbe is és tevékenyen részt vett az egyesületi életben. így lett 1970-ben az Erdélyi Bizottság alelnöke 1979-ben pedig a Sza­badságharcos Világszövetség főtitkára. De érdekelte a politika is, a napi és a pártpolitika és te­vékeny, lelkes tagja volt a helyi republikánus pártnak. Sokoldalú elfoglaltsága mellett talált időt arra is, hogy kedvenc elgondolását a Magyar Fóru­mot életre hívja. Ez 20 év előtt történt, majd a Fórum működésében hosszabb szünet állott be, míg itt a keleti oldalon újra életre kelt. Esti rádió órái már 15 éve a város magyar közönségének kedvelt szórakozása volt. Pali elmenetelével megszűntek a rádió órák, azonban az ő emléke tovább él közöttünk. Azt mondják senki sem pótolhatatlan. Ez valójában így is van elméletileg, azonban emigráns éle­tünkben ennek a kifejezésnek új értelmezést keli adni, mivel az idők múlásával a múlt, a nekünk olyan drága, olyan felejthetetlen magyar múlt egyre inkább ködbe vész. Ezt a múltat jóformán még ma is azok ápolják, akik a nagy összeomlás után elindultak. És ha kidől valaki, akkor nincs utánpótlás. Az okot nehéz megmagyarázni, hisz szép számmal vannak végzett fiataljaink és ahogy mi — sokkal nehezebb viszonyok között kezdve — tudtunk időt szakítani a közmunká­ra, úgy tudnának ők is, de részükre — tisztelet a kivételnek — a magyar múlt már elveszett a ködben és ők felszívódnak az új hazába. Palival egy erős oszlop dőlt ki az Erdélyi Bizottság tisztikarából. Távozása azonban nem csu­pán az Erdélyi Bizottságnak súlyos veszteség, hanem Cleveland magyar társadalmának is, főleg a keleti oldalnak ahova az utóbbi években tevékenysége koncentrálódott. Most már bizonyára együtt van forrón szeretett Édesanyjával és nyugodt lélekkel ölelhette meg, mondva: "Anyám, hű sáfára voltam örökségednek.” Búcsúzóul egy kis magyar földet teszek koporsódra. Nem tudom honnan való, valahonnan a Kárpátmedencélml. Vérrel-könnyel-verejlékkel áztatott magyar föld, olyan mint amilyen volt a mi életünk is, a Tied is meg az enyém is. Ez kísérjen el régi utadon és emlékeztessen új hazád­ban is, hogy ne szűnjél meg egy pillanatra se dörömbölni az Ür Isten trónusánál szétdarabolt or­szágunkért és a mi szebb pátriánkért — Erdélyért. ISTEN VELED LÖTE PALI! Kedves magyar testvéreim! Nekem jutott az a szomorú fela­dat, hogy Dr.Lőte Pál barátunknak búcsút mondjak a Magyar Felsza­badító Bizottság segítő csoportjának nevében. Es a kis egyesület, mely nőtagjainak áldozatos munkájával összegyűjtött pénzét érdemes ma­gyar egyesületek és megmozdulások támogatására fordítja. Zilahi Far­­nos Eszter, Cleveland mindnyájunk által szeretett és tisztelt nagyasszo­nyának kezdeményezésére jött létre; halála után pedig az ő neve alatt, mint a Zilahi Farnos Eszter Kör, folytatta az ő általa megkezdett te­vékenységét. Ö elhunyt barátunk édesanyja volt. Kedves Pali bará­tunk! Tudjuk, hogy szívedhez min­dig közel volt ennek a kis csoport­nak az ügye; hogy mennyire részt vettél örömünkben, bánatunkban. Hiszen úgy érezted, hogy minden havi összejövetelünk drága édesa­nyád áldott emlékének megújítása volt, édesanyádnak, akit nagyon szerettél s akit élete utolsó súlyos be­tegségében senki sem ápolhatott és gondozhatott volna nagyobb gyer­meki szeretettel és odaadással, mint te tetted. Az Ür áldjon meg érte, Palikám! Te, amíg éltél, édesanyád szárnyaló szellemét, nemes törekvé­seit és tettrekészségét képviselted közöttünk, amit most búcsúzó szí­vünk fájdalmában megköszönünk neked. Most pedig az édesanyád sírkövé­re vésett verssorral mondunk neked Istenhozzádot: “Találkozunk m^jd fenn az égi kertben.” Az örök élet Krisztusba vetett reménységével, bi­­zó hittel kiáltjuk bele a halál néma­ságába: A viszontlátásra, Palikám! Elmondta a gyászistentiszteleten 1983. június 10 én Szalay Panni; írta Böszörményi Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents