Székely Nép, 1975 (9. évfolyam, 8-9. szám)
1975-12-01 / 9. szám
SZÉKELY NÉP 7. oldal AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG KÖZGYŰLÉSE Az Erdélyi Bizottság november 1 - én, szombaton délután 4 órai kezdettel tartotta évi rendes közgyűlését Clevelandben, a nyugat-oldali Magyar Református Egyház gyűléstermében, szép számú közönség részvételével. Lőte Lajos elnök megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság helyzete az elmúlt két év alatt lényegesen rosszabbodott, a magyar nyelv használata is mind erősebb korlátozásokat szenved és még az úgynevezett magyar iskolákban is, a tanítás nyelve mindinkább románosodik. Az amerikai román kereskedelmi szerződés kongresszusi jóváhagyásának eljárása kedvező alkalomnak látszott, hogy az erdélyi magyarság sorsának javulását a szerződés jóváhagyásának feltételéül tegyék. A Washingtonban székelő Amerikai Magyar Szövetség ilyen irányú akciója, amelyben az erdélyi szervezetek példásan együttműködtek, nem érte el a kívánt eredményt. Lőte Lajos további beszéde során az ezévben tartott három konferenciával foglalkozott. Kifogásolta, hogy a torontói, első magyar világkonferencián, bár a kisebbségek sorsa tárgyalásra került, a trianoni béke nem szerepelt a tárgysorozaton. A Clevelandben megtartott trianoni konferencia (mely az Erdélyi Bizottság indítványozására jött létre azért, hogy az emigráció felelőssége “alapos és szenvedélymentes megvitatásra’’ kerüljön), a kiadott előzetes tájékoztatás szerint annak a veszélyét hordozta magában, hogy tárgyilagos vizsgálódás helyett személyi vádaskodások tárgyalásával fog értékéből nagyot veszíteni. Míg az Erdélyi Világkonferencia, amelyet ugyancsak az Erdélyi Bizottság indítványozott az elmúlt két évben, sajnálatosan nem talált mindenütt visszhangra s így még mindig nem történt meg. Az elnöki jelentésből kitűnt, hogy a szervezet ismét erősen tevékeny időszakot élt át. A magyar nyelv hivatalos államnyelvként való elismerését követelő “Emlékirat” az erdélyi szervezetek világszerte meglevő egységének is egyben hirdetője volt 1974. év első felében. Míg a Lengyel-Magyar Világszövetség közgyűlésén hozott egyhangú határozat, ugyanebben az évben, az erdélyi magyar-üldözés elleni első nemzetközi fellépést is jelenti. A román — amerikai kereskedelmi egyezménynyel kapcsolatban Ford elnökhöz és a Külügyminisztériumhoz intéztek levelet, ismertették az úgynevezett levéltári rendelet magyar múlt-irtó szörnyűségeit és kértek támogatást ez ellen. Hasonló értelemben az Amerikai Erdélyi Szövetséggel közös Emlékiratban tájékoztatták a szenátus egyes tagjait, majd együttműködtek az Amerikai Magyar Szövetség hasonló célú kongresszusi akciójával. Végül a Carpathian Observer külön kiadásában — Horton képviselő ajánló levelével és irodájából minden egyes szenátornak és képviselőnek szétküldött számban — foglaltak állást az egyezmény ellen és ismertették az erdélyi magyarüldözéseket a kongresszussal. Előadásokon és megbeszéléseken vett részt: az AMSz, AESz, EB együttes ülésén és a Történelmi Társulat gyűlésén New Yorkban, a Közös Külügyi Bizottság ülésén Washingtonban, a Lengyel- Magyar Világszövetség ülésén Chicagóban, a Kereszt és Kard Mozgalom táborozásán a pennsylvaniai hegyekben és az Erdélyi Bizottság vezetői értekezletein Clevelandben. Tisztelettel emlékeznek Mindszenty hercegprímással folytatott megbeszélésre a Magyar Felszabadító Bizottság égisze alatt Youngstownban, a ferences rendházban. A távollevő Böszörményi Sándor pénztáros helyett dr. Lőte Pál alelnök ismertette a pénzügyi jelentést.- Ebből egy szolid anyagi alapokon álló szervezet képe tűnt ki, amelynek bevételei (főként tagdíjakból és előfizetésekből) és kiadásai (legnagyobb részt a Carpathian Observer és a Székely Nép nyomdai és szétküldési költségei) egyensúlyban vannak. Ez persze csak azért lehetséges, mert a működéshez szükséges összes utazási költségeket, a távolsági telefonokat, levelezési költségeket, stb. az érintett tisztségviselők sajátjukból fedezik. Sajnálatos azonban, hogy az 1973-ban elindított Carpathian Observer előfizetőinek száma még mindig nem elegendő alap annyira szükséges továbbfejlesztéséhez, nagyobb terjedelméhez és sűrűbb megjelenéséhez. (Úgy látszik, hogy a magyar nagyközönség még mindig nem értékeli eléggé azt a tényt, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában a magyar problémák ismeretét angol nyelven lehet csak terjeszteni.) Lázár Gábor titkár a tagság további növekedéséről számolt be. Az 1974. és 75. években mintegy 70 új tag lépett be az Erdélyi Bizottságba, aránylag több, mint az a 80 tag, akik az 1970 — 73. években csatlakoztak. Ezután pótválasztás következett. Az elhunyt id. Prileszky István titkár és pénztáros munkakörét az arra felkért Lázár Gábor és Böszörményi Sándor vették át, akiket most a közgyűlés munkakörükben megerősített. A közgyűlés egyhangúan azt is elhatározta, hogy az erdélyi magyarság érdekében végzett értékes munkásságukért Frank Horton rochesteri (N.Y.) képviselőt és dr. Karol Ripát, a Lengyel—Magyar Világszövetség elnökét; “The tragic fate of Hungary” című könyvéért, Yves de Daruvart tiszteletbeli tagnak meghívja. A két év halottairól dr. Balló István alelnök emlékezett meg. Az elhunytak — Ft. Takács Gábor atya, az Erdélyi Bizottság díszelnöke; id. Prileszky István, vitéz Vittay Béla, vitéz Szakonyi István és Kajcsa György — emlékének a gyűlés egy perces néma felállással adózott. A felszólalók sorát dr. Eszterhás István, a Magyar Felszabadító Bizottság elnöke vezette be, elismerését fejezte ki az Erdélyi Bizottság és tisztikarának áldozatos és eredményes munkájáért, dicsérőleg emelte ki a szervezet együttműködési készségét. — Felszólaltak még: Sirchich László, a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának elnöke; az Itt- Ott körhöz közelálló Bíró Béla (Pittsburgh), Kovács Endre (Pittsburgh), dr. Lőte Pál, Molnár Bertalan, Farkas Gyula. Zárószavaiban Lőte Lajos újból hangsúlyozta az erdélyi magyarságra mindinkább nehezedő elnyomás súlyát. “Csalódások ellenére is újult erővel dolgoznunk kell értük, ha lehet bölcsebben, ha lehet keményebben, de mindenek felett sohase szűnjünk meg munkálkodni értük” — mondotta.
