Székely Nép, 1975 (9. évfolyam, 8-9. szám)
1975-12-01 / 9. szám
8. oldal SZÉKELY NÉP Budapest is Érdeklődik az erdélyi magyarság ugyeben ? Minden kommentál' nélkül közöljük (szószerinti fordításban) a Frankfurter Allgemeine Zeitung november 21-i cikkét, amelynek különös jelentőséget ad az, hogy az erdélyi magyar és német vezetők memoranduma után egy héttel jelent meg a tekintélyes német lapban. BUDAPEST (november) — A Budapesten tartózkodó külföldiek egyre inkább úgy látják, hogy Magyarország ezentúl erélyesebben fog fellépni a Romániában élő 1 millió 800 ezer főnyi magyar kisebbség ügyében. Most először lehet értesülést szerezni hivatalos magyar lépésekről és közbenjárásokról, melyeket a magyarok a szomszédos ország kormány- és párt vezetői felé tettek. Eddig csak utalásokat lehetett hallani e tárgyban, most azonban már nyíltan, bár nem merev formában nyilatkoznak a magyar hivatalos személyiségek a külföldiek előtt az erdélyi kérdésről. E változás oka az, hogy a romániai politikai és gazdasági helyzet az ott élő magyarság számára nagy mértékben megromlott, sőt magyar felfogás szerint elviselhetetlenné vált- Az utóbbi két esztendőben bevezetett román kényszerintézkedések pedig még erősebben korlátozták a magyar—román amúgyis kismértékű személyi érintkezési lehetőségeket. Budapesten nehézményezik, hogy tilos újabban Romániában szállást adni idegeneknek, hacsak nem vérrokonok, ami persze legelső sorban a magyarok ellen irányul. Példaképpen említik annak a kolozsvári lakosnak esetét, aki magyar rokonát egy együtt eltöltött családi vacsora után éjszakára lakásán tartotta, holott ki volt fizetve szállodaszobája — s emiatt a román hatóságok 6000 lei pénzbírságra ítélték. Egy hónapja Budapesten járt a román kultúrfelelős KB-titkár Dumitru Popescu, s tőle a magyar hatóságok erélyesen kérték az erdélyi magyarokkal való személyes érintkezési lehetőségek szabadabbá tételét. Popescu állítólag tett bizonyos ígéreteket erre nézve, de azokat nem volt hajlandó írásban rögzíteni. A hivatalos magyar kormány igyekszik úgy eljárni, hogy ne keltse azt a benyomást, mintha a szomszédos ország belügyeibe akarna beleavatkozni. Ehelyett "felajánlja" segítségét kulturális téren és az oktatásnál. Igen szívesen segítene Budapest Erdélyben magyarnyelvű szakközépiskolák felállításában. Ez ugyanis a románosítás egyik legszembetűnőbb eszköze. Kádár tudja, hogy népszerűsége nagyon megnövekedne, ha az erdélyi magyarság kérdését komolyan felvetné, ezzel azonban a magyarság nemzeti érzéseit keltené egyben fel, melyek talán más, nem kívánatos irányban is kihatnának. Egyelőre tehát óvatosan kezelik ezt a kérdést, csak azt nem lehet tudni, meddig le-Augusztus 6-án életének 93. esztendejében hunyt el Ravasz László, a magyarországi református egyház nyugalmazott püspöke. Erdély szülötte volt, a kolozsvári teológián végzett s annak volt hosszú éveken át neves professzora. Nagy tehetsége, széleskörű tudása nagyobb feladatokra hívta, s végül is a Duna melléki egyházkerület világhírű püspöke lett, Budapest székhellyel. De Erdély iránti hűsége egész életén át kísérte, de ugyanígy a magyar nyelv ügyének szeretete is. “Nekünk a nyelvünk nagyobb kincsünk, mint a földünk, mert régibb, s akkor is él, amikor a föld nem a miénk.” — írja egy helyen, s “Hazafelé ..című imakönyvé-Lapzártakor vettük a megdöbbentő" hírt. hogy dr. Páll György erdélyi testvérünk rövid, súlyos betegség után, november 24- én, 83 éves korában New Yorkban elhalálozott, Dr. Páll György az első világháború után otthon maradt Erdélyben és a kezdeti nehézségek legyőzése után rövidesen bekapcsolódott a kisebbségi sorsba került magyarság politikai életébe, mint a Bánsági Magyar Párt főtitkára. Fáradhatatlan szervező munkájának megérte az eredményét, a Magyar Párt komoly politikai tényezővé vált a kisebbségi sorsba került magyarság életében. Északerdély visszacsatolása után, 1940—44 között az Erdélyi Párt főtitkára volt. A második összeomlás után, annyi más hét még a helyzetet tartani, ha Romániában további rosszabbodás következik be. Kádár maga is messze elment ebben az irányban, mikor nemrég Vas megyében beszélt, s kihangsúlyozta, hogy Magyarország mily nagyvonalúan folytatja nemzetiségi politikáját az ott élő nemzeti kisebbségekkel szemben, beleértve a németeket is. Külföldi megfigyelők úgy vélik, hogy a Szovjetunió aligha áll a magyar hivatalos körök erősebb nemzetiségi kiállása mögött az erdélyi kérdéssel kapcsolatosan. Másrészt úgy látszik, hogy Ceausescu is kényelmetlenül kezdi magát érezni a nemzetiségek miatt, s ez legutóbbi beszédéből is kitűnt, melyben az "együttlakó” nemzetiségekhez is fordult. hen Erdélyt siratja így: “Nekem nincs hazám. Jött a vihar és összetörte. . .” “Nyelvünk zenéje ott remeg legédesehb emlékeimben, Istennel ezen a nyelven társalgók és magyar zsoltárok zengjenek koporsóm felett.” Ravasz László püspököt, aki egész életén át és 1956-ban is őszinte barátságban, kapcsolatban volt Mindszenty József hercegprímással, egyházaik közeledését is építve, igazi ökumenikus szellemben, a kommunisták ellenségnek tekintették, üldözték, belső emigrációba kényszerítették. Clevelandban, november 2-án Nt. Elek Áron ref. h. püspök, az Erdélyi Bizottság tagja, emlék-istentiszteleten méltatta Erdély nagy szülöttének érdemeit. magyarral együtt, Ő is az emigrációt választotta és az USA-ban telepedett le. Itt a megváltozott viszonyok között kezdette el újból elölről a szellemi harcot Erdélyért és egyik alapító tagja volt az Amerikai Erdélyi Szövetségnek. A harcot az utolsó pillanatig folytatta és a tollat csak a halál ragadta ki kezéből. Kiesése egyik legnagyobb vesztesége az erdélyi emigrációnak. Az Erdélyi Bizottság a kisebbségi és az emigrációs magyar élet egyik nagy halottját gyászolja dr. Paál Györgyben. Őszinte részvétünket küldjük az Amerikai Magyar Szövetségnek, valamint az elhunyt gyászba borult hozzátartozóinak. Emlékét el nem múló kegyelettel fogjuk megőrizni. Dr. Ravasz László püspök emlékezete Dr. Páll György halála
