Székely Nép, 1973 (7. évfolyam, 6. szám)
1973-11-01 / 6. szám
4. oldal SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG LEVELE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKÉHEZ Együtt harcolunk Erdélyért Az Erdélyi Bizottság egyik korai szószólója volt az emigrációs szervezetek együttműködésének a magyar nemzeti célok előmozdítása érdekében. Ebből a meglátásból kiindulva, az együttműködés szellemét és gyakorlatát elsősorban a saját munkaterületén, az erdélyi magyarság védelmében igyekezett megvalósítani. E tekintetben jelentős lépésnek látszott a brazíliai Erdélyért Mozgalom néhány év előtti csatlakozása, mely az Ausztráliai Erdélyi Szövetség 1968-ban történt csatlakozását követte. Örömmel jelentjük, hogy a brazíliai Erdélyért Mozgalom új vezetőségével kapcsolataink még szorosabbra fűződtek, Zolcsák István, a brazíliai mozgalom végrehajtó bizottságának elnöke és Lőte Lajos, az Erdélyi Bizottság elnöke megállapodása alapján. A megbeszélések 1972. július 30- án folytak le Rochesterben. A két vezető megállapította, hogy az erdélyi magyarságra mind fojtogatóbban nehezedik az erőszakos románosítás súlya; a hazai rezsim passzivitásából és közönyösségéből az tűnik ki, mintha az erdélyi magyarságot, mint a magyar nemzet szerves részét, teljesen leírták volna; ezért a szabadföldi magyarság szeretete, felelősségérzete erdélyi testvéreinkkel szemben, nemzeti és erkölcsi kötelezettség magaslatára emelkedik. Érdekükben a harcot folytatni kell mind erősebben és mindinkább egységesen. Ezért a két szervezet vezetője még intenzívebb együttműködés mellett döntöttek. Elhatározták, hogy a jövőben egymás segítségére lesznek az erdélyi tájékozható és hírközlő szolgálatban, egymást értesítik tervezett akcióikról és azokat a szükség és lehetőség szerint összehangolják, és minden más praktikus módon szolgálni fogják az együttműködés elvét. Itt emlékezünk meg az Erdélyért Mozgalom erőteljes memorandum akciójának Nixon elnök moszkvai útját megelőzően, mellyel számos állam kormányának, beleértve az Egyesült Államokat is, és az Egyesült Nemzeteknek felhívta a figyelmét az erdélyi magyarság helyzetére. Az akció mozgató szelleme és végrehajtója Zolcsák István és vitéz Almay Béla szkv. ezds. voltak. Közismert a Szovjetunió igyekezete, amellyel a jelenlegi országhatárok változtathatatlanságát akarja nemzetközi egyezmény útján elismertetni. Egy ilyen határozat trianoni határaink véglegességét mintegy nemzetközi törvénnyé tenné, és a változásba vetett reményeinket lerombolná. Mivel számoltunk azzal, hogy a Kreml a moszkvai találkozás alkalmát felhasználva, ezt a kérdést Nixon elnök előtt felhozza és őt a határok véglegesítésének elismerésére akarja rávenni, a moszkvai út előtt levélben fejtettük ki nézetünket és aggodalmunkat. A levél főbb pontjait itt fordításban idézzük: “Elnök Úr! Az Ön történelmi jelentőségű moszkvai útja alkalmával, mi, erdélyi származású amerikaiak, ennek az országos szervezetnek a tagjai, kérjük irányítsa figyelmét Erdély magyar lakosságának helyzetére. Ez a több, mint 2 milliónyi nép még mindig a legelemibb életjogaitól megfosztva, diszkrimináció alatt szenved és ősei hazájában másodrendű állampolgár státuszába alacsonyítja le a román kommunista kormány. Ez a helyzet, mégha Bukarest intenzív propaganda hadjárata az ellenkezőjét állítja is. A februárban aláírt új magyar—román 20 éves barátsági szerződés javulást nem ígér. Ez a Szovjet diktálta megegyezés nem is akar tudni róla, hogy Erdélyben magyarok nagy számban élnek. A fenti helyzet alapján tisztelettel a következőkre mutatunk rá: 1) Erdély Magyarország része volt az országnak a 9. században történt alapítása óta. 2) Az 1919-es trianoni béke határozványai, melyek Erdélyt szomszédos más magyar területekkel együtt Romániának ítélték, semmibe vették Wilson elnök elvét a népek önrendelkezési jogáról. 3) A békét a nagyhatalmak erőszakolták rá Magyarországra, kivéve az Egyesült Államokat. 4) Az Egyesült Államok soha nem ismerte el a trianoni békét. 5) A második világháború után a Szovjetunió meghiúsított minden olyan kezdeményezést, beleértve az USA-ét is, amely a közép- és keleteurópai népek közelebbi együttműködését célozta a jó szomszédi viszony kiépítése, és a gazdasági és nemzetiségi problémák egymásközti megoldása céljából. 6) Az 1947-es párizsi béke Erdélyt Szovjet nyomásra adta Romániának és az Egyesült Államok azon kívánsága ellenére, hogy Észak-Erdély Magyarország része maradjon. 7) Az elmúlt években az Egyesült Államok szenátusa és képviselőháza ismételten tiltakozott az erdélyi magyarok elnyomása ellen. Fenti okokból és minden rabnemzet érdekét tekintve, mi ellenezzük azt az elvet, hogy eleve megváltozhatatlanok legyenek azok a körülmények, amelyekben népeket, nemzeteket és országokat hatalmi úton erőszakoltak bele. Ellenzünk továbbá minden olyan nemzetközi egyezményt, amely a status quo állapotának elismerésére vezet a Szovjet megszállta Európa bármely részében. Világosan felismerhető, hogy a Szovjet propaganda hadjárat az európai status quo lerögzítésére semmi más célt nem szolgál, mint a szovjet rabszolga birodalom fennmaradását Európa szívében.” Levelünket a State Department Keleteurópai Osztályának egyik igazgatója, Richard G. Johnson nyugtázta azzal, hogy “a levelet gondosan elolvastuk és figyelembe vettük”. Ugyancsak ő köszönte meg Nixon elnöknek kifejezett jókívánságainkat moszkvai útjához. • Nem jelel meg a valóságnak, hogy Erdélyben általánosak a kétnyelvű feliratok. Az üzletekben néhol látható magyar felirat is, de hivatalokan, postán, kórházakban szó sincs magyarnyelvű tájékoztatóról, feliratról. így például Kolozsvár közelében az úttest mentén hatalmas tábla hirdeti, hogy veszélyes lejtő következik, román, német, francia, angol és orosz nyelven, csak éppen magyarul nem, pedig a turisták jelentős része magyar...
