Székely Nép, 1973 (7. évfolyam, 6. szám)
1973-11-01 / 6. szám
SZÉKELY NÉP 3. oldal Wass Albert: ANGOL KÖNYV ERDÉLYRŐL "Nem lármás tüntetés, de csöndben végzett munka biztosítja a nemzet életét" írta több, mint száz esztendővel ezelőtt, önkéntes száműzetésének magányában, Széchenyi István. Ennek a "csöndben végzett munkának" egyik jelentős bizonyítéka Haraszti Endre (University of Manitoba) most megjelent könyve, The Ethnic History of Transylvania (Danubian Press, Astor Park, Florida, 32002, keménykötésben $8.—). Erdélyről már több könyv jelent meg az elmúlt félévszázad során, mind magyar, mind nem-magyar szerzők tollából. Ilyen tudományos megalapozottsággal és ennyire részletesen azonban még egyik sem tárta fel az erdélyi valóságot, mint ez a munka. Harasztinak sikerült megdönthetetlen bizonyítékok alapján bemutatni, hogy a magyarságnak jussa van Erdélyhez: 1. település révén, 2. államalkotás és társadalomszervezés révén, 3. felekezeti és nem-Legutóbb az 1972. esztendőt az Erdélyi Hűség Évének deklaráltuk, hogy tagjaink figyelmét jobban ráirányítsuk az erdélyi magyarságért itt kint végzett munkában való aktívabb részvételre. Most megismételjük és kiegészítjük kérésünket azzal, hogy a jövő év derekán felmérjük ebben a két éves időszakban a hűség nevében tett egyéni erőfeszítések eredményét. A következő egyéni segítséget kérjük minden egyes tagunktól: 1. ) Minden tagunk legalább egy honfitársunkat nyerje meg Erdély ügyének azáltal, hogy az illető csatlakozik az Erdélyi Bizottsághoz. Hogy ezt el lehet érni, azt számos tagunk eredménye bizonyítja. Többen több új tagot is megnyertek az ügynek. Ne felejtsük az ifjúságot. 2. ) A “Carpathian Observer” közhírré tétele és hirdetése még nem bontakozott ki teljességében. Ezen az elnökség dolgozik. De emellett feltétlenül szükséges helyi képviselők működése is. Ki mást kérhetünk arra, hogy további előfizetőket szezetiségi egyensúly biztosítása és 4. kultúr-örökség révén. A könyv dokumentációs anyaga elsősorban is megdönti a ma annyira divatos dákoromán legendát és történelmileg nyomon követi a vlach népvándorlást Isztria félszigetéről a Balkánra s a Balkánon fölfelé, a hajdani Magna Wlachia-n keresztül a vlachok (románok) mai lakóhelyéig. Megdönti azt a Nyugat-Európában ma újra divatos elméletet is, hogy kultúrát Erdélybe a német telepesek hoztak. Bár említést nem tesz róla a szerző, az olvasó mégis önmagától rádöbben arra a tragikus valóságra, hogy Erdélyt a magyar nemzet tulajdonképpen saját emberi jósága és politikai türelmessége miatt vesztette el. Valóban tragikus, hogy a humanizmusnak ilyen magas fokán álló nemzet, mint a magyar, ekkora árat kellett fizessen azért, hogy szabad hazát biztosított a hazátlanoknak. Ugyanakkor más nemzetek is engedrezzenek a “Carpathian Observer”re, mint saját tagjainkat? Sok száz amerikai szervezetnek és befolyásos személynek csak akkor tudjuk az Observert küldeni, ha magyar testvéreink előfizetéseikkel erre megadják a pénzügyi lehetőséget. Valóban nem nagy fáradtság barátaink, ismerőseink közül néhány új előfizetőt szerezni. Mutatványszámként minden tagunknak elküldtük a neki járó példányt. Előfizetési űrlapot mellékelten küldünk. Az új tag belépési nyilatkozatát a tagdíjjal együtt, az új előfizetők űrlapjain a $3.00 előfizetési díjjal együtt kérjük a Bizottság titkárának: id. Prileszky István, 2030 West 44th Street, Cleveland, Ohio 44113 címre küldeni. "KÖSZÖNET KOLOZSVÁRÉRT” A Carpathian Observer Erdélyben Erdélyből kaptuk e sorokat: "Köszönet Kolozsvárért. Honfitársaik üdvözletüket küldik a Kárpát Medencéből s kérik, ne feledjék el őket.” tek be határaik közé bevándorlókat, azonban gondoskodtak arról, hogy ezek a bevándorlók két-három emberöltő alatt beolvadjanak a befogadó nemzetbe. A Széchenyi Társaság 60 példányt ajándékozott szét belőle nagyobb kanadai egyetemeknek. Szép és érdemes cselekedet lenne, ha a szétszórtságban élő amerikai magyarok, főképpen az erdélyiek, mind beszereznének ebből a könyvből egy-egy példányt s azt ajándékoznák egyetemi, vagy köz-könyvtáraknak. Megjelent a Carpathian Observer (Folytatás az 1. oldalról.) pathian Obbserver előtt, de a gondolat soha nem szűnt meg élni. Most, amint ezeket az akadályokat többékevésbbé (az anyagiakat kevésbé) leküzdöttünk, félő, hogy újabbakkal kell megbirkóznunk, hogy ennek a kezdeményezésnek továbbfolytatását biztosíthassuk. Az új akadály a közöny, avagy kevésbé kritikus hangnemben: a csend, amellyel érzésünk szerint túl sokan fogadták a Carpathian Observert azok közül, akiknek az első számot érdeklődésük reményében megküldtük. Mert kitől várhatjuk ennek a kicsi magyar mécsesnek, az idegen világban is érthető Carpathian Observemek a megtartását, ha nem önmaguktól, az erős hazafias érzéséről ismert magyar emigrációtól? A lap anyagi alapjai ugyanis kizárólag az előfizetéseken nyugszanak. Nehéz megérteni a negatív hozzáállást éppen akkor, amikor a magyar ügy az angol nyelvű tájékoztatás erőteljes fejlesztését kívánja minden vonalon. így a Carpathian Observert is gyakrabban és nagyobb terjedelemben szeretnénk megjelentetni. De ez a magyar közönség és az érintett szervezetek támogatása nélkül nem lesz lehetséges. Azoknak, akik ezt a támogatást már most megadták, előfizetőinknek, fizető tagjainknak és néhány felülfizetőnek, itt mondunk őszinte köszönetét. Ha még kétszer annyian lennének, mint ahányan vannak, nem úgy írnánk, mint ahogy most írtunk. És miért ne valljuk be, mi bízunk benne, hogy lesznek. AZ ERDÉLYI HŰSÉG ÉVEI
