Székely Nép, 1972 (6. évfolyam, 5. szám)
1972 / 5. szám
SZÉKELY NÉP 3. oldal Az Erdélyi Bizottság közgyűlése Az “Erdélyi Bizottság” december 4-én tartotta rendes, évi közgyűlését Clevelandben. Az ülést Lőte Lajos, a Bizottság elnöKe nyitotta meg. Beszámolójából kitűnt, hogy a legutóbbi közgyűlés óta eltelt másfél év erősen tevékeny időszak volt és a munka gyümölcsöket termett. Az időszak a trianoni béke 50-ik évfordulójának eseményeivel kezdődött el; az Erdélyi Bizottság Rochesterben június 6- án tartott emlékünnepélyt, melynek ünnepi szónoka Frank Horton szövetségi képviselő volt, majd június 13-án a “Magyar Felszabadító Bizottság” trianoni ankétja folyt le, amelyen az erdélyi magyarság helyzetét "Erdély román rabigában” című előadásában Lőte Lajos ismertette. Majd erőinket gyorsan az erdélyi magyar árvízkárosultak megsegítésére összpontosítottuk; gyűjtőakciónkat június 11-én indítottuk el — mondotta az elnök. Ebben az időszakban is folytattuk angol nyelvű felvilágosító szolgálatunkat. Helyreigazítással éltünk és tiltakoztunk az NBC televízióban és az amerikai sajtóban nyilvánosságra jutott ferdítő beállítások eseteiben és elismerésünket fejeztük ki a tárgyilagos ismertetésekért. Magyar vonalon a "Székely Nép” nyilvánosságát használtuk fel tagjainknak és a lap egyre szélesedő olvasó körének tájékoztatására. Az elmúlt évben számosán csatlakoztak az Erdélyi Bizottsághoz. Az elnök köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a Bizottság munkájában tevékenyen résztvettek, így elsősorban az Árvízi Segély Bizottságnak (Dr. Deme Károlyné, Dr. Lőte Pál alelnök és Udvarhelyi Lajos), id. Prileszky István titkárnak, és dr. Balló István alelnöknek, továbbá Borbás Istvánnak, nt. Papp Jánosnak és Neszlényi Jenőnének, a rochesteri árvízgyűjtés lebonyolításáért, illetve a külügyi és sajtóosztály munkájának támogatásáért. • NINCSENEK ELFELEJTVE Az elmúlt évben a mai Erdély egy kicsit közelebb jutott hozzánk; részben az ide kiérkező magyar sajtó és irodalmi termékek révén, részben a székely színészek és népi együttes kis csoportjának kétszeri ittjárta út-AMERIKAI RIPORTER JELENTI James R. Blakely, a rochesteri "Democrat and Cronicle” nevű napilap egyik riportere nemrég tért viszsza egy éves európai útjáról. A Vasfüggöny mögött Magyarországon, Jugoszláviában, Bulgáriában és Romániában járt (ebben a sorrendben). Romániai útjáról, mely Bukaresten keresztül Erdély déli felére szorítkozott, ezeket írja: "Miután minden vállalat az államé és mindenki, aki az üzletekben, vendéglőkben, benzinállomásokon és szállodákban dolgozik, az államnak dolgozik és ugyanazt a fizetést kapja, ha jól, ha rosszul vagy egykedvűen végzi a dolgát, vajmi kevés ösztönzést érez, hogy dolgozzon. Minden üzletben, ahol feleségemmel vásárolni mentünk, egy vagy két tökéletesen közömbös kiszolgálót találtunk mintegy húsz rég várakozó vevőre, akik már évek óta feladták, hogy gyors és udvarias kiszolgálást követeljenek. Az egyik kiszolgáló egy romániai péküzletben tiz- egynéhány háziasszonyt 15 percig várakoztatott, amíg csevegett valakivel, aki az udvarlója lehetett. Nagy városokban gyakran egy vagy két benzinállomás van. Bár Románia kuponokat ad el az idegen autósoknak, hogy a külföldi látogatókat az országba csalogassa, egy nap négy benzinállomást kellett végigpróbálnunk, amíg találtunk egyet, amelyik beváltotta a kuponokat. A nyugati ember számára a legegyszerűbb dolgok problémává válnak. Például, az egyik abroncsunk lassan engedett, de a romániai benzinállomások légpumpáival képtelenek voltunk megfelelő nyomásra felfújni a kereket!” ján, és a mind gyakrabb erdélyi utazások eredményeképpen. Szükséges, hogy mi, szabadföldi erdélyiek is közelebb kerüljünk hozzájuk, főként abban az értelemben, hogy erdélyi testvéreink között mind szélesebb és szélesebb körben jusson el a hír, hogy nincsenek elfelejtve, szabadföldi véreik nemcsak szeretettel gondolnak rájuk, hanem mindent megtesznek, hogy a világ figyelmét ráirányítsák a sorsukra. A gondoskodás és szeretet tudata majdnem olyan fontos, mint a megfogható eredmények, amelyeket a szabadföldi magyarság erdélyi szervezetei az ottani testvérek sorsának javításában esetleg elért vagy a jövőben el fog érni. Korántsem szabad azonban megelégednünk eredményeinkkel és szervezetünk erejével. A való tény az, hogy munkaerőben hiányaink vannak és anyagi erőink is elégtelenek ahhoz, hogy működésünk lényegesen hatásosabb lehessen. • BÖLCS ÉS PRAKTIKUS INTZKEDÉSEK Ha ez a közgyűlés — amit nem kötlek — bölcs és praktikus intézkedéseket hoz és tagjaink támogató megértéssel fogadják terveinket, akkor a jövő, közelebbről az új esztendő, előrevisz minket azon a végtelen hoszszúnak tetsző és sokszor úttalannak látszó úton, melynek végcélja Erdély újraegyesítése az ősi anyaországgal, a Kárpátok övezte Magyarországgal — fejezte be Lőte Lajos jelentését. • ÁRVÍZ ÉS SEGÉLY Ezután az Árvízi Segély Bizottság nevében dr. Lőte Pál számolt be a segélyakció megszervezéséről és lefolyásáról. Külön kiemelte Köteles Bélának, az Erdélyi Bizottság tb. elnökének 1000 dolláros adományát, a clevelandi Székely-Magyar Szövetség 500 dolláros, a Monterey-i (Calif.) magyarok 125 dolláros, dr. Benedek Sándor (Savona, N.Y.), Vas Gábor (Chicago), Magyar Társaság és az MHBK csoport (Cleveland) 100-100 dolláros adományát. A gyűjtési akció 1971 februárjában zárult.
