Székely Nép, 1972 (6. évfolyam, 5. szám)

1972 / 5. szám

SZÉKELY NÉP 3. oldal Az Erdélyi Bizottság közgyűlése Az “Erdélyi Bizottság” december 4-én tartotta rendes, évi közgyűlését Clevelandben. Az ülést Lőte Lajos, a Bizottság elnöKe nyitotta meg. Be­számolójából kitűnt, hogy a legutób­bi közgyűlés óta eltelt másfél év erő­sen tevékeny időszak volt és a mun­ka gyümölcsöket termett. Az időszak a trianoni béke 50-ik évfordulójának eseményeivel kezdődött el; az Erdé­lyi Bizottság Rochesterben június 6- án tartott emlékünnepélyt, melynek ünnepi szónoka Frank Horton szö­vetségi képviselő volt, majd június 13-án a “Magyar Felszabadító Bizott­ság” trianoni ankétja folyt le, ame­lyen az erdélyi magyarság helyzetét "Erdély román rabigában” című elő­adásában Lőte Lajos ismertette. Majd erőinket gyorsan az erdélyi magyar árvízkárosultak megsegíté­sére összpontosítottuk; gyűjtőakci­ónkat június 11-én indítottuk el — mondotta az elnök. Ebben az időszakban is folytattuk angol nyelvű felvilágosító szolgála­tunkat. Helyreigazítással éltünk és tiltakoztunk az NBC televízióban és az amerikai sajtóban nyilvánosságra jutott ferdítő beállítások eseteiben és elismerésünket fejeztük ki a tárgyila­gos ismertetésekért. Magyar vonalon a "Székely Nép” nyilvánosságát használtuk fel tagja­inknak és a lap egyre szélesedő olva­só körének tájékoztatására. Az elmúlt évben számosán csatla­koztak az Erdélyi Bizottsághoz. Az elnök köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a Bizottság mun­kájában tevékenyen résztvettek, így elsősorban az Árvízi Segély Bizott­ságnak (Dr. Deme Károlyné, Dr. Lő­te Pál alelnök és Udvarhelyi Lajos), id. Prileszky István titkárnak, és dr. Balló István alelnöknek, továbbá Borbás Istvánnak, nt. Papp János­nak és Neszlényi Jenőnének, a ro­­chesteri árvízgyűjtés lebonyolításá­ért, illetve a külügyi és sajtóosztály munkájának támogatásáért. • NINCSENEK ELFELEJTVE Az elmúlt évben a mai Erdély egy kicsit közelebb jutott hozzánk; rész­ben az ide kiérkező magyar sajtó és irodalmi termékek révén, részben a székely színészek és népi együttes kis csoportjának kétszeri ittjárta út-AMERIKAI RIPORTER JELENTI James R. Blakely, a rochesteri "Democrat and Cronicle” nevű napi­lap egyik riportere nemrég tért visz­­sza egy éves európai útjáról. A Vas­függöny mögött Magyarországon, Ju­goszláviában, Bulgáriában és Romá­niában járt (ebben a sorrendben). Romániai útjáról, mely Bukaresten keresztül Erdély déli felére szorítko­zott, ezeket írja: "Miután minden vállalat az államé és mindenki, aki az üzletekben, vendéglőkben, benzinállomásokon és szállodákban dolgozik, az államnak dolgozik és ugyanazt a fizetést kap­ja, ha jól, ha rosszul vagy egyked­vűen végzi a dolgát, vajmi kevés ösz­tönzést érez, hogy dolgozzon. Minden üzletben, ahol feleségem­mel vásárolni mentünk, egy vagy két tökéletesen közömbös kiszolgálót ta­láltunk mintegy húsz rég várakozó vevőre, akik már évek óta feladták, hogy gyors és udvarias kiszolgálást követeljenek. Az egyik kiszolgáló egy romániai péküzletben tiz- egynéhány háziasszonyt 15 percig várakoztatott, amíg csevegett valakivel, aki az ud­varlója lehetett. Nagy városokban gyakran egy vagy két benzinállomás van. Bár Románia kuponokat ad el az idegen autósoknak, hogy a kül­földi látogatókat az országba csalo­gassa, egy nap négy benzinállomást kellett végigpróbálnunk, amíg talál­tunk egyet, amelyik beváltotta a ku­ponokat. A nyugati ember számára a leg­egyszerűbb dolgok problémává vál­nak. Például, az egyik abroncsunk lassan engedett, de a romániai ben­zinállomások légpumpáival képtele­nek voltunk megfelelő nyomásra fel­fújni a kereket!” ján, és a mind gyakrabb erdélyi uta­zások eredményeképpen. Szükséges, hogy mi, szabadföldi erdélyiek is közelebb kerüljünk hoz­zájuk, főként abban az értelemben, hogy erdélyi testvéreink között mind szélesebb és szélesebb körben jusson el a hír, hogy nincsenek elfelejtve, szabadföldi véreik nemcsak szeretet­tel gondolnak rájuk, hanem mindent megtesznek, hogy a világ figyelmét ráirányítsák a sorsukra. A gondos­kodás és szeretet tudata majdnem olyan fontos, mint a megfogható eredmények, amelyeket a szabadföl­di magyarság erdélyi szervezetei az ottani testvérek sorsának javításá­ban esetleg elért vagy a jövőben el fog érni. Korántsem szabad azonban meg­elégednünk eredményeinkkel és szer­vezetünk erejével. A való tény az, hogy munkaerőben hiányaink van­nak és anyagi erőink is elégtelenek ahhoz, hogy működésünk lényegesen hatásosabb lehessen. • BÖLCS ÉS PRAKTIKUS INTZKEDÉSEK Ha ez a közgyűlés — amit nem köt­lek — bölcs és praktikus intézkedé­seket hoz és tagjaink támogató meg­értéssel fogadják terveinket, akkor a jövő, közelebbről az új esztendő, elő­revisz minket azon a végtelen hosz­­szúnak tetsző és sokszor úttalannak látszó úton, melynek végcélja Erdély újraegyesítése az ősi anyaországgal, a Kárpátok övezte Magyarországgal — fejezte be Lőte Lajos jelentését. • ÁRVÍZ ÉS SEGÉLY Ezután az Árvízi Segély Bizottság nevében dr. Lőte Pál számolt be a segélyakció megszervezéséről és lefo­lyásáról. Külön kiemelte Köteles Bé­lának, az Erdélyi Bizottság tb. elnö­kének 1000 dolláros adományát, a clevelandi Székely-Magyar Szövetség 500 dolláros, a Monterey-i (Calif.) magyarok 125 dolláros, dr. Benedek Sándor (Savona, N.Y.), Vas Gábor (Chicago), Magyar Társaság és az MHBK csoport (Cleveland) 100-100 dolláros adományát. A gyűjtési akció 1971 februárjában zárult.

Next

/
Thumbnails
Contents