Székely Nép, 1969-1970 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1969-1970 / 1-4. szám
•!. oldal SZÉKELY NÉP A KÁDÁR-KORMÁNY MEGDÖBBENTŐ KÖZÖNYE A MAGYAR KISEBBSÉGEK SORSA IRÁNT — AZ ÉMOSZ KÜLÜGYI BIZOTTSÁG KÖZÖS NYILATKOZATA — Az Északamerikai Magyar Országos Szervezetek Közös Külügyi Bizottsága április 4-én kelt Nyilatkozatában foglalkozott a szovjet katonai megszállás 25. évfordulójával és az ezzel kapcsolatos magyarországi eseményekkel, a hazai kettős jubileumi évvel, a "felszabadulás” 25. és Szent István királyunk születésének 1000. évfordulójával, amely vaskos propaganda eszközzé vált a külföldre szakadt magyarok meggyőzésére és hazacsábításukra doháraikkal együtt... Mi azonban az 1970-es év folyamán “nem ünnepiünk, hanem gyászolunk” ... mondja a Nyilatkozat. “Gyászoljuk Trianon 50. éves évfordulóját, melyet történelmünk során csak Mohihoz és Mohácshoz hasonlíthatunk. Gyászoljuk továbbá nemzeti függetlenségünk elvesztését is, melyet nemzetközi szerződések és garanciák sora ellenére mind a mai napig nem nyertünk vissza.” A Nyilatkozat a továbbiakban a hazai diktatúra két oly súlyos mulasztásával foglalkozik, “melyeknek következményeit a nemzet talán soha nem heverheti ki.” Az egyik az elszakított magyarság teljes magárahagyása, a másik az abortusz-törvény. A Nyilatkozatnak a kisebbségben élő magyarsággal foglalkozó részét teljes szöveggel közöljük: "Érthetetlen és megdöbbentő az a közöny, amit a magyarországi diktatúra az utódállamok területén élő több, mint három milliónyi magyar kisebbség sorsa iránt tanúsít. Nem azt várjuk, hogy irredenta politikát kezdeményezzenek. Mi a kisebbségi sorban élő magyarság EMBERI JOGAIÉRT emelünk szót, melyet, még a lenini kisebbségi politika princípiuma ellenére is évtizedek óta semmibevesznek. Ezeknek a magyar millióknak, különösen Erdélyben és a Felvidéken nemcsak mindennapi kenyerükért kell keserves harcot harcolniuk, hanem azért is, hogy őseik nyelvét és kultúráját épségben megtarthassák. Ez a sors számukra annál keserűbb, mert érzik, hogy az anyaország feletti hatalom jelenlegi birtokosai nem törődnek sorsukkal. Nem vitatható, hogy a budapesti diktatúra sokféleképpen segíthetne rajtuk. Latbavethetné befolyását, hogy az ú.n. "szocialista testvérkormányok” biztosítsák a kisebbségi sorban élő magyarság kultúrális önállóságát és a túlnyomó többségben magyarok által lakott területen, legalább járási és megyei viszonylatban, önigazgatásuk jogát. Budapest könyvek és folyóiratok százezreinek ajándékozásával kielégíthetné a kisebbségi magyarság szellemi szükségleteit és kultúrhídat építhetne az elszakított magyarság felé. A diktatúra szóvátehetné a főiskolai felvételek magyarokat sújtó visszáságait és tiltakozhatna — többek között — az új lakások szétosztása körüli (Löte Lajosnak, az Erdélyi Bizottság elnökének a VIII. Magyar Találkozón Clevelandban elhangzott előadásából.) “. . . Nem mondunk le történelmi jogainkról. Sem a Kárpát-medence egységéről, melyben nemcsak a magyar, hanem az ott élő más népek érdekében is hiszünk. A Duna-medence egységéért azonban más módon kell küzdenünk; éspedig a kárpáti testvériség, az egymásra utaltság, az önkéntes társulás gondolatának propagálásával. A mi szempontunkból az a fontos, hogy a Kárpát-Dunmedencében, vagy ahhoz csatlakozó területek bevonásával kialakulható szövetségi, illetve társas rendszerben a magyarság minimálisan népi létszámának teljességében vehessen részt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Kárpát—Duna medencében, Magyarország történelmi területén, még mindig legnagyobb nemzet a magyar; több mint 13 és fél milliónyi magyar ma is abszolút többséget képez a szlovák, román, továbbá német, szerb és rutén nép mellett. És mi a valómegkülönböztetések hosszú sora miatt is. Hosszú volna felsorolni, mi mindent tehetne a diktatúra a kisebbségi magyarság sorsának enyhítése érdekében. Budapest felől azonban a határokon túlra csak a közöny és nemtörődömség hideg szele fúj.” A Külügyi Bizottság Nyilatkozatának aláírói: Dr. Eckhardt Tibor elnök, Dr. Bakó Elemér, Dr. Bartalos Mihály, Dr. Béky Zoltán ref. püspök, Dr. Czikánn-Zichy Móric, Dr. Eszterhás István, Dr. Gyallay-Pap Domokos (Kanada), Gereben István, Kovács Imre, Lőte Lajos, Mészöly Elemér, Papp Rémig, Pásztor László, Dr. Pogány András, Sisa István, Dr. Száz Zoltán, Tímár András (Kana da), Dr. Varga László, Vasvári Zoltán, P. Vitéz Baán O.F.M., Walter István (Kanada). ság? A 20 milliós Románia és Jugoszlávia s a 14 milliós Csehszlovákia mellett a 10 milliós csonka Magyarország. Ennekatermészetellenes, azaz mesterségesen létrehozott helyzetnek a megszüntetéséért kell harcolnunk; azért, hogy az új Magyarország jelenlegi népi erejének megfelelő erőben éledjen újjá és vegyen részt olyan regionális csoportosulásban, mely gazdasági és nemzetpolitikai érdekeit elősegíti, s amely az egységes Kárpát—Duna medencén át végül is az Egyesült Európában csúcsosodik ki.” EMLÉKEZÉS A SZÉKELY HADOSZTÁLYRA A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségé-nek Kálnoki Kis Tibor főcsoportvezető-helyettes, tagtársunk által rendezett hősi emlékünnepélyén az Erdélyi Bizottságot dr. Balló István alelnök és Almay Lajos képviselték. Dr. Balló István a Székely Hadosztály elesett hőseire emlékezve helyezte el az Erdélyi Bizottság szalagját az MHBK felavatott új zászlójára. Közép-Európai federáció és Magyarország