Székely Nép, 1969-1970 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1969-1970 / 1-4. szám

18. oldal SZÉKELY NÉP “Ügyünk tiszta és világos: SZABADSÁGOT MINDEN MAGYARNAK!” A Szabadságharcos Szövetség és az Erdélyi Bizottság közösen ünnepelte Horton képviselőt. A Szabadságharcos Szövetség, az Erdélyi Bizottság és a rochesteri ma­gyarság közös díszvacsorán ünnepelte a magyarbarát Frank Horton roches­teri képviselőt. A rochesteri Sheraton Motor Inn-ben tartott vacsorán a házigazda tisztét Lőte Lajos, az Erdélyi Bizott­ság elnöke, és Gereben István a Sza­badságharcos Szövetség társelnöke látták el A vendégeket Lőte Lajos üdvözölte, közöttük Tollas Tibort, a Nemzetőr főszerkesztőjét; Mr. Loewenheimet a képviselő adminisztratív asszisztensét; és Pásztor Lászlót, az Országos Re­publikánus Bizottság Nemzetiségi Osz­tályának igazgatóját. Ezután Horton képviselő magyarbarát tevékenységét méltatta, mely hét éves múltra tekint­het vissza, amikor Horton először vál­lalta a szabadságharc rochesteri em­lékünnepélyének ünnepi szónoki tisz­tét. Azóta Horton képviselő érdeklődése a magyar problémák iránt mindinkább fokozódott; számos alkalommal szólalt fel a képviselő házban magyar érde­kekért; terjesztette képviselő társai között a magyar emigráció jó hírét s mind intenzivebben támogatta és ma is támogatja a Szabadságharcos Szö­vetség törekvéseit és tevékenységét. Lőte Lajos külön kiemelte Horton képviselőnek az erdélyi magyarság védelmében végzett munkáját. JUHÁSZ GYULA: Nagyvárad A körösmenti Párizs régi fénye Felém ragyog az emlék rőt ködén, Egy ifjúság reménye és regénye Ott álmodik a szőlőhegy tövén. A szőlőhegy tövén a régi kocsma, A piros abrosz és piros borok, Fiatalságunk bátor indulója, Fölöttetek fekete gyász borong. Redakciónk, ahonnan sírva, zengve Világnak indult ifjú Ady Endre, Ki virraszt most melletted régi asztal, Hogy megterülj csodával és malaszttal, Dallal, mitől fölzengjen Magyarország! “Mi magyarok — mondotta — mély hálát érzünk ön iránt azért, hogy tá­mogat minket abban az erőfeszíté­sünkben, hogy önmagunkon segítsünk. Mi önnel együtt igaz ügyben, igaz cé­lért dolgozunk. Akár a Kádár rezsim alatt élő 10 millió honfitársunkat te­kintjük, akár a Ceauescu rezsim alatt élő 2 millió erdélyi magyar testvérün­ket, vagy a Kárpátok övezte Duna­­medencében lakó 14 millió magyarra gondolunk, akik közül egyetlen egy nem él nemzeti kormánya alatt, a mi ügyünk tiszta és világos: szabadságot minden magyar számára. Hogyan készültünk az évfordulóra? Kétség nem fér ahhoz, hogy a sza­bad világ magyarsága felismerte a Magyarországra kényszerített béke félszázados évfordulójának jelentősé­gét, s főképpen azt, hogy a magyar­ságnak meg kell nyilatkoznia az év­forduló alkalmából a külvilág felé. Amennyire erejéből telik, újra fel kell idéznie az elmúlt eseményt, amely ma is szerencsétlen jelen a magyar nemzet életében. Valamilyen célszerű, a magyar szempontból leg­előnyösebb, egyben a szabad világ té­nyezői szempontjából jól érthető és legalább elvben minél jobban támo­gatható álláspontot kell a magyarság­nak ‘kisugároznia’ a Kárpát-medence és lehetőleg egész Közép-Európa jö­vőjének újjáalakítása érdekében. Az Erdélyi Bizottság már jó előre, 1967- ben hangsúlyozta az évforduló jelen­tőségét és indítványozta, hogy az év­fordulói előkészületeket minél előbb el kell indítani. A Közös Magyar Kül­ügyi Bizottság — múlt év június 1-én Torontóban megtartott ülésén — Lőte Lajost, az Erdélyi Bizottság elnökét kérte fel a munka megindítására, aki a megbízás alapján több kezdeménye­ző lépést tett; kapcsolatba lépett több országos szervezettel, előadásokat tar­tott és angol nyelvű emlékirat terve­zetben foglalta össze a szabad ma­gyarság mondanivalóját. Ilyen alkal­mak voltak: a clevelandi Magyar Sza-Horton képviselő válaszában kitün­tető elismeréssel ülette Lőte Lajost, aki “mint kitűnő magyar vezető sze­mélyiség nemcsak honfitársai, de más nemzetiségek és amerikai körök nagyrabecsülését is bírja”. Majd fog­lalkozott a romániai helyzettel. “Ha a kegyetlen román kommunista rezsim a velünk való kapcsolat útján biztosí­tani akarja magát jövő Szovjet invá­zió veszélye ellen, annak árat kell szabnunk; és az ár a magyarság el­nyomásának megszűnése legyen. Tisz­ta lelküsmerettel máskép nem tár­gyalhatunk ” — mondotta Horton képviselő. badegyetem október 3-i trianoni an­­kétja, az Amerikai Magyar Szövet­ség Koordinációs Testületének cleve­landi ülése ez év januárjában, a New York Állami Amerikai Magyar Szövetség trianoni ankétja. A november 29-30-i clevelandi Ma­gyar Találkozón Lőte Lajos “Egysé­ges állásfoglalás Trianon 50. évfordu­lója alkalmával” címen tartott előa­dást és ismertette emlékirat terveze­tét. Ez alkalommal a Magyar Talál­kozó a béke aláírásának napját, júni­us 4-ét gyásznapnak nyilvánította. Az országos szervezetek közös new­­yorki munkaülése januárban folyt le, melyet az AMSZ Koordináló Testületé hívott össze, hogy az amerikai ma­gyarság állásfoglalását a trianoni bé­keszerződéssel kapcsolatban össze­hangolja. Ezen az ülésen elhatároz­ták, hogy egy rövidebb deklarációt terjesztenek be Nixon elnökhöz és a State Departmenthez, míg Lőte La­jos emlékiratát és az AMSZ egy ter­vezetét összedolgozva, a Kongresszus tagjaihoz, az Egyesült Nemzetek kép­viseleteihez és más fontos helyekre juttatják el. — Az ülésen képviselve volt az AMSZ-en kívül, a Szabadság­­harcos Szövetség, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, az Erdélyi Bizott­ság, az Amerikai Erdélyi Szövetség és a Szabad Magyar Jogászok Szö­vetsége. A deklarációhoz csatlakozott más szervezetek vezetőségei írásban vettek részt a deklaráció és az em­lékirat végleges szövegét kialakító munkaközösségben.

Next

/
Thumbnails
Contents